Hogy van az, hogy kora reggel (8:00) már büdös a mögöttem ülő T utas?! A busz 80%-a üres, de teeermészetesen, a mögöttem ülő srác(ok) öklendező reflexet beindító aromával csüccsentek be mögém. Átülök.

Na tehát. Ilyet sem csináltam még: buszon - LuxExpress (ez itt a reklám helye) írok bejegyzést. Épp hazafele döcögök egy extra villámlátogatásra, anyukákok születésnapjára/születésnapjaira.

Nem csak új hónap, de sok szempontból új szakasz kezdődött itt Krakkóban: munkahelyet váltottam (mint már említettem volt). Két év után - tényleg, viccen kívül...akárcsak az újságírással való szakításkor - otthagytam a szívemnek oly kedves pozimat. Nem, nem a céget sajnálom, "mindössze" egy-két (sok) kollégát és amit csináltam.

Imádtam, tényleg, IMÁDTAM TANíTANI! A média után annyira megtaláltam végre, hogy mi az ami nekem való...hogy minden egyes csoport más, hogy érezni kell a lüktetést, anyjuk helyett anyjuk, főnökük helyett főnükük kell lenni. Sőt, nem is "kell", hanem szeretnék...minden mozdulatukat, napjukat, rezgésüket végigkísértem, úgy igazán. Nagyon. Mélyről. Talán nem is tudom kellőképp leírni/átadni, mit is adott nekem az, hogy tréner lehettem....lelkesíthettem, motiválhattam, taníthattam a csoportot a KEDVENC TERMÉKEMRE. Tényleg win-win. Volt.

Vérzik a szívem, hogy a cég ennyire tönkrecseszett mindent. Túl nagyra, túl gyorsan...recseg-ropog a teljes menedzsment. Akik pedig valójában dolgoznak - és nem csak PR kávékat szürcsölgetnek az AtyaÚrIstenekkel - azok pedig egyre fáradtabbak, egyre nagyobb nyomás alatt teljesítenek, szó szerint erőn felül...én feladtam.

Pénteken - egyébként is, de én azt mondtam, tuti nekem :D - volt céges buli, megragadtam hát az alkalmat, hogy a legtöbb, szívemnek kedves embert megölelgessem, váltsak pár szót. Furi...annyira feels like home volt már a végén. A takarító nénik már messziről integettek, jó - avagy rossz értelemben - de szinte mindenki tudta, ki az az Ildi (jah, amúgy ki?! Továbbra sem tudom 100%-osan megszokni, hogy így hívjanak). A hely maga nem volt (annyira) rossz, a zene elment...de nem is baj, mert így több időm jutott beszélgetni. Irigyelem azokat, akiknek még mindig van lendülete, optimizmusa és jövőképe ennél a cégnél. Eléggé megérintett, mikor több "gyerekem" is azzal ölelt meg, hogy "Ildi, nélküled semmi nem lesz a régi", vagy, hogy "Ildi, hát ki fog ránk vigyázni, mi lesz velünk ezután?" És akkor ne sajduljon bele az ember lelke. Hát de.

Szóva itten van ez az új cucc. Sorolhatnám hosszasan az előnyöket és a hátrányokat, vajon miért lesz, lehet jobb/más ez a hely. De egyelőre össze vagyok zavarodva. Nagyon. Rég éreztem magam ennyire ostobának, elveszettnek és haszontalannak. Értem én, hogy "ez az újoncok sorsa", nodemégisazértna. Nem vagyok már 20 éves (csak 25:P). Ráadásul elég egyedül is érzem magam: én vagyok az egyetlen, aki nem beszél lengyelül (oké, életben maradok kb, de az azért még édes kevés céges társalgásokba bekapcsolódni)...sorra jönnek a mailek - lengyelül -, csacsognak kollégák egymás között - lengyelül-, meeting második felét lezavarják - lengyelül.

Én meg ülök, mint egy kuka a sarokban - szó szerint. Pedig ismertek. Bár kettő is van, de nem vitte el a cica/cicák a nyelvem. Itt - egyelőre - a tök sötét űr közepén, tök elveszett vagyok. Az emberi mellett már most érzem a technikai és a szakmai akadályokat, vannak azért fenntartásaim a projekttel kapcsolatban, hogy nem egészen az, aminek gondolták/mondták.

De ismertek, nem adom fel könnyen és küzdök. Osztán meglátjuk.

De, hogy jót is meséljek: G-vel voltunk életünkben először squash-olni, jaj de csuda vicces! Ahhoz képest, hogy a labdajátékok és én, két külön univerzumban lettünk bejegyezve, meglepően nem voltam (nagyon) béna. Csak egy kicsit. Négyünk közül SzépOlasz barátnője sokkal sokkal béndzsább, mint én. Szóval jóság :)

Szeretnénk majd mindenképp menni még, már csak azért is, mert G nagy diétába kezdett. Letette ugyanis a cigarettát (MÁÁÁRIÁM!) és kúsznak fel a kilók. "Éppen" kapóra jön, hogy végre nem én leszek a "folytondiétázónő" a kapcsolatban - hanem ő :D Neeem, viccet félretéve, együtt könnyebb: nekem formában maradni, neki kicsit leadni. Szóval az április-május óta tartó egészséges életmód, sport és kajaodafigyelős időszak folytatódik, immár karöltve.

Namivanmég? Jah, igen: Dezső elvileg kapott jó adag fényt, pár óra múlva megnézhetem. Azt mondták szerelősrácok, hogy kelleni fog a váltóba olaj és, hogy valami csapágyat is meg kell nézni - továbbá a futóművet mondták, hogy be kellene állítani. Ez utóbbi furcsa, ugyanis itt kinti vizsgaállomáson és L. állomásán is mértek mindent, és jónak tűnt.

Már "csak" arra kell-ene rájönnöm, hogy ezek magyarul mit jelentenek, hogy utána kitaláljam, hogy írom körbe angolul=lengyelül. 

Hirtelen ilyenek vannak. Asszem. Ha mégis más is eszembe jutna, van hat órám a buszon, hogy bepótoljam :)

CsókPuszi