És tényleg:D

Ma dél előtt pár perccel tartottam haza a belváros felől, mikor egy rendőrautó elém hajtott, majd integetett a sofőr jobbra, hogy legyek szíves lehúzódni. Ismertek: hatóságfóbia - azonnal elkezdtem remegni, mint a nyárfalevél (ne kérdezzétek miért alakult ez így nálam, hiszen ismerem és szeretem a rendőröket és soha - kopp-kopp - semmi problémám nem volt velük, de valahogy mégis...a "tudat", hogy ők erősebbek, nagyobbak és ők a törvény, valahogy mindig megrémít, még akkor is, amikor nem sántikálok rosszban - azaz soha, illetve mindig).

Naszóval, a vasárnapi szerelésemben (cicás mackófelső, farmer, sport cipő, dzsumbi haj, szemüveg) kiszállok persze "dzien dobry", majd a 30-as körüli srác rá is zendít lengyelül. Nyilván a második mondatnál mondtam, hogy ácsi, mert hát annyira a "mowie po polsku" még nem megy, hát váltsunk át inkább angolra - akkor ő sápadt le. Rutinos sofőr lévén persze nyilván tudtam, mit szeretne, így kezébe nyomtam egy valag papírt: forgalmi, biztosítás, személyi, lakcím kártya, jogsi. Fel is nevetett, hogy nekünk magyaroknak osztán van egy mennyiségű papírunk (jah.).

Lányos zavaromban - remegő kézzel, nyilván azt hitte, hogy titkon csempészek valamit és azért reszketek - nem találtam a biztosítás határidejét, azzal szöszöltem egy darabig, de meglett (nyilván 2009-es csekk azonnal előkerült, de a legújabb Isten se tudja melyik fakkban volt elrejtve). Faggatózott, hol élek, kivel élek, mit csinálok itt és tanulok-e lengyelül. Persze mindenre illedelmesen válaszoltam - félig angolul, félig lengyelül. No ez után jött a hideg zuhany.

Nézzünk bele a csomagtartóba, van-e háromszögem, illetve poroltóm (?). Ez utóbbiról hallottam, hogy itten kötelező, de otthon meg nagyon nem - sőt - szóval még nem szántam rá időd...mégis ki a fene állítana meg engem alapon :P Gondoltam háromszög ha van, akkor tuti pótkeréknél - amin persze rakat doboz (nő) ruhákkal, miegyebekkel teli. Megegyeztünk, hogy jó, akkor se háromszög, se poroltó - gyorsan feldobtam mentőövként, hogy de mellény és EÜ doboz van, de milyen jó vagyok, ugye?

Annyira nem - aszonta, EÜ doboz csak akkor kell, ha taxisként dolgozom (wtf?). Sebaj...hosszasan ecsetelte, hogy hát bizony ez büntetés lenne, de most, hogy "nem tudtam róla", meg egyébként is, "hülye külföldi nő" alapon nem büntetnek meg. Mindeközben nagyon mosolygott, a másik pasas a kocsiból lelkesen integetett és vigyorgott. Visszaültettek a kocsiba, majd 5 percig jegyzeteltek valamit, végül a srác visszaadta minden papíromat  és széles vigyorral átadott egy cetlit: íme a telefonszáma, ha bajba kerülnék Krakkóban, vagy problémám van, csak hívjam fel. :D Nem tudom, hogy kikezdés szagú-e a dolog, vagy tényleg csak lengyel-magyar barát, mindenesetre nagyon megköszöntem és nagyon hazajöttem:)

Az elmúlt hónap - és a következő is - igen eseménydúsra sikerült. Kezdjük a jó dolgokkal (sorry, a képeket valószínűleg már láttátok fb-on, csak aki kint fent, le ne maradjon:))

Szeptember végén jól megünnepeltük az egy éves ittlétemet, olyannyira, hogy még Carney is átjött, vagy 15-20 emberrel indultunk neki az éjszakának - barátok, ismerősök, kollégák. Az eleje igen gyatrára sikerült, tipikus probléma: nincs egy normális szórakozóhely, ahová mennénk...úgy látszik, ez nemzetközi probléma...millió egy hely van, de hol szörnyűséges elektro zene, vagy épp discopolo megy. Ez utóbbit sem ők, sem én nagyon nem preferálom, olyan, mint otthon a Mc Haver és a Teknő, azaz: mulatós, lengyel rave szerű tücc-tücc. Már épp kezdtük feladni - esett, több helyet megnéztünk, stb, mikor tök véletlenül egy nagyon klassz helyre leltünk a Ryneken, így konkrétan zárásig roptuk :D

Ez után szinte azonnal indultam is Budapestre, anyuk születésnapjára. Hiszen, az piros betűs és pont. Degeszre ettük magunkat étteremben, sok sok jó barát és ital közepette ünnepeltünk, anyu egy nagy utazást kapott. Valójában nem tudtuk eldönteni, hol nem fognak lőni jövőre...:/ Talán tavasszal okosabbak leszünk.

Alig, hogy visszaértem, máris újabb esemény köszöntött rám: P-vel a (nem hivatalos) egy évünket ültük :3 Olyannyira ültünk, hogy felállni sem tudtunk vagy fél órát az asztaltól. Szíve vágya volt ugyanis egy itteni, elég híres steak house vacsora - ám legyen:)

Mindeközben Krakkó nem tudja eldönteni, hogy végképp magára akar-e haragítani, vagy azt szeretné, hogy továbbra is szerelmes legyek: szinte naponta váltja, melyik arcát mutatja. Két hete például ZUHOGÓ HÓRA ébredtünk, ezen a hétvégén viszont olyan csodálatos őszbe és színekbe burkolózott, hogy nem lehet elámulni. Valószerűtlenül giccsesnek mondanám :3

November hasonlóan nyüzsgős lesz: jön Fancy Krakkóba, én megyek Varsóba és Urbán Era is meglátogat a kislányával november közepén:) Decemberben céges karácsonyi buli - és sajnos Pawuék, azaz német csapat végleges búcsúja akkortájt...(cégtől)

És ha már cég...tudjátok, hogy nem szeretek panaszkodni és nyilván, sok "nem nyilvános" esemény is történik - és, hogy ne mindig csak habos, csillogó, rózsaszín képet fessek, mert az úgysem lenne igaz - legyen annyi elég, hogy "sok a kérdőjel", és "meglátjuk mit hoz január".

A nem létező pozícióm azóta is a régi: gyakorlatilag én vagyok a délutáni rajzszakkör tanárnője, mindenki tudja, hogy kell, mert kötelező, de egyébként nagy ívben tesznek rá(m). Sok érv jöhetne, hogy miért nem kíváncsiak a riportjaimra és a véleményemre - biztos megbíznak benned, biztos sok dolguk van, biztos nem úgy gondolják...maradjunk egyelőre annyiban, hogy sajnos ezek csak bullshitek és tények. Magasról, de úgy nagyon tesznek rá(m) és úgy egyébként, az egész projektre.

No, de decemberre is gyűlnek a programok: még több lengyel óra (egyre több és nagyobb a sikerélményem:)), indulás haza karácsonyra gyerekekkel - nah az lesz a kaland kocsival :D Dezső még kap új kuplungot és akkor remélem, befejeztük idénre a "hisztit" misterrel. 

Ez a hosszú hétvégén pedig valami csodálatos volt: meglátogatott az én egyik őrangyalom....:3

Vége a mosásnak, indítom a következőt:)

CsókPusziÖlelés