Mivel a legtöbben a "gyerekek" után érdeklődtetek ("nem, nem sértődtem ám meg"- de:)), ezért mindenkit meg szeretnék nyugtatni: Puszedli ugyan üvöltött 7,5 órát, de nem fáradt ki, lelkesen jön-megy, felfedez mindent. Olgi néma csendben rettegett, ahogy egy ex-kóborkához illik, első este még nagyon meg volt szeppenve, utána lassan feloldódott, most már mellettem kucorog és bújik. Amolyan finoman, félszegen, Olgisan.

Ugyanakkor ha megengeditek, nem csak róluk számolnék be gyorsan:) Ma megtalált Krakkóban az első bolond - lehet nem is a világgal, velem van a baj, hogy vonzom őket a tömegközlekedési eszközökön? Sőt, ha jobban belegondolok, kettő is. Egy reggel munkába menet, egy vissza.

Az odautamon egy "másfél fenéknyi" helyre ültem le (nem teljesen kettő személyes, de egynek tényleg jó nagy).De úgy tűnik, hiába áldotta meg pont ezt a járatot az ég szabad székekkel, ő szó szerint bevackolta magát mellém és mosolygott az arcomba. Bele. Nagyon.

A hazafele utamon kísérő pasas inkább verbálisan közeledett. Mellém ült és monda. És csak mondta, mondta, mondta - persze lengyelül. Hiába próbáltam felhomályosítani, hogy én bizony "nye múje po polszku", őt ez sem tántorította vissza attól, hogy végiglocsogja a közel 30 perces (közös) utazásunkat.

Már-már megsajnáltam, hogy nem tudtam neki segíteni, mert folyamatosan "informacija"-t emlegetett, de ha jól értettem, a marihuana és a katolikus egyház is "szóba került". Komolyan kíváncsi lennék, hogy miről érdeklődött/alkotott ilyen határozottan véleményt.

Benti kavalkádról nem tudok kerek egész mondatokban beszélni, legyen elég annyi, hogy: BaromiIjesztőNagyonSokIzgalmasÓriásiTudásanyagÉsBeVagyokTojva. Pont.