Bocsánat, hogy eltüntem...csendre volt szükségem. 

De, hogy visszavegyem a fonalat. Mondjuk úgy, túléltem szülinapomat (már, hogy magát a napját, május 4.), úgy, ahogy. Utána mentem is Budapestre családolni, fiúkat ölelgetni. Az odaút maga volt a horror, éjszakai buszon a nyakamba zuhant a szomszéd lány, az ölembe tolta a széket az előttem ülő, szóval mosott rongyként szedett le Sapu péntek reggel a buszról. Onnantól a szokásos rohanás: itt család, ott család, egy ebéd, egy vodka, egy vacsora, egy kis bor.

Még egy kis bor után, egy kis buli, a kis buli után jó lesz ébredés után még inni, még enni és még egy-két szórakozó helyre elmenni :) Nózy még egyszer nagyon köszönöm Morrisonst és mindenkinek, aki megjelent a mi kis szombati gyülésünkön (Zorám, Ildim, G) :-* Ettikém, neked a vendéglátást, nagyon feltöltöttetek!

Erről, ha megengedtek egy pár mondatot - szólok, nem leszek rózsaszin csupaszirup ezúttal. Régóta nyomja a lelkem és persze, akinek nem inge...az vegyen blúzt. Hónapok óta gyüjtögetjük a "kedvenc" mondatainkat otthon maradt ismerőseinktől, barátainktól...többek között a "neked könnyü ott kint", a "mikor jössz legközelebb", a "ha hallasz valamit szólj' má' léci", illetve a "nem éri meg külföldre menni" és a "na, most nem jó, de LEGKÖZELEBB ÖSSZEHOZUNK VALAMIT" vezeti a listát.  

Csak tőmondatokban szeretnék hirtelen ezekre reflektálni: 

1. Nem, baromi nem könnyű nekünk egyedül. Ki lehet próbálni. (Jah, ahhoz ki kellene jönni...)

2. Krakkó-Budapest távolság pont ugyanannyi, mint Budapest-Krakkó. Szóval, aki látni szeretne, jöhetne ide is...jaaaaa, hogy ahhoz ki kell venni szabadnapot, macerás, pakolni, nagymamát kire hagyjuk a hétvégére és olyan hosszú a buszút. Tényleg? Súgok: nekem is.

3. Hallok. Keresünk magyarokat. Nem egyszer, nem kétszer és nem háromszor "szóltam". Facebookon, személyesen, privát üzenetben. Jaaaa, hogy "telefonos" munka? Jaaa, hogy nem lehet milliókat keresni? Jaaaa, hogy dolgozni kell és kiköltözni? Akkor máris jobb a seggünkön maradni, panaszkodni és hozzátenni, hogy "nektek milyen jó ott kint". És nem, "esetleg valami más nincs" - nem én fogom az önéletrajzokat szórógatni más pozikra, oké? Ez van, ebben tudok segiteni, de akinek derogál a telefon, legyen szives megkimélni a kivánság listától, de a továbbiakbban a panasz és irigykedő áradattól is. Köszönöm.

4. Maradjunk annyiban, hogy nekem de. Nagyon is "megéri" itt lenni. És lehet, hogy nem (csak) a "klasszik, magyar" értelemben = pénz. Ugye. Akinek "nem éri meg", maradjon otthon és sok sikert kivánva fejezzük be a beszélgetést. 

5. Legközelebb. Ahham...ez olyan szeptember környékén lesz. Ha lesz. És nem, nem fogok 22 találkát bezsúfolni két napra, amikre persze majd én rohanok a helyszinre. És lehet, hogy "nincs legközelebb" - rémlik, tavaly januárban majdnem megdöglöttem. Szóval a polcom és a bugyrom is tele van a "de hiányzol, mikor jössz, na majd jól találkozunk" dumákkal, majd a végén "pont nem jó, pont nem most, pont majd máskor" és "majd legközelebb". Ami nem jövö héten lesz. Csak annyit kérek, a luft bullshiteket hagyjuk el. Nem kell. 

Tényleg, akinek nem inge, kérem skippelje ezt a bejegyzést. Egy kicsit tele van a hócipőm sok mindennel és sok mindenkivel és igen, van olyan, hogy nekem sem megy a feltétlen jópofa mosolygás. Remélem azokat, akik közel állnak a szivemhez és segitenek a nem épp vidám napokban, nem bántok/bántottam meg. Távol álljon tőlem. Szerintem azok, akik fontosak, úgyis tudják :-* 

De ez már eléggé régen kikivánkozott.

Ui.: ha már borul a bili. Tudom, hogy nem csak a barátaim, ismerőseim olvasnak, akkor hadd üzenjek azoknak is, akik egyébként sunyi módon tiltottak Fb-ról (de azért info morzsákból böngésznek, mert az ő életük annyira szánalmas és vállalhataltan, hogy valakiéről beszélni kell). Attól, hogy szőnyeg (virtuális fal) mögé rejted/rejtitek, hogy milyen kétszinü, alakoskodó, felszines "cukibogarak" vagytok, attól még nem lesztek kevésbé szar alakok. Ti is tudjátok és én is :) Törlés ide, vagy oda. Ennyike.