Tudom, tudom, rég nem írtam, ne haragudjatok! Elsodortak a vizsgák, utazások, tanulások és persze pánik hegyek. 

De megpróbálom kronológiai sorrendben visszaidézni az eseményeket:)

Október első napjaiban megvettem a vonatjegyet haza. No nem ám olyan egyszerű projekt, mint amilyennek hangzik. Először is nagyon nehezen találtam meg a kasszát - nem, nem a peronok mellett, sokkal inkább egy pláza felé vezető kis aluljáróban található. A hölgy ippeg, hogy beszélt angolul, kicsit izgultam, hogy nem az október 3-i budapesti, hanem mondjuk október 9-ei müncheni járatra kapok jegyet. Sparnight-ról persze lecsúsztam, de kézzel-lábbal megértettük egymást, így nem volt más hátra, mint október 3-án kizúzni és vonatra szállni.

Limbó hintó és otthoni szélvész rohanás

Amennyire ijesztőnek hangzik a 11 órás vonatút, pont annyira nem az. Jó, nem borsószem királykisasszonyoknak való, a hálókocsi ugyanis inkább emlékeztet egy élő embereknek tervezett krematóriumra (bocs), mint utazófülkére. Gyakorlatilag egymáson, tepsi szerű kis "ágy" lapok vannak felszerelve, a legalsóbba kellett betetriszeznem magam. Ismeritek az átlag vagon magasságát. No, abba "három emeletet" szuszakoltak be, tehát felülni sem nagyon tudtam, így fél fekvő, fél ülő pózban kúsztam ki a felettem alvó francia idős bácsi alól.

A pályaudvari plázában azért el lehet lötyögni indulásig

Nem tudom, hogy a zötyögéstől, mert halálra zabáltam magam (direkt - kajakóma) az út előtt, vagy mert a fáradtságtól már nem láttam, de meg kell hagyni, nagyon jót aludtam. Háromszor ébredtem fel, akkor is csak rápillantottam az órára és már vissza is szundítottam. Cseheknél Barbara Streisand show-s rádiót találtam a telefonomon, azt pl. kifejezetten élveztem.

Igen, cseheknél. Hogy miért megy arra a vonat, arról Szlovákiát tessék megkérdezni. Úgy tűnik, nem csak autópályáik/útjaik nincsenek, de vonatsínre sem telt (?) (vagy pedig a nemzetközi járat megtervezőjének édesanyját csókoltatom). Így a 400 km-es, légvonalban tök egyenes utat Prága-Bécs-Bp kerülővel tettük meg. Mert csak. Hát ezért 11 óra. Ennyi erővel akár Párizsig is elmehetnénk, ha Miskolcra szeretnék eljutni...

Otthon alig több, mint 24 órát töltöttem, de ebbe belefért családozás, barátozás is (jó, nem sokat aludtam, úgy 6 órát, de nagyon feltöltötte a kis lelkem :3), sőt, visszaútra pakolás is.

Ezer kép közül is felismerném és tudnám, ez hol készült :3

Vasárnap 11 körül ugyanis már indultunk is vissza Apuval Krakkóba. Őt is eléggé megviselték a szlovák kanyarok, pedig ha valaki, hát ő igazán rutinos vezető/utazó - akkor gondolhatjátok, én hogy kivoltam első alkalommal?! Szlovákiában megálltunk ebédelni, egy kóbor cicát dajkálni és repültünk is tova. Fél hét körül már itthon koccintottuk a megérkezés és a körmös cuccaim örömére:) Igen, végre kijöttek velem, hétfőn az volt az első dolgom, hogy rendbe hoztam magam 4 hét után! (bocs fiúk, tudom, ez nektek nem mond semmit, de nekünk, csajoknak ez igenis nagyon fontos:)) És nem utolsó sorban, mint kikapcsolódás - ami valljuk be, most igen rámfér - is tökéletes. Igaz, a csodalakáskát már így is csurig töltöttem, de ez It is a must volt.

Ahogy meglátták a kifejezetten a munkahelyi izgalom örömére készült karmocskáimat az itteni lányok, sorba álltak, hogy ki mit szeretne. Azt hiszem, Micart nem halt meg, csak átalakult ;)

Könnyebb ügyintézés=könnyebb élet

A héten sok sok apróbb és kevésbé apró dolog történt. Például HORDHATOM A SZÍNES RUHÁIMAT, Simpsonos cipőmet a munkahelyen és tegnap sikerült az első záró vizsgám:))) Új irodába költöztünk és elhangzott: szeretnénk, ha jól éreznétek itt magatokat! (körbenéztem, hátha kandikamera vesz valahol, mert még sosem hallottam ilyet előtte:D)

Ezen kívül jött kéményseprő bácsi valamit lemérni. Itthon tettem-vettem-TANULTAM, mikor csengettek a kaputelefonon (???!!!!). Felvettem, de nem szólt bele senki (mégis ki a fene jönne hozzám, pláne bejelentés nélkül???). Kettő perc múlva motoszkáltak az ajtónál..no, akkor már eléggé megijedtem. Ahogy az öreg, félős nénik, kikukucskáltam az ajtón és megláttam az őszhajú, kéményseprő bácsit létrával. Nyilván lengyelül kezdett magyarázni valamit, én pedig angolul-kézzel-lábbal nye múvje pu polszki - ugye. A lényeg, hogy mutogatott befele, elég hivatalos ruciban volt, hát mit tehettem, elhittem, hogy az, aki. A konyhánál és a fürdőben megnézett valamit, majd távozott is.

Akkor ez volt az a kriksz-kraksz, amit kiírtak a bejárati kapura:) Halkan tenném csak hozzá, ez munkanap, este 6-7 körül volt. Nem délelőtt, nem délben. És nem telt három hónap értelmetlen egyeztetésbe, levelezésbe, veszekedésbe és fenyegetőzésbe a kéményseprős vizsgálat. Ugye.

Hasonló meglepetésben volt részem tegnap az ING banknál. Kicsit hosszú és felesleges is lenne leírni a problémámat, amivel hozzájuk fordultam, de a lényeg, hogy gyakorlatilag 15 perc alatt megoldotta nekem azt az ügyintéző, amit elképzelésem sem volt, hogy hogy fussak neki (ELSŐ FIZETÉSEM - HIHI - valószínűleg később lett jóváírva a számlán, mint vártam, viszont valahogy sos szerettem volna megoldani egy fontos tranzakciót). Két apró papírdarabot adott (nem, nem egy esőerdőnyit!) aláírtam és slussz passz. 

Indiai utazás

Végre befejezték a villamosjárat felújítását, így kipróbálhattam az új útvonalat munkába. Már nem két busz, hanem egy villamos-egy busz kombóval. Sajnos első reggel elszálltak abbéli reményeim, hogy így könnyebb lesz. Az 50-es villamos ugyan 5 percenként jön, viszont fele akkora, mint a combinó, de legalább kétszer annyi ember szeretne rá felszállni. Illetve nem is szeretne, fel is paszírozzák magukat (én is). Gyakorlatilag fulladásig tömött a járat. Ugyanakkor ismét meg kellett állapítanom, hogy képtelenek közlekedni.

Az egy dolog, hogy sokan vagyunk, de TÉNYLEG MINDENKI AZ AJTÓBAN ÁLL MEG. Ha le szeretne valaki szállni, nem szállnak le, majd vissza az ajtóban állók, hanem, mint akit odacövekeltek, pánikszerűen kapaszkodnak és földbe gyökerezik a labuk. De akkor is, ha már lehetne levegőt kapni és úgyis még öt megállót megy. Nem! Nincs az a buga úr isten, hogy ő arrébb menjen.

Weiter rock and roll

A múlt heti téli-fagyos-jajúristenmegfogokfagyni idő után viszont visszaköszönt egy kicsit a nyár. Csodálatosan ragyog a nap, igazán klassz sétálós idő van. Valakinek biztosan, mert nekem sajnos megint nem:( Mivel hétfőn lesz a nagy záró teszt, így szobafogságra ítéltem ismét magam. Tényleg kell...egy kis kimenőt engedek csak, Enikőnél lesz (ő nézett rá gyerekekre amíg otthon voltam:))  ma este egy kis borkóstolós-sajtos összejövetel.

Hétfőn tehát vizsga, kedden már mélyvíz. Na jó, azt mondták a srácok, hogy az elején nem annyira, de én biztos annak fogom érezni:) Csak halkan jegyzem meg a "véletleneket" - csodaszép lila-rózsaszín a mi részlegünk. Ugye.

                                                Tanulok

Előtte még kicsit mosogatok, ruhákat szortírozok (megtaláltam ugyanis a keresett mosodát, majd leírom, milyen volt - nem szeretném előre lelőni a poént:)), mert sajnos az elmúlt egy-két hétben nem sok időm volt ilyesmire.

És, mivel úgyis az lenne mindenkinek a második kérdése, hogy hogy vannak a cicák, így csatolok róluk is egy képet - remélem elég meggyőző bizonyíték, hogy működnek és minden a legnagyobb rendben ;)

(ui.: bocs azoktól, akik már látták a képeket FB-on, ezek állnak rendelkezésre illusztráció céljából :3)