Nem meglepő, de az elmúlt hetek ismét elképesztő rohanósra sikerültek. Ahogy korábban említettem, november 9-ei estére hazaküldtek az offline nyitó eseményre. Hosszasan ecsetelhetném, hogy mi csúszott el, mi vágta haza az idegrendszerem és mely része volt élvezhető, de sok abból céges, szakmai dolog lenne, szóval inkább csak a jót emelném ki:)

Jött Ettikém, aludtam anyunál, összeszedett apu, egy-egy rohanósabb puszi kör sikerült, de sajnos közel sem mind, ami kellett volna. Tudniillik még cipőt is kellett vennem az eseményre a ruha mellett, de összességében megérte: megismertem otthoni kolleganőmet, nagyon jó fej csaj, jó vele dolgozni. És a "fő feladatomat" talán hoztam: jól néztem ki :D

És külön ki szeretném emelni, hogy oly sok év után ismét találkoztam Hartman Gabival. IGEN, a BlackTime-os időkből (véletlenül). Tudniillik az event szervezők nem egyeztettek velem, kit lenne érdemes hívni. Én már csak a döntésről értesültem...és nagyon elmosolydtam még itthon, Krakkóban. Micsoda véletlen...!

Mááááriám, az előadás alatt (és után) hát úgy pityeregtem mint egy óvódás - rég elfeledett leány korom szép emlékeit (színpadát) idézte mind a produkciójuk, mind a személye...hiába, eluralkodott rajtam a nosztalgia.

Az event után beindult az online nyomás is, s bár keresem, keresem a kincset - ami nincs - egyelőre elég sok seggberúgást kapok. Annak ellenére, hogy véresre ugatom a torkom az országspecifikus árakkal és lehetőségekkel kapcsolatban, úgy tűnik, nem látnak a dobozon kívül. 

Osztán mi van még: Carney életem átjött Varsóból, ennek megfelelően szétölelgetős, világmegváltós, kis iszogatós, sokat röhögös, nagyon szeretgetős volt a hétvége. Szegényem hétfő hajnalban indult vissza, hogy még melóba beérjen - hát én is felkeltem, hogy hasznosan töltsem az időt. Jól is tettem, Dezső ugyanis ismét nem indult. S, hogy miért ismét?

Vasárnap mikor indultunk volna Factory-ba shoppingolni, Dezső bizony csak nyekergett.Nyiki-nyiki, de nem robbant. Semmi, sehova. No mondom klassz, múltkor segítettem polák barátomnak, hát leintek valakit, hogy kábellel zúzzon oda. Az első áldozati bárányom szabadkozott, hogy hát a Citroen nem szereti, meg nem tudja...így a következő - mit ad Isten - VW szürke Borás pasast intettük le. Pikk-pakk meg is oldotta, igen gyenge angolsággal, de dumáltunk is közben. Igazán kedves volt.

Ezt követő hétfő tehát...Dezső ismét nyiki-nyiki és semmi...:( Pedig járt eleget vasránap, rögtön eszembe jutott: generátor, akksi, esetleg gyertyák, kábel...atyám. Taxit hívtam, berongyoltam melóba, majd BKV-val haza este. Átjött SzépEmber, tuti ami tuti, segítsen beröffenteni ha kell és menjünk első szervizbe - ami sajnos a Norauto, ahol már átbasztak (Google Pluson érdemes elolvasni a véleményemet :D). De a kényszer az kényszer...este ismét rázendített Dezső, szóval saját lábán vitt el a szerelőműhelybe. 

Az eladók/szerelők - ahogy azt már korábban is tapasztaltam - bunkók voltak, csak lengyelül fogadtak el bármi instrukciót (én és a lengyel autós szaknyelv, ahham, köszi!), se egy mosoly, se egy asszociáció, az együttműködés legkisebb jelét sem mutatták. Kínomban nézelődtem mindenfele a pultnál és nem hiszitek el ki állt mögöttem a sorban!!! Igen, az előző napi őrangyalom! Úgy megörültem neki, hogy szó szerint a nyakába ugrottam, hogy "my hero" (én hősöm!).

Azonnal felajánlotta, hogy megnézi ő a kocsit - mert mit ad Isten - elektronikai mérnök tanár az egyetemen és képzeljem el, vannak magyar felmenői. Konkrétan azt hittem, a kocsi alá esek, mikor ezt mondta. Szerencsére van fültanum, SzépEmber, hogy nem én találtam ki! Azt hiszem, ha nem velem történik, magam is kétségbe vonnám a sztori hihetőségét...de tök őszintén: mennyi ennek a matematikai esélye?! H két külön napon, két külön helyen, ugyanaz a pasas bukkanjon fel és segítsen?! Tök VÉLETLENÜL...

(Ahogy a T-vel való randimon TÖK VÉLETLENÜL P ült le mellénk...ugyanazon a helyen, ugyanazon a napon és emeleten. Mert "nincs elég pub" Krakkóban...amúgy. na mindegy)

Egy szó, mint száz, ránézett, másnap még meg is vette az új akksit és be is szerelte (hogy, de tényleg, hogy lehet valaki ennyire önzetlenül kedves???). Annyit kért mindössze cserébe - pénzt nem akart elfogadni, de persze rátukmáltam - hogy a lányával beszélgessek néha angolul. Egy nagyon kedves, de rettentően szégyellős 13 éves kislányról van szó :) És igen, közel laknak hozzám :D

Szóval, akkor angol tanítás. És bejelentkezett a lengyel színész srác is magyar órákra. Úgy tűnik, "nem tudok kivetkőzni" a tanár néniskedésemből :D

Emellé főbérlőm felesége jönne körmözni, kicsit macerás volt az egyeztetés - ez már hétvége. Megyünk szabadulni Enivel és SzépEmberrel, utána első official céges iszogatós bulim, pénteken lesz GyönyörűOlasz búcsúbulija - ő is otthagyta ugyanis az Arvatot...Jövő héten jótékonysági koncertre megyünk, Ignite is jön, szóval telistele a december. És még el sem kezdődött :)

Hirtelen ennyi fért bele, biztos még 1000 dolgot kihagytam - bocsánat, otthon még mindig nincs gépem.

ÖlelésPuszi