Oh, te jó Ég...na szóval az van, hogy az elmúlt hetekben - vagy tán inkább két hónapban - annyi minden történt, hogy szó szerint, a nevemet sem tudom (se magyarul, se lengyelül...angolul meg végképp nem). Node, viccet félretéve: tudtam, csak nem sejtettem, hogy ennyire rock and roll menet lesz a Barcelona utáni visszatérésem. A véletleneknek, avagy a sorsnak, karmának, vagy a nagy szakállas bácsinak köszönhetően odafent, szó szerint összejött minden időzítés. Megpróbálom összeszedni logikusan, a fontosabb pontokat.

Szép volt, jó volt, köszönöm. Ennyi

Barcelonai visszaérkezésem után Enikő hosszasan agitált egy munkalehetőség miatt. Ő találta, és rögtön eszébe jutottam. Tény és való, gyakorlatilag copy paste-elték az önéletrajzomból a feltételeket. Még a kis gettós lakás konyhájában duruzsolt, hogy miért nem próbálom meg. Én csak hesegettem, hogy szeretem amit csinálok, szeretem a terméket és a gyerekeimet, ugyan miért ugrálnék megint. Örülök, hogy végre két év egyben szerepel az önéletrajzomban, és egyébkéntismegkülönbenis, bika vagyok. Nem szeretjük a változást. Az érvei és a kiírás viszont annyira stimmeltek, hogy másnap - kis némi lengyel segítséggel - jelentkeztem.

Jött a Pápa hét, szabadságolások, teltek a hetek...izgultam, de nem vártam sok esélyt egy idő után.

Ezzel párhuzamban végre sikerült megtekintenem - és örökké való szerelembe esnem - azt a lakást, amit még nyaralás előtt szúrtam ki fotók alapján. Ahogy beléptem éreztem, hogy IGEN!!! EZ AZ! Ha lehetne, eladnám a fele királyságomat, csak hogy az enyém lehessen - akár igaziból is, nem "csak" bérelni. Uccu neki, kis hezitálás után (anyagiak, felvágás, sznobuláré érzés) végül rábólintottam. Persze, hogy augusztus végi költözéssel. Elindult hát a régi lakás felmondásának procedúrája, hosszú és nem szép történet, sok segítség kellett (köszönöm Lui!), de végül megszabadultam a majdnem gyilkos kis gettós lakásból.

Félreértés ne essék: indulásnak jó volt, ennyi. (Ráadásul ahogy a főbérlő viselkedett, csak megerősített a döntésemben, hogy nekem onnan nagyon gyorsan el kell húznom).

És mit ad isten...szintén augusztus végén történt egy nagy bejelentés mostani cégemnél...nem mondhatok kulissza titkokat és nem is szívesen untatnálak titeket, de annyi a lényeg: mindent, amit szerettem és amiért maradni akartam, közölték - de milyen stílusban?!- hogy fokozatosan kinyírják. És persze leszek oly bájos ehhez jó pofát vágni, sőt, a méregpirulát még adjam is be a gyerekeimnek tapsolva. HOGYNE! Végül ez a lépés segített ahhoz hozzá, hogy az addigra már letudott interjú kör után nyugodt(abb) szívvel bólintsak a másik helynek. 

Egy napig volt két élő ajánlatom...és még mindig hezitáltam...de ez megadta a kegyelemdöfést. Hiába: corpo, multi...számok és sorszámok...de ennyi elég is.

Na szóval, sikerült egy hétre időzíteni költözést és felmondást. Jah, mondtam már, hogy bika vagyok és mi a véleményünk a változásokról...szóval taps. Ha már borul, akkor boruljon minden, nem igaz?

Elképesztő nagy segítségem volt a cuccolásban, pakolásban - KÖSZÖNÖM FIÚK! - de még mindig vannak ki nem pakolt bőröndök...de már nem izgatom magam emiatt. A lényeg: hazaérkeztem :) És megkezdtem a felmondási időmet is. Mit mondjak, cég megadta azért a kellő búcsúajit...pont azt a méregpirulát adatják még be velem, amire nemet mondtam...de persze, kötelező. Mosolyogni is hozzá...

És, ha már újdonságok: szívdobogás is van, egyelőre fedje homály a részleteket. De van, és jóság :) A többit meglátjuk.

Tovább is van, mondjam még? Dezső új autórádiót kapott - Köszönöm A!,- új vizsgapapírt - Köszönöm L! - és hamarosan az új fénye is meglesz. Ezért sajnos otthon kellett hagynom legutóbbi látogatásomkor, mert hiszitek, vagy sem, otthon ez még mindig olcsóbb. Úgy általában itt az élet sokkal olcsóbb, de a szolgáltatások valami elképesztő összegeken röpködnek. Legyen szó kocsiról, fodrászról, vagy manikűrről, az otthoni másfél, kétszerese legalább.

Két éve láttam először ezt a graffitit - azóta is imádom :3

Szóval most hetekig Dezső nélkül élek - "jaj a szegény városi leány"...amúgy igenis! 11 éve vezetek és van autóm. Gondoljatok csak bele, a több tízkilós macskaalmok és kaják hazacipelése nem ám egyszerű projekt. De a férjem megmentett, azaz: online rendelés rulez! Ettől függetlenül persze a napi ügyintézésben rettenetesen érzem a hiányát...megnéztem, 2014. októberében töltöttem fel itt a helyi BKV bérletemet...hát, most megejtettem ismét.

"Pont jókor" nincs Dezső, ugyanis ide már betört a tél - és így befagy a senekem. Nem, ne tessék röhögni, a napközbeni 10 fok, az már igenis menőnek számít. Feltéve, ha nem szakad hozzá az eső...és akkor éjjel szerintem karcoljuk a nullát. 

Mit meséljek még...? Sajnos a fent olvasható programoknak, eseményeknek és a plusz körmös lányoknak köszönhetőn tényleg rettenetesen el vagyok maradva privát mailekkel is, kérlek bocsássátok meg nekem. Remélem most már tényleg a két munkahely átmenet lecsitul és végre minden visszaáll a rendes kerékvágásba. Épp ezért edzeni sem voltam hetek óta, lengyel tanulás megint háttérbe szorult...szégyellem is magam rendesen.

Címszavakban további eseményekről: Anikó elindult Caminóra és nagyon várom, hogy visszajöjjön, fiaim meglátogattak itt Krakkóban, voltam otthon családolni és nagy szülinapozni - hamarosan megint, ezúttal anyuka front jön ;) Szíjjel ölelgettem Ettikémet, nosztalgiáztam a Duna parton...és nagyokat sóhajtottam...klassz hely...(lehetne). Hiába, ahogy öregszem, úgy leszek egyre szentimentálisabb.

(Jah, tuti jön a kérdés: IGEN, CICÁK JÓL VANNAK ÉS KÖSZÖNIK, JÓL VISELTÉK A KÖLTÖZÉST - én kevésbé :P). Tanítottam lengyel srácot magyar kiejtésre, ment Nemes Jeles L. film válogatásra, ha beveszik, kelleni fog neki magyar tanár, voltam Pawuék stúdiójában hanganyagot felvenni, remélem tetszeni fog a megrendelőnek és akkor stúdiózhatok is végre (basszus, én azt hittem komolyan, hogy nekem mély és szexi hangom van. Ehelyett magas, nyervák és idegesítő. Hogy a fenébe viseltek el engem?!)

Igen. Jól. Vannak.

Jah igen, mindezt még mindig 24 órás nappal és egy senékkel igyekszem koordinálni. De nem panasz, csak mesélés :) Elvégre, akkor jó, ha zajlik az élet, nem? Bár kicsit már szívesen unatkoznék...hol vannak a jó kis Viking és Orange is the new black sorozat nézős kuckós esték...(sóhaj)

S, hogy miért tudtam most "ilyen sokat írni"? Hiszitek, vagy sem, az itteni két évem alatt először - és utoljára - hivatalosan is beteg vagyok. Papíron "eddig sosem voltam"- ami azt jelenti, hogy lázasan is dolgozom, dolgoztam. Mert kell. Kellett. Most viszont már annyira kimerültem - és ismét szünet nélkül lesz az átmenet - hogy nem tudtam lábon kihordani egy sima hőemelkedős krihálást, így feladtam és elmentem dokihoz, aki három, azaz kemény három napra kivett melóból. A "nem tudok menni dolgozni" üzenetem után három órával már jött a "na, jobban vagy? mikor tudsz mégis jönni?" válasz...HÁT MÁR DÖGLŐDNI SEM HAGYJÁK AZ EMBERT NYUGODTAN?! Grrr...

PusziÖlelés, bocsánat, hogy ilyen címszavakban, csak gyors helyzetjelentés. Remélem, semmi fontosat nem hagytam ki. 

ui: igen, eléggé be vagyok tojva az új melótól. Nem kicsit, hanem nagyon lesz kihívás és felelősség - ez utóbbit nem annyira szeretem, de khuszonkhömmkhömaminc évesen lehet már illenék :P

uui: és igen, jubiláltam a két évet...durva...