Voltam ám otthon, igen :) Karácsonyra és Szilveszterre is tudtam ezúttal maradni.

A hazautam maga volt a rémálom. De szó szerint: először a macskák bújtak az ágy alá, igy igencsak megkérdőjeleződött, hogy egyáltalán el tudok-e indulni Dezsővel. Majd mikor sikerült levadásznom őket és elbotorkálnom a tök sötétben/ködben észrevettem, hogy bizony a GPS nem müködik. Lámpa fel, motor beindit: Puszedli rázendit, Mica cidrizik.

Olyannyira eltévedtem a ködben GPS nélkül, hogy csak a városból kijutás 45 perc volt...addig keringtem, mig a kiinduló ponthoz értem - haza...nah, akkor voltam a "feladom, nem érdekel, megyek vissza a lakásba" pontnál.

De győzött az igéret, azaz hazamegyek az ünnepekre. Nagy nehezen kikecmeregtem Krakkóból, viszonylag könnyen eljutottam Szlovákiáig. Első próba: én "balga" azt hittem, 2015 végén lehet bankkártyával fizetni pályamatricát...(Szlovákiában ugyanis ezúttal pálya mellett döntöttem...igen, kemény 20 km pálya a 430-ból...)

Csak mondom: nem, nem lehet. A pultos néni viszont nagyon cuki volt. Az  utolsó utáni aprót is kiráztam már a kabátomból - nem vagyok egy készpénzes tipus...sőt, de még igy sem volt elég az összeg a matrica megvásárlásához. Látta h kinlódom, előttem utánam köd, üvölt a macska és szétfagytam...igy pár zloty hijján, de elengedett, h menjek utamra. No, hát innen jött a még izgalmasabb rész: új úton, GPS nélkül. Ihajja!

P közben Németországból, SMS-ben próbált irányitani, melyik számú utat, meddig kövessem. No, nem részletezem, de meg kell hagyni: a kocsi elejéig láttam és csak kétszer tévedtem el és igy is 7,5 órát futottam. Ami nem rossz - sőt.

Mire hazaértem, azt hittem szétvág az ideg, de egy nagy evés és alvás után helyreállt a világ rendje. Az otthon töltött tiz napot sokkal kevesebb, viszont annál értékesebb emberekkel tölthettem, tényleg, szó szerint mondom: minden perce feltöltött. Bár egyik helyről másikra robogtam, jogsit ügyintéztem és még többet vezettem, de nem baj:) Végre nem csak 1-1 lopott órát és ölelést tudtam megosztani a számomra fontos emberekkel, hanem bizony 3-4-5-6 órákat is akár. Ez a látogatás úgy volt jó, ahogy volt:) (KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, AKI RÉSZTVETT BENNE::))

No, és ha már "haza" és "út"...ne kérdezzétek hogy, szerintem ezt hivják Isteni sugallatnak...feküdtem valamelyik nap az ágyban, és mint akit fejbevágtak beugrott:: BASSZUS, AZ FM TRANSZMITTER! Igen, igen...kaptam ugyis karácsonyra P-től ilyen USB-autós-zenelejátszós kütyüt. Kifejezetten a hosszú utakra, hogy ne dögöljek meg az unalomtól illetve a szlovák karattyolástól. Ahogy belémhasított az ötlet, elkezdtem neten böngészni és láss csodát: bizony a transzmitter frekvcenciája bezavarja a GPS-t, ezért nem talált mühódót az enyém...bazzzzz...akkorát csaptam a homlokomra, hogy még a tenyerem is nyomott hagyott. 

Még jó, hogy kipróbáltam és IGAZAM VOLT - mint mindig :P Ugyanis már új GPS vásárlásán is törtem a fejem...fuh.

Voltam szinházban, pubban, moziban, Dunaújvárosban, Érden, shoppingolni, hédereltem Carney-nél, UrbánEránál, anyunál, apunál, koccintottam tesóval, ügyintéztem ocsmányirodában...szóval nem volt megállás.

Szilveszter.

Legfontosabb talán, hogy a fiaimmal tölthettem, TP is eljött és még sok, rég nem látott srác/lány. Klassz volt iszogatni, dumálni és nagyot táncolni, de tény: azért nem rúgtuk szét a ház oldalát. Voltak, akik nagyon becsiptek, voltak, akik kevésbé, de összességében örültem nagyon, hogy együtt tölhettünk egy estét.

A visszaút kicsit könnyebben ment: szép, napsütéses időben, pályán - amennyit lehetett - jöttem, Puszedli is kevésbé üvöltött (Szerintem feladta és belátta, hogy "ez a vég, jöjjön hát, aminek jönnie kell"), sajnos annak ellenére, hogy szombaton jöttem - gondoltam kicselezem a Zakopaneból Krakkóba tartó hétvégi tömeget - majd egy, másfél órát vesztettem már lengyel oldalon...pedig egyéni rekordot döntöttem volna, 6,5 óra rohanás nélkül...de igy sajnos a dugóval majdnem hoztam megint a 8-at...sebaj.

Itthon azóta is pörög az élet, sorra jönnek körmös lányok illetve a vendégek hozzám - Budapestről, innen-onnan ;) 

Node, majd azokról is beszámolok szépen, apránként...csak egy gyors életjel volt.

CsókÖzön