Szóval, megérkeztünk Barcelonába. Őszintén, a városból nem is nagyon sokat láttam, amit viszont igen, nem nyügözött le annyira - ez utóbbi lehet az én hibám, mert kicsit mást vártam, mint ami. Sokszor azaz érzésem volt, hogy Budapesten sétálok, ugyanolyan baromi nagy, város-város a történet. Rettentően koszos, mindenhol kéregetők, egy kávét nem tudunk meginni, hogy öt percenként valaki ne kérjen cigarettát, vagy aprót.

Ami igen meglepett, hogy mindenhol, de szó szerint: MINDENHOL tömény füszag terjengett. Ezek úgy szivják ott a füvet, mint más issza a vizet. Ehhez mérten persze jókedvüek és szétszórtak is - gyakorlatilag 10 esetből 9-szer nem azt kaptuk, amit kértünk az étteremben. Gondolom itt az elszállás és az angol nyelv nem ismerete játszott együttesen közre.

Van persze csodálatos tengerük és még csodálatosabb pálmafáik, üvöltö nap és igazi nyár, nem beszélve az isteni kajákról! Ugyanakkor a Lambada Zrt.-nek köszönhetően többnyire vártam :) És vártam, és vártam és vártam...no meg kicsit vártam. De a fiúkkal töltött percek egyike sem elvesztegetett :3 SOHA, SEHOL!

De azért pár dolgot csak láttunk: voltam lanofkázni, az aquariumban, parton és Hop On-Hop Off busszal egy kört is tettünk, sétáltunk két csoda nagy parkban. Amit viszont "kellett" volna - pedig ezt de utálom - a kötelező bakancslistáról szinte semmmit nem tudtam kihúzni. 

Egy szó, mint száz: ahhoz, hogy az ember semmit csináljon, "kicsit" (rohadtul) drága Barcelona, pihenésre és pálmafa ölelgetésre egy kisebb, közeli olasz kisváros tökéletesen megfelel(ne). 

Visszatértem után azonnal vizsgahét kezdődött, három olasz úriemberem volt ezúttal. Részletekbe nem mennék bele, mennyire nehéz volt velük a munka, ugyanakkor sajnos el kell mesélnem, hogy "történelmet irtak", egyiküket hivatalosan is elvesztettem. A kicsit több, mint egy éves tréneri pályafutásom alatt nem történt ilyen...valahol megviselt, ugyanakkor én is éreztem, hogy ennek a srácnak nincs helye az emeleten.

Állitólag nagyon próbálta, állitolag nagyon figyelt, ugyanakkor a "próba" nagyon nagyon nem volt elég...akinek a ctrl c, ctrl v is problémát okoz vizsganapon, annak vérző szivvel ugyan, de el kellett engednem a kezét. Az utolsó pillanatig próbáltam főnökömmel alkudni, de ezúttal igaza volt...vagy hozza a követelményt, vagy ciao.

Sajnos a csekély angol tudásának köszönhetően a kiléptetés sem ment zökkenőmentesen: nem akart semmilyen papirt aláirni, mondván ez jogi dolog (pedig rettentő egyszerü angolsággal irták a HR-es lányok, "alulirott én, a mai napon tudomásul veszem..." Négy sor.) De ő nem, nem, nem, majd visszahozza és ügyvéddel megnézeti. Persze, hogy másnap beteget jelentett....nem túl etikus. Sőt. De innentől már tényleg nem az én gondom-bajom, HR küdzi le vele ezt a meccset.

Mit meséljek még...jah, igen :3 Emlitettem korábban, a változásokat. Nos, Eszti ittlétekor megismerkedtem egy úriemberrel és költözöm! Hogy miért vontam össze a két témát? Csak, hogy tiszta legyen, mielőtt jön bármi kérdés: egyedül költözöm. De, hogy hova?! Te jó ég...leirni sem tudom nektek, az maga a csoda palota! Életemben álmodni sem mertem ilyenről! Még nem kiabálom el, Lui segitett lefoglalózni, de csak, hogy értsétek: nem terveztem egyáltalán költözni. A fb hirfolyamot görgettem, mikor arcul vágott a hirdetés.

Szó szerint, megállt bennem az ütő, a torkomban dobott a szivem és éreztem, hogy IGEN!!! Igen, igen és százszor is igen! Két hetet kellett várnom, hogy megnézhessem, mert érkezi sorrend volt és egy lány nálam gyorsabb volt. Hát ne tudjátok meg azt a két hétet, szó szerint fizikai fájdalmat okozott a várás, hogy vajon mit dönt a lány.

De hála égnek, sorsnak, karmának, Buddhának, a csajszi visszamondta és igy a második befuto lett a nyertes :)))) Azaz én! Most még nem osztok meg részleteket, annyi elég, hogy a "változást rosszul viselő bika" megcsinálta magának augusztusra a programot :P Ugyanis szeptember 1-el már ott vagyok...leszek, lehetek. Durva, mi?!

Osztán a további várható/kevésbé várható változásokról még ennyit sem árulok el...olvassátok később a blogom, lehet előrukkolok valamivel ;)

Szóval augusztus sem lesz kevésbé mozgalmas, mint a korábbi hónapok. Szeptemberre és októberre kértem pár nap szabit, szülők szülinapjai miatt :))) Utána már csak karácsony otthon, novembert ezúttal is kihagyom. Szeptemberben muszáj lesz Dezsővel mennem, mert lejárnak (ezúttal tényleg:P) a papirjai, kicsit izgulok megint egyedül hazavezetni. No, majd meglátjuk, igazak-e a hirek, hogy a szlovákok hajlandóak voltak némi utakat épiteni.

Apropó, utak: a Pápa látogatásának köszönhetően megtelt a város egyik fele, a másik teljesen kihalt. Szerencsére én északon vagyok, igy nem sokat érzek az útlezárásokból, csak egy-két busszal jártam meg (azaz, pont hogy nem járt:))

Úgy egyébként pedig...a Főnix projekt tart. "Sajnos" beleférek az e-bayről rendelt ruhákba (április óta, sok mindennek köszönhetően, kb egy tizes leugrott), szóval ruhatár csere ON, gyúrás is megyeget szépen. Azt hiszem igaz: ha összetörnek, de lábra tudsz állni, erősebb és szebb leszel, mint valaha.

Nem sokszor mondok ilyet magamról, de most kérlek engedjétek meg szerénytelenségem: sugárzom :)))