Lassan ideje kimondani
..."hogy Martha Stewart és Jamie Oliver bekaphassa" (K.A. nagyon kedves barátomtól idéztem). Azt hiszem, az "egyetlen fogyatékosságommal" is szembenéztem és diadalittasan jelenthetem: győzelmet arattam, immáron "tökéletes (barát)nővé" értem. Egy óra alatt, ugyanis kétféle ebédnek valót rittyentettem össze.
A múltkor nagy sikert aratott káposztát (rakat tejföllel nyilván) továbbfejlesztettem és bolognai/milánói akármit is összecsaptam. Ha már bontok darálthúst, ne menjen kárba. Ugye.
ui.: a héten tejszínes-kukoricás csirkét is készítettem (arról nem készült kép, de, hogy még életben vagyok, elég bizonyíték szerintem). Ha sokat ennék, vagy nem csak magamra főznék kondérnyi kaját, akkor tojáskrém és kukoricasaláta is befigyelt volna (egy főre-egy evésre tényleg nem lehet főzni...). Az örök klasszikus, a szójaszószos csirke, a tejszínes gombaszósz és a tejszínes lazacos tészta már meg se kottyan.
Hidegtálban is egyre profibb vagyok: mozarella, feta, paradicsom, lazac és proscutto crudo (vagy mi) is meg-megjelenik a lakásban. Elképesztően durva, vagyok mi?