No, hát - bármilyen hihetetlen - tombol a nyár. Néha én is. Mikor, miért, de többnyire azért mennek a dolgok:)

Nem is tudom már hol hagytam abba legutóbb a mesélést, ezért megpróbálok minden témakört érinteni, ami érdekel(het) titeket.

Melóban immáron a harmadik csoportomat nyúzom - hogy csoport, az kicsit túlzás, mert egy, azaz egy darab legénykét kaptam a mostani körben. És igen, neki ugyanúgy az első betütől az utolsóig mindent el kell magyarázni, mintha csak egy egész stadionnyi ember fejébe akarnám verni. A második turnus lánykáim gond nélkül átmentek, ezzel a sráccal viszont kicsit küzdök.

Tegnap volt egy nagy beszélgetésünk, amit bevallom, még gyakorolnom kell. Nem megy nekem ez a "szigorú tanár néni" stilus, de nála össze kellett ráncolnom a szemöldököm, ugyanis nem figyelt, flegmázott és szerintem fogalma sincs, hogy milyen klassz helyre került és mennyire szerencsés. Igy "sajnos" rá kellett piritanom, ugyanakkor kis "humán motivációt" is bevetettem: leküldtem a leendő (?) kollégáihoz, hogy ismerkedjen, lássa, hogy van már asztala és várják...lekopogom, de ma reggel már sokkal lelkesebben jött be, hogy alig várja, hogy végre dolgozzon, stb. Meglátjuk:) Másfél hét múlva izgullhatunk érte.

Voltam ám oly sok idő után otthon is. Igaziból jó is volt, meg nem is - kb. mindig ugyanaz a lemez. Jó látni a családot, ugyanakkor baromi hosszú, fárasztó és költséges az út, pláne egyedül, kocsival...nah, szóval megszenvedtem, kifizettem, de nem is ez volt most a lényeg, hanem, hogy megszeretgessem családot és egy- kété barátot, barátnőt.

Kifejezetten egy lánykának örültem nagyon, aki állandó olvasóm itten ;) Legyen annyi elég, hogy elképesztő büszke vagyok rá, hogy úgy ugorja az akadályokat, ahogy. Csak igy tovább!

Mik vannak még...? Állandó és egyre több körmösvendég, cicák szokásos - Puszedli büntet (bár lassan már oka sincs, csak úgy, hobbiból ereget a fürdőszoba közepére, hadd takaritsam), Olgi rambói magasságokba emelkedett, olyan bátor:)

A két meló (tanár néniskedés és körmözés) között pedig igyekszem időt találni a magánéleti részre is. Meglátogatott pl. uncsitesóm, Márti is - körmözös, nagy evős, strandolós csajos napokat töltöttünk együtt, volt itt Pawu családja is, velük arborétumban és állatkertben voltunk, munkatársakkal strandolunk, jövő héten pedig életem első krakkói igazi igazi zenei fesztiváljára is kimegyünk! Tudom, biztosan nem "A SZIGET" lesz - amire btw teszek magasról, de már nagyon várom.

Egyébként minden a szokásos, mosok, főzök, takaritok, vezetem a kis (nem létező) háztartásom, dolgozom - sokat - alszom - kevesebbet - cicákat, barátokat és Pawut dajkálok. Szóval na :) Csak pár soros szösszenetre futotta most is, csóköleléspusziii

ui.: továbbá tudom, adós vagyok egy touloni "nyaralás" beszámolóval is, de nem visz rá a lélek, hogy leirjam részletesen, igy legyen annyi elég, hogy tanuságos, fájdalmas és hosszú volt. Ugyanakkor persze napsütéses és hálás is, de összességében nem mondhatom - sajnos -, hogy életem legjobb egy hetét töltöttem franciáknál.