A tegnapi első, vezető- és mosótúra igen kalandosra sikerült - jó-jó, nem is nagyon vártam mást:)

A mosoda 2 km-re, légvonalban tök egyenesen (lakástól) található, gondoltam bemelegítésnek megpróbáljuk Dezsővel. Már az odaúton konstatáltam, hogy a GPS csakazért is azon a hídon akar átvinni, amit lezártak (szintén felújítás miatt), így az évek alatt szerzett - és igen hasznos - vezetői rutinommal sikerült kicseleznem a rakparton és másik hídon átevickélnem. A kütyü persze csillapíthatatlanul veszekedett velem, hogy rossz irányba megyek.

Parkolóhelyet egy párhuzamos utcában találtam, úgy 20-25 m-re, így erre panaszom nem lehet. Belépés után inkább egy kávézó, mint mosoda fogadott - cukin kis berendezett asztalkás, bárpultos, amolyan délután beülős hely. Alig, hogy odaértem közölték, hogy legalább fél órát kell várnom, mert minden mosógép foglalt. Ám legyen, okos lány lévén készültem olvasnivalóval és minden telefont, tabletet maxra töltöttem, addig is hasznosan teljen az idő alapon. 

A fekete turnus a megadott időn belül el is indulhatott, a fehér rucikkal teli zsák azonban jóóóóó sokáig árválkodott. Addig kértem egy kávét, rácuppantam wifire, szóval, elvoltam....mondták, hogy még 20 perc és jöhet a fehér....21 perc után odasétáltam, óóóóhhhhhjaaaaj, másét indították el, így további 40 perc várás....grrrr. No, akkor kértem ki a második kávét.

Végül többször 10-20-40 perces csúszás után a fehér outfitem is zötyöghetett a mosógépben. Szó szerint rám sötétedett, mire végeztem. Alapvetően nem bántam, a szombatot erre szántam és a pénteki buli miatt egyébként is képtelen lettem volna nyálcsorgatáson kívül bármire:)

Bepattantam Dezsőbe, irány haza. Persze GPS a lezárt hidat preferálta, "majd azt én tudom" alapon, az egyébként BKV-val ismerős úton elindultam haza. All in all, legyen annyi elég, hogy a 2 km-es utat sikerült kb. 10 km alatt megtennem, úgy összekavarodtam. Mikor előtte soha nem látott Decathlon és pláza hegyek fogadtak (amolyan Budaörs szerűen, külváros érzéssel) kezdtem aggódni, gondoltam inkább rábízom magam a GPS-re. Vissza a városba, persze híd lezárva, oda-vissza kavirnya, de végül átjutottam a folyón, így nagy örömömben meglátogattam a közeli Lidl-t is és még be is vásároltam. Úgyhogy jó szokásomhoz híven, mint egy felmálházott szamár estem haza. Ez a tortúra kb 4,5 óra volt.

Este Agymenők bambulásával, kis Skype-pal és légzéssel telt, úgy kiszívott a nap, így remélem körmözés mára marad, mert már szörnyen nézek ki:P