Rég nem érzett...

Mivel is indulhatna jobban egy magamfajta rajongónak a hétfője mint, hogy a Queen legújabb albuma megjelent. Szívem csordultig boldogsággal, szemeim könnyekkel.

Első telefonomat ma németül (!) ejtettem meg, pörgős nap zárásaként pedig a legutóbbi challange-t fokoztam. Úgy felbuzdultam a legutóbbi sikeres, lengyelül történt cigi vásárláson, hogy gondoltam: lesz, ami lesz! Megpróbálom a telefont is.

A srác a buszmegállóban lévő bódéból már jól ismer, gyakori vendége vagyok munka után. Legutóbbi angol próbálkozásunk nem volt túl sikeres: 10 zl-s feltöltést kértem a telefonomra és csak 5-öt sikerült, nekiveselkedtem hát. És IGEN! Megkaptam a kért cigit és a 10 zl-t a telefonomra.

Tudom, tudom, nem volt több talán tíz, egybefüggő szónál (tehát, egy kétéves gyerek szintjén még nem vagyok), a srác mégis megtapsolt...annyira meghatódtam, hogy majdnem elpityeredtem. És ez nekem tényleg nagy dolog.

A négy nyelven beszélő nap után - a lendület kitart. Eldöntöttem, hogy a hétvégi sikeres téligumi projekt után autóba ülök holnap reggel és elvezetek melóig. Na jó, annyira azért nem nagy a szám, mert kedden szünnap lesz lengyeléknél, tehát valószínűleg kevesebben lesznek az utakon, nademégisazért.

Azt hiszem, rég voltam ilyen büszke magamra. ÖrömEBódottág.