Ennyim van ma, hogy gép elé üljek. Oké, oké, mindig bevállalok minden programot, extrát, de úgy tűnik, decemberre még inkább rákapcsolatam. Viccen kívül mondom, mellettem van a naptáram, hogy el tudjam mesélni, mennyi minden - főleg hol és kivel - történt. Nézzük csak:

November végén elbúcsúztattuk a cégtől (ahol már ugye nem dolgozom, de valamiért mindig a "mi cégünk" formula jön a számra. Freud...) GyönyörűOlaszt, hiába...neki is betelt a pohár. Nem csodálom, SzépEmber is eléggé kivan, bár ő ahhoz képest, hogy olasz, nagyon béketűrő. Szombaton Enikő, Karol, barátnője és mi ketten szabaduló szobába mentünk, kicsit horroros volt. No, nem olyan izgalmas, mint otthon a zombis/rohanós/művérfröcsögős/pincében másfél órát szabadulós, ez csak egy kis szobás, logikai kijutós, de klassz volt. Nyilván megoldottuk és kijutottunk ;)

Ez után mentem az első céges (igen, a jelenlegi) házibuliba, elég szokatlan volt. Első körben, hogy természetesen az idő 99%-ban lengyelül beszéltek, nem nagyon figyeltek rá, hogy én is ott vagyok. De, valahogy kezdem megszokni. Üldögélős, beszélgetős este volt, leszámítva egy leányzót. No, ő volt az a tipikus "azonnal pofánverném" csaj. S hogy miért? Az egy dolog, hogy mindenkit túlharsogva próbált üvölteni, (mindenki szavába vágva), de gyerekkorom zsúrjait idézte, amikor volt egy anyuka, vagy egy gyerkőc, aki KÖTELEZŐ JELLEGGEL utasított mindenkit. A dohányzók ne dohányozzanak, ne legyen az asztalon húsos étel - mert ő vega - és akkor mostantól KÖTELEZŐ társas/activity nem is tudom mit játszani.

Nagyjából fél órán keresztül hadonászott, sikongatott, utasította a népeket, hogy ki, hova álljon, ki lesz egy csapatban, miért megyünk ki megint cigizni, HÁT NEM ÉRTJÜK, HOGY MOST JÁTSZANI KELL?! A felét nem értettem amit lengyelül sipákolt, de így is elég volt körülnéznem az arcokon és levágnom, miről hadovál. Végül kivonult, bevonult, megsértődött, hogy "rá senki nem figyel, hiszen Ő JÁTSZANI AKAR!", végül beadtuk a derekaunkat és mutogattunk pár filmcímet, majd haza BKV-ztam éjszakaival. De összességében jól esett, hogy meghívtak.

Szintén november végén még mentünk Edith Piaf "tribute" koncertre. Itt a lényeg az volt, hogy SzépEmber legjobb barátjának a felesége, amolyan igazi minidíva énekelt. Mááááriám, másfél órán keresztül rázott a hideg, ez a csaj valami fantasztikus! Korábban voltunk együtt karaokezni, lehet meséltem - ott is felállva tapsolt neki az egész pub, no, hát itt az egész színház. Beesett a hó elején pár körmözés, többek között a főbérlőm felesége.

És akkor az van, hogy kicsit felül kell vizsgálnom ezt a "lengyelek olyan kedvesek és jó fejek" részt. A csaj meg sem próbált angolul üzenetet írni Facebookon - de ez még a kisebbik probléma. Köszönni vagy megköszönni sem nagyon igyekezett sem a választ, sem az időpontot - amit négyszer variált át. Amolyan odahányok 10 mondatot lengyelül, good luck, szótárazd ki. De ha én annyit írtam, hogy "i dont have", rögtön kikérte magának, hogy hát ő nem érti, és mi van, mi van, mi van?! Szóval kellőképp stresszes voltam, hogy semmi nem fog neki tetszeni, de végül azt hiszem, elégedetten távozott.

Izgalmas volt, minden egyes momentumot google szótárazni és kézzel lábbal mutogatni. Innen látszik, hogy IQ kérdése is, hogy megértsük egymást - annyi asszociációs készsége nem volt, hogy "hybrid"-ből rájöjjön a lakk az (itt) hybidowe nie normalnie. Azért lássuk be, nem kellett volna túl nagy gondolkodás vagy gondolatolvasás, hogy kicsit segítse a munkámat. Na mindegy...

Múlt hétvégén meglátogattuk páran Arvato karácsonyi buli előtt Jan-t, volt czechandslovak kollégámat. Hiszitek, vagy sem: sikerült MINDKÉT LÁBÁT ELTÖRNIE, majd A-val és Á-val teáztunk, váltottuk meg a világot egy nagyon cuki helyen. Vasárnapra sikerült elcsábítanom SzépEmbert egy so genannte "spa" részbe, egy közeli szállodába.

Gyerekek! Tudjátok, hogy én aztán bármit megeszem, bárhol elalszom, nem vagyok egy válogatós, kritizálós típus alapvetően. Nadena! Korábban is tapasztaltam, hogy Lengyelországban gőzük sincs sem a "spa"-ról, sem a wellnessről, sem a gyógyvizekről, sem az úszásról. És, úgy kb semmiről, ami nálunk alap. De! Hogy egy 4 csillagos szállodában, spa-nak merjenek hívni kettő, azaz kettő darab szaunát!? (amiért ráadásul nem is vagyok oda...). Mellé tettek két zuhanyt, osz kezit csókolom. Fuh, de nagyon csalódott voltam...

Remélem, a most hétvégi kiruccanásunk kellemesebb lesz. Szégyen - nem szégyen, sosem voltam még "A HEGYEKBEN". Ez itt amolyan "leugrunk a Velencei tóra", csak ugye én sem a hidegért, sem a hóért, sem a hegyekért (mászni, vezeti át rajtuk) nem vagyok oda. Meglátjuk.

No, mi volt még...átjött Lui és Álmos a hétvégén dumálni, belecsúsztunk Ignite koncertbe, ami egyrészt óriási élmény volt, másrészt kicsit csalódás. Azt gondoltam, hogy az énekes (Téglási Zoli) kicsit jobban oda lesz, hogy a pogó rész előtt magyar zászlóval ugrálva üvöltüttük a "place that i call home" számot. Őszintén, alig-alig pillantott ránk...pedig hirdeti a "húdenagymagyarságát" ütre-fütre. Sebaj. Ott megismerkedtünk egy lengyel és egy magyar sráccal, mindketten londonban élnek, egy igen szürrális helyre fújt minket utána a szél: a hely maga tök üres volt, és szó szerint a takarító nénit állították be a laptop mögé, aki random nyomkodta a gombokat. Szemmel láthatóan nagyon örült, mikor megtalálta a Boney M CD-t. Mi kevésbé :D

Ezután SzépEmberhez és barátjához csatlakoztam, már nem is tudom hol illetve hol nem voltunk, minden tömve volt, végül reggel hatra estünk haza...Még most, hétfőn is sokadnapos vagyok. Öreg vagyok én már 24 órázni :P

A héten megyek még edzeni és jótékonysági koncertre, a magyar óra valószínűleg elmarad, mert a srácnak sok próbálja van a héten, nyilván körmös vendég, és jövő héten még utoljára nagy nagy hajrá az összes területen. Reményeim szerint pénteken vagy szombaton haza tudok vezetni, meglátjuk mekkora hó lesz. 

Addig még el kellene mennem fogorvoshoz és a macskáknak is kellene éves oltás...húha.

Hát így. Nemsoká megpróbálok képeket is betenni nektek :)

CsókPuszi