Oké, nem érdekel, hogy Húsvétkor, még nagy pelyhekben szakadt a hó és, hogy múlt hétvégén még télikabátban cidriztünk éjszaka a taxira várva. Eldöntöttem: tavasz van. És jóság. PONT (igaz, Edikém?:))

Ehhez mérten, mint maci a barlangjából, én is előmásztam - és nicsak, programok hada fogadt város (és ország) szerte.

Két hete megmutatta magát a tavasz (majd jól el is bújt megint), így kirándultunk egy nagyot Z, N, Á és én. Olyan 150-200 km-re Krakkótól, keletre vettük az irányt. Lancut, Rreszesów és Tarnów, Krakkó útvonalon töltöttünk egy rövidke-hosszabbacska hétvégét.

Mint tudjátok, nem vagyok egy múzeumi papucsban csoszogós típus, de meg kell hagyni: ami szép, az szép. A kastély maga az otthoniakkal nem szállhat versenybe, a télikertje és az orchidea háza viszont annál inkább! Elképesztően csodálatos mediterrán, szépséges, illatos kis üvegházak ezek, már ott a lelkembe férkőzött az idei tavasz.

Visszafele Tarnówban megnéztük Bem apó "mauzóleumát". Legalábbis, ők annak hívják. Igazán nem szeretnék ünneprontó lenni és én tényleg elhiszem, hogy a vallás/hit fontos (ő ugye áttért iszlám hitre, ha jól tudom), de azért na. Az, hogy az  - állítólag - egyik nemzeti hősüket "nem vette be a lengyel föld", már egy költői túlzásnak érzem. A látványt, ami fogadott, pedig inkább felháborítónak, mint lenyűgözőnek nevezném.

A vallási áttérés miatt nem temették el, hanem - és itt jön a lényeg - állítólag "mauzóleumot" állítottak neki (én ezt egyébként egyel magasztosabbnak érzem). Illetve, éreztem, egészen addig, amíg meg nem láttam.

Míg az útikönyv szerint egy csodás parkban található, virágos-halas-kacsás nem tudom milyen tóba helyezett oszlopokon található sír, ehhez képest: egy szeméttől bűzölgő, mocsaras kosztengert, galambok által agyonc*rt kőhalmot lehetett látni. Illetve, még nagyon látni sem, hiszen olyan magasra tették, hogy véletlenül se férhessen hozzá senki.

Én, mint a budapesti Bem tér "őslakosa", gondoltam, megnézem, tisztelgek előtte, meg ilyesmi...de leginkább összeszorult a szívem, hogy "így kell viselkedni egy állítólagos nemzeti hőssel"?! A környező park tényleg nagyon szép volt, be is túrtunk egy gofrit - volt lángos is, de ahhoz még nem voltam elég bátor, de összességében nem ezt vártam volna szegény Bem apó "mauzóleumától".

Heti összefoglaló

Az ezt követő dolgos hét után múlt héten A szülinapot ünnepeltünk (ismét télikabátban), a taxikkal továbbra sem vagyok/vagyunk kibékülve.

(Na jó, néha én is készíthetek tükrös-selfies képet, hogy ne felejtsetek el:P)

Itt sem restek másfélszer annyit kérni ugyanazért az útvonalért, vagy, ne adj Isten el sem mennek érted...

Viszont, jó hír, hogy a főbérlő végül kicserélte a mosógépet, egy igazi álom kis készüléket kaptam. Gyors, halk, majdnem szárazra centriz, szóval erre nem lehet panaszom. A Co riasztóra sem...ugyanis működik.

Olyan jól, hogy péntek este megint bekapcsolt...nem részletezem a pawlovi reflexeimet és a reakciómat...(azonnali halálfélelem, remegés, pánikszerű ablaknyitás...). "Semmi" nem volt, valószínűleg ippeg a minimumot érezte a kütyü, de kérdem én: ha már a Holdon voltunk (állítólag), tényleg normális az, hogy két, egymást követő zuhanyzásra máris "elfogy" a levegő/szellőzés és bent ragad a lakásban ez a gyilkos sz*r?!

És értem én, hogy régi házak és azt is, hogy itt alacsony a légnyomás, meg szmogos, meg minden lakásnak ez kötelező kelléke - mert nekik ez valahogy tök általános jelenség - de én valahogy, még mindig nem tudtam ezzel a visító (noha életmentő) hanggal megbarátkozni.

Szerencsére Pawu itt volt nálam, szóval tudta, mit kell tenni. Ablak kinyit, Micát megnyugtat. 15 percen belül még csak nyoma sem volt problémának, sikerült mindent azonnal elhárítania - kivéve, hogy még másfél órát remegtem...jöhet a kérdés: még mindig nem gondolom, hogy el kell költöznöm?! Sajnos nem. A baj ezzel az egésszel csak az, hogy ahogy körbeérdeklődtem, Krakkó szerte mindenhol gázos bojler működik. Ezzel nem is lenne parám, én is olyan lakásban nőttem fel, sőt utána a körúton is az volt. 

És - nem tudom, az építészeti tehetségeknek, vagy egyébnek köszönhetően - ez valahogy itt tényleg egy "teljesen elfogadott, általános jelenség", hogy "jah, néha beriaszt, szellőztetni kell és kész". TÉNYLEG?! Nekem valahogy rohadtul nem evidens...szóval, a helyzet az az, hogy még újra neki is állnék összecuccolni, lakásmizériát végigvinni, akkor sincs rá garancia, hogy máshol "nem pippel néha be a riasztó"...No, de hagyjuk az ijesztő témát, folytatom inkább vidámabbakkal.

Feltöltődés

Mint említettem volt, a munka mellett egyre több program esik be, Június 4-én DUB FX jön, június 8-án pedig Faith No More. Ez a koncert naptár része (jövő pénteken pedig indulok ugye haza, magamat ünnepeltetni:D).

Tegnap, a tomboló 25 fokban pedig megrendezésre került itt is a Critical Mass. Az otthonihoz képest nyilván sokkal sokkal (talán tizede) kevesebben voltunk, de a hangulatot így is megteremtettük és megnyitottuk az idei szezont. Nagyon örültem, hogy többen is csatlakoztak invitálásomra, klassz kis bringás társaság kerekedett. Megismerkedtünk csomó új emberrel, magyar párral, lengyel csajjal, fél magyar-fél lengyel sráccal, csomó közös téma, közös tervek, már most beszélgettünk bringás kirándulásról (10-15 km-re Krakkótól állítólag van egy cuki kis tó, egy kolostorral és csodálatos kilátással).

Továbbá a jó időnek hála felrobbantak a fák is, szerintem hamarosan nyitnak a botanikus kertek és az állatkert, nincs mese: bele kell vetni magunkat a krakkói parkokba. Igaziból el sem hinnétek, mennyi és mennyire csodálatos van itt! Nagyon nagyon szeretik a zöldet. Tegnap például nem győztem számolni, hány nagy park mellett mentünk el, sőt, még mókust is láttunk a fák mellett rohangálni. Szóval, annak ellenére, hogy "de szmogos város" és sajnos többnyire mordori időjárás van, amikor épp megmutatja magát, akkor csodálatos. 

Az egész napos tekerés után egy igazi Benetton reklámba csöppentünk Pawuval. Enikő BBQ partit szervezett a nála lévő kis kertbe, szülinapját megünneplendően. Volt olasz srác, kanadai és UK lány, magyar lányok, lengyel leányok és fiúk, "Never have I ever" játék, isteni sült hús, csodás csillagos ég, és FRÖCCS (jó magyar leány fröccsöt iszik nyáron. Ugye).

Egy szó, mint száz, bringáztunk, garden partiztunk, ma körmözök és az Oscar-díjas lengyel filmet megyek megnézni moziban. Bár óriási botrány volt itt belőle, talán érdemes benevezni rá, hogy mégis eszik-e vagy isszák ezt.

Lassan a nyári menetrend is összeáll, szóval, már csak Mother Nature-nek kell megkegyelmeznie és ránk mosolyognia. Én ugyanis már azt teszem. Most ő jön.