...mögöttünk, ugyanis tegnap kb. 35 kilométert bicikliztünk!

Mondanom sem kell, ma úgy megyek, mint egy cowgirl, aki becsinált a gatyájába, de nem baj, megérte:) Ahogy tavaszodik, úgy próbálunk meg mi is egyre több időt a szabadban tölteni. A múltkori csapat bowling és Critical Mass után megfogadtuk, hogy elnézünk Tynec-be/re/hoz/hez/höz. Ez egy kis település Krakkótól balra, lefele, úgy 10-15 km-re. Amolyan Szentendre feeling. 

Végig a Visztula mellett, klassz bringaúton tekertünk, igaz, széllel szemben - mellyel nem csak pipilni, de tekerni sem az igazi. Az ígért 20 fok helyett szerintem jó, ha a 15-öt karcoltuk, ráadásul pénteki céges buli után "kicsit fájt is a hajunk", de, ahogy Á mondta: itt minden nap ünnep, mikor süt a nap és luxus lenne kihagyni. Így ígéretünkhöz híven neki is vágtunk és azt hiszem, egy pillanatra sem bántuk meg (na jó, mikor lüktető popóval tekertem haza az emelkedőn, akkor egy kicsit :P)

A csupazöld útról, a csodás folyóról és az apátságról rengeteg képet készítettünk, de azokkal nem traktállak most titeket.

A hét igen sűrű és izgalmas volt, a jövő hétről nem is beszélve. Most csütörtökön például "túléltem" életem első, teljes napos tréningjét. Cuki spanyol csapatnak tágítottam ismét az elméjét, remélem sikerrel, mert eléggé el vannak veszve. Pénteken ugye céges buli, csütörtökön leszedtem Á körmét, jövő héten újra teszem, ahogy Enikőét is, lesz Eurovizió nézés Zolinál és holnap a nagy meghallgatás. Ujjak keresztben és halkan visszatartja kérem mindenki a lélegzetét egy óra körül. 

Jah, miért is ne lett volna: céges némettel újabb kavarom volt. A B2-es tanár ugyanis kb. 3 mondatomból (hazaút és éjjeli riasztó üvöltés után, szerda reggel) messzemenő következtetést levonva közölte, hogy "nekem nagyon nehéz lesz a csoport" (wtf??!!), ezért inkább a kezdőbbe küld. Nem mondom, hogy nem sértett vérig - mert de. Nincs sok mindenben ugyanis önbizalmam, de nyelvek kérdésében igenis. Pláne, ha németről van szó. Ráadásul, ha Pawu - aki anyanyelvi német és tanított is - bőven bátran azt mondta, hogy jó vagyok B2-re, akkor nekem egy nevemet sem tudó nőci ne közölje, hogy a vártnál sokkal kezdőbb vagyok, mert nem. (És, ebben igenis objektíven lát ő engem). A lényeg, hogy a hátam mögött megbeszélte a B1-es nővel, hogy akkor ő fogad...köszi. 

A lényeg, hogy hétfőn meló után még az is lesz, noha a ami főtréner nőnk még nem bólintott rá és tuti kiborul, ha megtudja, hogy a "háta mögött ment a szervezkedés". Zárójelben, én is kivoltam. 

Szóval német, Eurovízió, két kezecske és máris péntek újra, amikor is October (?!) sörfeszt lesz. Hiába, a lengyeleknek sem kell indok - vagy hónap, évszak - hogy bulizzanak, sört igyanak :)

Hirtelen ennyi jutott eszembe, kész a második adag mosás mára, indítom a harmadikat, porszívó és főzök - evésen, bevásárláson és délutáni szundin már túl vagyok. Hiába, a hétvége ezzel - is telik.

Ami még újság, hogy csütörtökön leültettük a főbérlőt és a kedves feleségét - ezúttal nem szarkasztikusan írom, tényleg a nőci a jó fej, a pasas viszont igazi ütnivaló seggfej. A lényeg, Pawu kerek perec közölte, hogy Ildi nem szereti, ha hülyének nézik (nem tudom biztos jól betenni az elemet a riasztóba, és azért üvöltött. Ugye). Továbbá az elmúlt négy hónapban lássuk be, igen sok és kellemetlen dolog történt, így "igazán jól esne", ha együttműködnének és nem az lenne az első, hogy tuti én bactam el valamit.

A pasas nagy sóhajtozások és ujjdobolások közepette puffogott, asszony viszont nagyon megértő volt. Ő is elismerte, hogy "igen peches" időszak volt, nem is értik, hiszen "évekig nem történt semmi probléma a lakásban". De, hogy megnyugodjak, elmondták, hogy felszerelték a házra a főventillátort, így már a tutibbnál is tutibb a Co kérdés, a mosógép jól szuperál, a beázásról nyilván nem tehetnek (egy percre sem gondoltam, hogy igen), szóval valamelyest sikerült dűlőre jutni, hogy ők sem szeretnék, ha elköltöznék, én sem szeretnék és próbáljunk meg kulturáltan együttműködni. Ámen.