Azt hiszem, ideje egy újabb beszámolónak, zajlik az élet, mint mindig. De - az itt-ott felbukkanó káoszt leszámítva - továbbra is minden percét élvezem :)

Nézzük csak, mikről nem meséltem...

Sok sok hét után volt ismét Krakkó-Varsó találkozó, C szívem csücske tiszteletét tette kis ékszerdoboz városkánkban. Pont arra a hétvégére esett sárkányfesztivál, ezért - is - gondoltam, gondoltuk, hogy inkább ő jöjjön, Varsó nem szalad el, mi is tudunk később menni. Mivel érkezésének éjjelének nagy részét végigbeszélgettük, így szombatra inkább alvást szavaztunk, kicsit lambadáztunk a városban.

Szerettünk volna Enikő grillpartijára menni, de kétszer, úgy elkapott minket a zuhé, hogy szó szerint folyt a víz a balerinámból. Az esti vigadság előtt kénytelenek voltunk visszajönni "Újpestre", majd vissza a városba. Nagyon örültem, mert többen is csatlakoztak hozzánk, egész szép kis társaság kerekedett. Megnéztük a sárkányeregető műsort, volt tűzijáték, óriás-sárkány-lufik, tömeg, fényjáték - szerintem csodálatosan színvonalas és látványos programot rittyentettek.

Ezután bevetettük magunkat Kazimiersbe, ott is a Secret gardenbe felesezni, sörözni, dumálni. Táncolásra nem nagyon volt igény/erő, hamburgerezésre viszont annál inkább, így egy Norbi 1-es óriásburgert még leküldtünk az este végén, de így is fél négyre estünk ágyba. Vasárnap már sajnos MENT VISSZA A BUSZ (ami vonat, csak én képtelen voltam első alkalommal megjegyezni, így megmaradtunk a busznál :P), így csak egy gyors Atelier estebédre futotta - tudjátok, a csodakertes egyik kedvenc helyem. Míg odaértünk és parkolót találtunk, több, mint kalandos volt, ŐŐŐŐRÜÜÜÜLEEET KÁOSZ DUGÓ volt az egész városban, nem kicsit vette ki az idegrendszerünk. 

Elintegettem az állomáson és már indult is másnap a rock and roll. Azaz, a junior trénerkedés. Első hét lett volna a bemelegítés, de mindenki annyira el volt havazva, hogy nem nagyon mertem zavarni senkit, így inkább saját szorgalmi feladatokkal telt. Node, a "ménkü" be is csapott most hétfőn, azaz, nyolcadikán, amikor is jött az első csoport. Nem részletezem, mert a felére azt hinnétek, hogy kitalálom, a másik felét meg rettenetesen unnátok. Legyen annyi elég, hogy a klasszik tanár néni részét imádom, szuper jó fejek, 6 lányt kaptam. Nyilván a terméket is szeretem, amit oktatok, így nem nehéz lelkesednem nekik - remélem, tudást is sikerül a fejükbe paszíroznom :) Node, az összes többi Benny Hill show, ami ekörül a csoport körül megy?! No, az már néha nálam is kiverte a biztosítékot. (Egy kis zenei aláfestés hozzá)

Nyilván a papírmunkán és a technika ördögén csúszott el sok mindent - nem tudom, hogy "ez normális" jelenség e, vagy csak én voltam/ vagyok peches, de tény: ami elromolhatott, az el is romlott. Ennek ellenére segítőm, másik tréner lány ahol tudott, ugrott, intézkedett, mégis sokszor falakba ütköztünk, de improvizálással mindent megoldottunk, szóval a hét második felére kb. helyreállt a rend. Csak, hogy egy történetet meséljek: első nap elhagytam őket:D

Igen, nyilván. Nem is én lennék, ha nem. 7. emeletről leküldtem őket az 5.re, mondtam, hogy nemsokára megyek, várjanak lent, egy másik kislányt még összeszedtem. Mire leértünk, se hírük, se hamvuk. Végigrohanom az ötödiket, sehol senki. Felrongyolok a hatodikra, nyilván nincsenek. Így vissza hetedikre, de még mindig sehol. No, első gondolatom az volt, tuti kirúgnak, első nap elhagyom a diákjaimat, hát ilyen a világon nincs, nyilván csak én lehetek ennyire béna:D

Mígnem Isteni sugallatként, átmentem a C épületbe (ahol egyébként semmi dolgunk nincs), hát nem ott üldögéltek a recepción, mint verebek a dróton?:D Úgy visszazavartam őket a mi épületünkbe, hogy csak porzott utánuk a szőnyeg. Mivel az ötödiken lehet átjárni a két épület között, gondolom addig-addig kolbászoltak, míg átcsordogáltak véletlenül, s mivel az volt az egyetlen pont amit ismertek, inkább leültek ott. A lényeg, hogy minden jó, ha vége jó, de ez csak egy, a sok bénázásom közül.

Mert, hogy persze HR-re le, vissza fel, át a helyemre, le a többiekhez, közben 6 nő hat fele rohangál, terelgetem őket, mint a kiscsirkéket.

(Bogunice naplemente)

Ennek ellenére szerencsére nekik nem tűnt fel, hogy ugyanolyan kezdő vagyok ebben a témakörben, mint ők. Az egyik lány ugyanis megjegyezte, hogy tuti száz csoportom volt már, annyira profin csinálom :3 Khihi, töredelmesen bevallottam, hogy valójában ők az elsők <3

Egy szó, mint száz, az első hetet túléltük - ők is, én is. Teljes létszám megvan, nem kóboroltak el, órákon ügyesen részt vesznek, első kvízeken egész jó válaszokat adtak, szóval van remény. Egyik szemem sír, a másik nevet, ha a turnus végére gondolok. Amikor vizsgáznak ugyanis én Edikémmel leszek Zs-nál, tehát, nem leszek itt velük, hogy szorítsam a kezüket és lelket öntsek beléjük. Szóval, számolom már a napokat a nyaralásig, ugyanakkor szíjjel fog vágni az ideg, hogy nem vagyok mellettük. Node, ez még odébb...

Addig is örülünk a nyárnak és a napsütésnek, el sem hiszitek, hogy végre flip-flip papucsban és nyári ruhában mászkálok! Tíz hónap kockává fagyás után végre, végre, végre itt a jó idő :) Ehhez mérten a programok száma is gyarapszik.

Tegnap például voltunk strandolni, egy közeli kis bányató szerűségben. Nem volt halálos hideg, de azért még melegnek sem mondanám - jó jó, ha azt nézzük, hogy június eleje van, akkor ippeg ideális. Csudigyönyörű igazi természetes színű kékes-zöldes, körbe sziklákkal...:3 Klassz kis nap és hely volt. Leszámítva a gyökér parasztokat, akik azt hiszik, hogy erdőben bármit megtehetnek.

Úgy, mint vízbe dobálni csikket illetve bozótba hajigálni a kiürült sörösüveget...hiába, minden országnak megvan a "maga gyökér" rétege...mondjuk az arányok fontosak. Ha otthon lettem volna, tuti összeszedem a szemetüket és leteszem a törölközőjük mellé. Udvariasan szó nélkül persze. De így nem.

Ez után A búcsúbuliján fröccsöztünk, beszélgettünk. Nem semmi a lány, Krakkóból fogja magát és átcuccol London mellé. Csak úgy. Pikk-pakk fejest ugrik :) 

Múlt hétvégén Bogunice-ben voltunk megint, családi happeningen. Most a kisbaba névadó-keresztelő micsudija volt. Ezúttal csak jöttünk-mentünk, nem aludtunk ott, mert szombaton Juventus meccs volt és azt ugye P-nek muszáj volt itthon néznie egy pub-ban :) (baba mellett mégsem üvölthetik a Forza Juve-t:D)

Amíg ő meccselt, addig én a többiekkel vacsiztam, Z mamája és barátnője ugyanis átjött Bécsből. Klassz volt látni, hallani, hogy bizony 50 felett is van élet, de még milyen! Utazós, kalandos, nyitott - otthon nem sűrűn láttam, hallottam ilyet...:/

Keresztelőn

Mit meséljek még...? Nem is tudom, minden napra jut valami. Tegnap pl. majdnem teljesen lengyelül sikerült taxit rendelnem, elmondanom, merre szeretnék menni és, hogy hol álljon meg a sofőr. Mégis csak van értelme a tableten tanulásnak ;)

Sok puszi Kedveskéim, a szokásos platformokon elértek, addig is: nyár, D vitamin, fényterápia!