Elkészítettem életem első (ehető) tojásos nokedlijét. Korábban is próbálkoztam (egyszer), akkor viszont a nokedliket inkább felajánlottam sportlövészeknek töltényként.

A konyhát tovább tartott kisuvickolni a ragadós-nyúlós massza után, mint amennyi idő alatt megettem. "Megérte" - nem.

No, ez volt mindig is az egyik "ellenérvem". Hiszen, drágább a leves, mint a hús. Több a maszat és az idő, mint az élvezeti érték.

Ugyanakkor a nap megállapítása: Harrach Péter felszólalásai is izgalmasabbak, mint a nokedliszaggatás. (És úgy általában, a főzés - továbbra is ez a véleményem. Untat)

Viszont, savanyú káposztával (nem találtam koviubit) begyűrtem smink mögé. És még élek = siker.