Oh tudom, az ember (lánya) mindig hangosabb, ha méltatlankodni kell, mint, hogy jó híreket osszon meg. Ígyekszem ezúttal én sem idehányni minden sz@rt ami leszakadt a nyakamba, uh csak egy gyors jegyzet - notice for myself. Nehogy elfelejtsem a jövőre nézve.

Bár nem hiszek az új év, új szokás, új élet coelhoi okosságban, de azt kell mondjam, elég volt. Muszáj leszek felülvizsgálni az eddigi - hívjuk balek - mentalitásomat. Egyszerűen be kell látnom, hogy nem: tényleg nincs mese. Nem, az emberek - alles zusammen - nem jók. Nem, az emberek - többsége - nem úgy gondolkodik, érez, tesz, mint én, vagy ahogy én azt "elvárnám", vagy hívjuk csak "normális lenne".

Tetszik, nem tetszik, ezt el kell fogadnom - máskülönben becsavarodok a sok "miért", de "hogy", "dehát azt gondoltam" után. Nem, nem gondolom. Nem, nem hiszem és nem, nincs miért. Csak. 

És, ha már a sok kérdésemre ennyire egyszerű a válasz, akkor az én reakciómnak is ennyire egyszerűnek kell lennie. Befejeztem. 

Nincs Teréz Anya, nincs jószívűség, nincs ingyen, nincs szívességből, nincs jófejségből, nincs jótékonyságból. S, hogy miért? 

Nos, mert hosszú hónapos erőfeszítéseimet megkoronázandóan nem csak, hogy 1. nem válaszolnak azok az érintettek, akiknek ÉN AJÁNLOM FEL INGYEN ÉS BÉRMENTVE a segítségem, 2. Akik ÖNKÉNT FELAJÁNLOTTÁK NEKEM a segítségüket válasz nélkül s.gget csináltak a számból és eltűntek, 3. legalább az ötletemet adaptálva - engem kizárva - megszervezték azt úgy, hogy nem hogy nem vehetek részt, de még csak meg sem hívtak rá. Amiért kampányoltam hónapok óta. (Jótékonysági vásár/árusítás). Ezt így, arcba az ignorance level 100 000-en.

Így? Jól van. Akkor így. Vettem a lapot. Nem kell elfogadni a büdös külföldi felajánlását, nem kell elfogadni a saját pénzén, idején készített termékeket és nem kell ingyen oktatást szerveznie. Megoldom én ezt pénzért is.

Sok sikert kívánok nekik is és a hasonlóan "jól" működő jótékonysági szervezeteknek is. Csinálják nélkülem. Ahogy eddig.