Gyorsan szeretnék tisztázni valamit. Nem azért vagyok itt, mert muszáj. Nem is azért maradok, mert muszáj. Nem azért fogyasztok és vásárolok lengyel termékeket, próbálkozom a nyelvvel, mert muszáj. HANEM MERT SZERETEM.

Mivel egy engem befogadó országról van szó, nyilván megnézek, kipróbálok dolgokat, nyilván megpróbálok én igazodni és asszimilálódni - már amennyire a "spanyol" bőrömmel és mediterrán habitusommal ez lehetséges:)

Úgy tünik, másnak ez nem annyira evidens. Tegnap döbbenten hallgattam egy évek óta itt élő lány (igen rövid és velős) "kommentjét": UTÁL MINDENT, AMI LENGYEL.

Nokéremszépen, akkor:

1. Haza lehet menni (direkt nem irom, milyen nemzetiségü a hölgy, mert ez most nem is érdekes).

2. Kipróbáltad egyáltalán? Próbálkoztál egyáltalán? Akár a nyelvvel, akár a termékekkel, akár a szokásokkal, zenékkel, ételekkel?

3. Akkor viszont rohadtul fogd be!

Mert az, hogy én már-már szerelmes vagyok a GoClever telefonomba, hogy Ziaja hercegnőnek becéz Pawu, hogy próbálkozom a nyelvvel, hogy igenis megnézem, hogy "polski product"-ot vegyek le a polcról, lehet, hogy nem természetes mindenkinek. Nekem az. Egyrészt, mert kiválóak, másrészt, sokkal olcsóbbak, mint a "neves, agyonhipe"-olt márkák. Aki nem hiszi, próbálja ki.

Ez volt az érem egyik fele. A másik: rájöttem, az, hogy a leányzó szavai sziven ütöttek, valójában jó jel. Számomra ugyanis azt jelenti, hogy jól érzem magam, otthon érzem magam, szeretek itt élni és szeretem a lengyel embereket - igy aki ezekre megjegyzést tesz, rosszul esik. 

Nem (volt) nehéz magamévá tennem az itteni légkört. Nem mentem át kultúrsokkon, hiszen az otthonival elég egyező a lengyel kultura - bezzeg ha Indiába költöztem volna mondjuk! :) Na szóval, nem sokban különböznek, mint mi, igazából egy "ilyen is lehetne Magyarország" képet mutat nekem (most) Lengyelország. Olyan "dejólennehailyenlenneotthonis". Szóval, nagyon hasonló a kettő, mégis más...

Egy szó, mint száz: