Korábbi bejegyzéseimből sejthettétek, hogy "valamire készülök", babonából nem akartam elkiabálni semmit, de ma már örömmel oszthatom meg veletek: junior tréner lettem!

Nem, nem mentem el másik munkahelyre, sőt. Cégen belüli pályázás volt, nem kis unszolás után végül én is beadtam a derekam és megpróbáltam.

Az úgy volt, hogy korábban 2-3 beugrós tréning órát már tarthattam kedvencebbik termékemből (GMB), mondanom sem kell, mennyire élveztem:) Kb. 15 ember előtt kellett magyarázni, bohóckodni, figyelmet fenntartani, azaz: tanítani őket. Ugyanis ők is hasonló newbiek, mint én voltam szeptemberben, tehát vizsgázniuk kell majd. Tehát nem csak időtöltésről, de bizony okosodásról is szólt a történet. 

Az egy dolog, hogy én nagyon élveztem, de nem tudtam, hogy a közönség mennyire és főleg, mennyire értette, amit nagy elánnal magyarázok. A múlt hét pénteki céges bulin a kis spanyolok sorra estek a nyakamba és hálálkodtak, hogy mennyi mindent megértettek és mennyire nagyon szeretnek, és ugye ugye visszamegyek még hozzájuk?! (náluk voltam amolyan "vendégtanár").

Jó, nyilván, be voltak csípve (és az elején azt hitték, én is hispánia szülötte vagyok), mindenesetre nagyon jól esett a lelkemnek. Akkor még nem sejtettem, hogy a főtréner fülébe is jutott/juthatott ennek a híre, "mindössze" határozottan célozott rá, hogy meg kellene pályáznom a belső pozíciót. S bár a szám nagy, az önbizalmam kevesebb, így hezitáltam...de végül, próbáljuk meg alapon beadtam én is az önéletrajzomat az utolsó percben. 

Két, igencsak embertpróbáló interjú kör után pedig mindössze 30 másodpercben "megbeszéltük", hogy hogy éreztem magam az interjú alatt, mit csinálnék másképp, hümmögött, majd közölte: "Welcome on board". Kezet ráztunk, én elpityeredtem, majd el.

Szóval, pont annyit tudok a részletekről, mint most ti:) De, majd lassan letisztázódik. Ami biztos: június 1-el a tréner csapatot erősítem. Ennyi. Hogy mikor lesz új csoport, a trénereknek van-e tréningjük, hogy melyik tanár mellett fogok segédkedni, hol fogok ülni, hogy, s mint, mikor, mettől, meddig, miért....X. Na jó, a mettől meddigről van infóm, elvileg fél éves a pozíció, de gondolom utána meglátjuk/megláthatjuk.

És, hogy miért pityeredtem el? (Edi szerint hiperérzékeny vagyok:))

Nos...ismertek, tudjátok jól, hogy az elmúlt tíz évben sokat és keményen dolgoztam. Mindig szívem-lelkem beleteszem a munkámba, cégbe, pozícióba, épp ahol vagyok. És mégis...egyik, azaz egyik helyen sem tudtam ilyen-olyan okok miatt előrelépni. Vagy nem volt hely, pénz, lehetőség, vagy egyébként is, hovatovább előre. Ha meg igen, tudjuk...ki, kinek a kicsodája. Mindenhol voltak gondolataim, ötleteim, amiket vagy meghallgattak, vagy nem: de a végeredmény mindig ugyanaz volt. Inkább maradjak csendben és csináljam a dolgom. 

Itt, életemben először nemcsak, hogy kérdeznek, meg is hallgatnak, kíváncsiak rám és meglátták, hogy lehet, több is van bennem. És nem elég, hogy meglátták, még lehetőséget is adnak, pedig nem vagyok senkinek a senkije. Sőt. Sokan szorítottak, segítettek, még többen ugrottak a nyakamba a hír hallatán..szóval, ember legyen a talpán, aki nem hatódik meg.

Egy szó, mint száz, ez nekem nem "csak" egy új lehetőség, ez nekem egy bizonyíték, hogy igenis lehet, hogy igenis akarni kell és meglehet, hogy "nem velem volt eddig sem a hiba". Mindössze a környezet volt más...ugye.

A csütörtöki nagy hír után még két kezecskét elkészítettem, majd szó szerint elájultam, pénteket még lenyomtuk, tegnap sokáig aludtam, Budapestről érkezett R és kolléganői/ismerősei, Enikővel és Alízzal is összefújt a szél, ma meg egész nap körmöztem, hajat festettem, szépítkeztem.

Hála égnek holnapra szabadot vettem ki (kellett kivenni), így végre tudok ügyintézni. Hiszitek, vagy sem: akármennyire is nagy keresztény ország, Pünkösd hétfőn bizony dolgoznak. Nem baj, legalább nyitva lesz minden, ami nekem kell :P

Repjegy már lefoglalózva, Pawu ma szavaz, lakás szalad, mosás mindjárt kész és közben szövögetem a jövő hétvégi és nyári terveket.