Mielőtt elröppenek Franciaországba és megint nélkülem - illetve a beszámolóim nélkül - kell átvészelnetek egy teljes hetet :)

Noaszondjahogy. De, milyen jó volt, hogy az előző posztomban elkiabáltam a nyarat: azóta ugyanis 15 fok van és szakadó eső.  Tényleg, nem viccelek. Kezd teljesen kikészíteni - csak a keddi utazásom gondolata tart életben. Úgysem hiszitek el, ha azt mondom, hogy ma is kabátban és CSIZMÁBAN VOLTAM. Június. Végén! WÁÁÁÁÁ

Addig még azonban valószínűleg életem egyik legnehezebb napját kell menedzselnem, túlélnem, azaz, a hétfőt. Lányaim ugyanis holnap írják meg a nagy, zárókvízt, majd a gyakorlati rész első felét. Ez nem csak nekik, de nekem is, mint "tanárnak" vizsga lesz. Miközben javítom a kvízt, ki kellene választanom és persze megoldanom a gyakorlati feladatot. Majd miközben azt javítom, velük kellene lennem a gyakorló hívások alatt és személyes beszélgetést is kellene folytatnom mindenkivel az eddig elért eredményekről.

Egyelőre elképzelni nem tudom, hogy a viharban leszek szó szerint három helyen...lenne még hétfőn német, pakolás, takarítás és kezdhetek becarni a repüléstől. És életem első blablacar élményétől. Igen, mindezt egy nap alatt. Kedden délelőtt 13-kor ugyanis irány Horány! Jah, nem: Toulon!

Lánykákkal való napokról röviden: IMÁDOM:) Nemcsak a terméket, amit oktatok, de őket is. Nagyon jó diákok, nem lehet okom a panaszra: időben jönnek, figyelnek, kérdeznek, aktívak. Egy-két lányzóért aggódom csak, hogy meg tudják-e ugrani a lécet. És nem, mert hülyék, hanem mert elképesztő figyelmetlenek és túlstresszelik magukat vizsgahelyzetben - mondom ezt én, höhö. Amivel továbbra sem tudok megbarátkozni, azaz elképesztő mennyiségű adminisztráció, ami ezzel jár. Alig, hogy hetedikén landolok ismét Krakkóban, már bemelegítve vár a következő csoportom.

Az igazat megvallva tartok tőle, hogy ez a nagy pörgés igencsak átírja a nyári terveket...pl. fiúkkal Gárdony, otthon aug. 20 tűzijáték és P-vel is szerettünk volna egy hosszúhétvégét a hegyekben...de ezen még ráérek később aggódni, csak tény: nem nagyon örültek már ennek a két nap kihagyásnak sem, mondván, nincs nagyon helyettesem. Ami egyébként tök klassz, hogy fontos vagyok (és annak is érzem magam), csak így nem akarok másokat terhelni és a diákjaimért is aggódom kicsit, ki veszi át őket.

De, nem csak munka van ám, szórakozás is:) Voltunk Boginyicében keresztelőn, röplabdameccset néztünk, Ryneken volt a Szent Iván éji mulatozás, tűzijáték, fagyizás, kipróbáltam egy itteni, lángosnak nevezett ételt...hát gyerekek, tudjátok, hogy nem vagyok válogatós, de ezt a felénél otthagytam. Jó, mégis mit vártam: kebab-pizzeriában árulták "magyar lángos címén". Esélyt kellett adnom neki, de be kell látnom: car volt. Nagyon. Szegény P-t is rábeszéltem, hogy biztos jó lesz...hát nem volt az.

Tegnap este grill party volt P szülinapja alkalmából, felettünk pedig légiparádé. Tökre sajnálom a krakkói városi szervezőket. Tényleg mindent megtesznek, hogy szórakoztassák és a szabadba csábítsák a népeket: múltkor sárkányfeszt, a Szent Iván éji hacacáré, ezen a hétvégén repcsik jönnek-mennek, és mindig, mindig, de tényleg mindig az idő húzza keresztbe a számításaikat. Jah, volt Kolorowe fest is, csak mi akkor voltunk a strandon :D 

Az egy hét távollétem alatt - jogos a kérdés - ki fog vigyázni a kölykökre. Anyu jön ki várostnézni, nyaralni és így, egy füst alatt: nekik lesz szállásuk, nekem bébiszitterek, cicák ismerik és szeretik, így mindenki jól jár. Én is nyugodtan nyaralok és ők is.

Voltam múlt héten - először veszekedni, majd alkudozni - Luxmedben. Ez a privát egészségügyi izénk. Illetve, mondjuk úgy, kellene, hogy legyen. 10 hónapja vagyok itt lassan (JÉZUSOM!), és egyszer sem vettem igénybe a szolgáltatásukat. Többek között, mert nem volt szükségem rá - koppkopp - illetve mert az online rendszerük, annak ellenére, hogy többször regisztráltam és személyesen is voltam bent, nem engedett be. A recepciós kislány igencsak kihúzta a gyufát, mikor ötödszörre kértem MIHAMARABB időpontot nődokihoz, és lehetőleg ne munkaidőben. Negyedjére is három hét távolságban, 12:00-ra ajánlgatott üres helyet. Nem volt mit tenni, elmentem hát priváthoz. Igen, pénzért. Sokért.

Mivel lehet, hogy fiúk is olvasnak, ezért nem részletezem a történteket, de maradjunk annyiban, hogy a kivizsgálás után még a torkom is fájt...szerintem hentes és mészáros táblára simán lecserélhetné a nőci a cégért az ajtón. A lényeg, hogy július 10-én megyek majd a Luxmedhez vissza, és akkor remélem, már normálisan foglalkoznak velem és nem pattanok le a pötit értetlen recepciós kislányról.

Továbbá ki kell emelnem, hogy Krakkó illetve Lengyelország még mindig tud meglepetést okozni. Apró, de olyan gesztusok, hogy elájulok és minden alkalommal összekulcsolom a kezem és hálát adok az égnek, mennyire szerencsés vagyok.

Az első lengyel ajándék könyvemről más meséltem. Két hete kajálok és rohanok a parkoló autók között, egy középkorú pasas megállt, elengedett és mosolyogva hozzátette: smachnego! (jó étvágyat). Potyogott ki a számból a kaja, úgy köszöntem meg neki és rohantam is tovább. Ez után a pub mellett, ahol néztük a röpi meccset üldögélt egy pár 40-50 év közötti pasas. P-vel fotózkodtunk, mire az egyik azonnal kiszúrta, hogy tuti nem lengyel vagyok. Igen. Sálban, kabátban, csizmában...

Szó szót követett, kiderült, hogy a nagymamája magyar volt és persze: lengyel-magyar két jó barát, és elismerősen tapsoltak és kacsintottak P-re.

Ez mind semmi: csütörtökön rendeltünk pizzát. Szósszal. Nos, a futár srác elfelejtette, de legalább nem is számolta fel. Nyammogunk nagyban, mikor megcsörrent P telefonja. A futár volt, elnézést szeretett volna kérni, hogy nem hozta a kért öntetet, így  VISSZAHOZNÁ A 2 ZLOTY BORRAVALÓT, amit adtunk neki...HOGYMICSODA?! Nem elég, hogy elnézést kér, de még -az egyébként megérdemelt borravalót, mert kedves volt és gyors - visszahozza?!?!?! Ilyen a világon nincs...

Komolyan, néha azt hiszem, kandi kamerával vesznek és nézik, mit szólok ezekhez a jelenetekhez...s, hogy mit szólok?

Örül a szívem, hogy itt élhetek <3