...majd ki. Hétfőn ugyanis Enikővel, egy volt kolléganőjével és a pasijával voltunk szabadulós játékon.

Ezúttal nem az otthon oly' nagyon imádott horror labirintus félébe, sokkal inkább logikai-nyomozós-nyomkeresős-lakat nyitós- számkombinációsba mentünk. Kicsi a világ - és magyarok a nagyvilágban ugye - kiderült, hogy a tulaj magyar és Budapesten is van hasonló játékuk. Combinator - nem tudom, otthon hogy hívják, de örülök, hogy itt is betört ez az őrület. Állítólag több féle is van itten Krakkóban, úgyhogy szerintem ellátogatunk még hasonlóba.

Nem lövöm le a poént, hátha itteniek közül valaki el szeretne menni, a lényeg: kis segítségekkel ugyan, de kijutottunk. De, nemcsak ezért szerettem volna megosztani veletek a hétfő estémet. 

Történt ugyanis, hogy az egyik nyom mellett egy kb. kézfej nagyságú, sárga könyv mosolygott. Nyilván azonnal felkaptam, megszimatoltam - jajjjj, annyira finom igazirégikönyv illata volt! Mivel felismertem a W E G R Y betűkombókból, hogy valószínűleg valami magyaros izéről lehet szó, hirtelen kibukott belőlem, hogy "jaj de szeretném ezt a könyvet!" Persze, viccnek szántam, hiszen a dekoráció egy darabja volt.

A vendégkönyvbe írás és kis beszélgetés után búcsúzáskor a (lengyel) recepciós srác (?) visszaszaladt a szobába és kihozta nekem, hogy "you can keep it" (megtarthatod).

Komolyan mondom, azt hittem elsírom magam - mondjuk Edi szerint én úgyis "mindig elpityeredek" :3 (Na jó, de tényleg, ez mennyire cukiság már???)

Szóval, újabb bizonyítéka annak, hogy lengyel-magyar két jó barát. Már csak elő kell túrnom a lengyel-magyar szótárat (vagy Google majd segít, ugye) és megtudnom, miről szól ez a csoda kis könyv. A címe valami olyasmi, hogy "Az út Magyarországon át vezet" (1981). Következő kihívás az évre megvan.