Nincs kedvem. Nem akarom. Nem érdekel. Nincs étvágyam. Nem tudom. Nem is fogom. Leszarom. Haggyá'. Ugyan kit izgat? Jelentéktelen...semmiség...piszlicsáré...eltörpült. Messze van. Távoli. Már nem fontos. Már semmi nem az.

Szeptember 30. 12:30 (éjjel) -tól ugyanis hányingert keltő (érzelmi) hullámvasút tölti ki napjaim nagyrészét:

A tátongó űr, a kínzó fájdalom, az értetlen düh, a tehetetlen bosszúvágy, szüntelen sírás, majd fáradt megnyugvás, kényszeredett csevegés, erőltetett mosoly, nosztalgiázás, fullasztó légszomj, megválaszolatlan kérdések ismételgetése, tervezés, fellélegzés, optimizmus, tématerelés majd visszazuhanás gyászos, de leginkább felkavaró tánca.

Majd kezdődik elölről.

De IGEN! Igenis SÍJOK Sapu