Akkor tehát az van, hogy mivel - tudjátok nagyjából -, hogy nem szeretek panaszkodni ezért nem is írtam jó darabig. Nem történt túl sok jó, amivel elbüszkélkedhettem volna, így jobb nem traktálni mindenkit (senkit) publikusan.

A lényeg viszont, hogy menthetetlenül betört a nyár, így a programok is megszaporodtak és persze a kedvem is egyre jobb. Nézzük csak sorban:

Munka: nem beszélünk róla.

Magánélet: szintén

Jó dolgok: a főnix programnak köszönhetően csak úgy repkednek a kilók, nem azért, hogy dicsekedjek, de kirobbanó formában vagyok. Meg is érdemlem. Ahogy a vagyont is, amit magamra költök ennek további javítása, fenntartása érdekében. De, elvégre ezért dolgozom - nem is keveset, szóval megérdemlem. Masszázs, körmözés, edzőterem, lengyel tanfolyás váltják egymást, melybe egy-egy buli is belefér, továbbá egyéni látogatások. Továbbá "rossz hír", hogy beleférek már az e-bay ruhákba...aljaj :D teljes ruhatár csere ON.

Most pl. Bécsben voltam hétvégén. Gyerekek...soha nem fogom kinőni ezt a szerelmet. A "fodrász leszek Bécsben" még mindig motoszkál...az előbbit ugyan szinte biztosan buktam, az utóbbi ismét felszínre tört. Elvégre nem sok minden tart itt Krakkóban. Természetesen a kedves ismerősöket, barátokat "leszámítva"...ugyanakkor nagyon töröm a fejem és nézegetem a pro-kontra táblámat...no, de ez későbbi menet.

Szóval a fiúkat szíjjel ölelgettem, buliztunk, kávéztunk, együtt napsütésben üldögélés...jáj...imádtam minden percét. Kutyára hiányoznak...

S hogy további motiváció legyen, júliusban irány Barcelona együtt!!!! WÁÁÁÁÁ. Együtt fogunk repülni F-vel Budapestről, így pár napra hazaugrom, majd kéz a kézben retteghetünk a repülőn. A visszafele út kicsit necces lesz, ugyanis este 9-kor landolunk és este 11-kor indulna a buszom vissza, mert ugye másnap reggel meló. Éjszakai buszozás rulez!

Közben teljes a pánik, hogy utána héten jön a Pápa. Igen, A PÁPA. Ezt a csöpp kisvárost további 2 millió ember fogja ellepni - nem én mondom, előzetes becslés. Tavaly már a helyi áramfogyasztást - légkondi - sem bírta a rendszer, mi lesz akkor most?! Az iroda vezetés még nem találta ki, hogy s mint legyen. A cég egyik fele lehet átköltözik Wroclaw-ba, a másik fele nem jön be...vagy a harmadik fele itt ügyel majd minimál járaton...még nem tudni. De tény, aki teheti, fejvesztve menekül a helyiek közül.

Nekem ugye kicsit macerás lenne a "home office" (otthonról dolgozás), hacsak nem veszem fel videóra a tananyagot, vagy Hangouts-on nem tudok csatlakozni otthonról. Bár valószínüleg az internet kapcsolattal is lesznek bajok...na mindegy, az még több, mint egy hónap.  

Mit mesélhetnék még...cicák természetesen jól vannak - tudom, úgyis ez lett volna a következő kérdés mindenkitől :P - Puszedli mostmár minden másnap az alom mellé proddukál...kezdtek teljesen kiborulni...abszolút tehetetlen vagyok...:/ Péntekre szabit vettem ki, mert jön E-kém, alig várom :) Már csak pár embert "kell kirángatnom", és teljes a lista, akik meglátogattak a lassan két éves ittlétem alatt.

Bizony, számoljatok csak utána...2014. szeptember. Durva, mi?

No, vissza kell mennem gyerekeimhez, csak egy gyors életjel/dicsekvés volt, hogy bizony ami nem öl meg, az megerősít, úgyhogy uwaga, visszatértem :D

Bocsánat, hogy eltüntem...csendre volt szükségem. 

De, hogy visszavegyem a fonalat. Mondjuk úgy, túléltem szülinapomat (már, hogy magát a napját, május 4.), úgy, ahogy. Utána mentem is Budapestre családolni, fiúkat ölelgetni. Az odaút maga volt a horror, éjszakai buszon a nyakamba zuhant a szomszéd lány, az ölembe tolta a széket az előttem ülő, szóval mosott rongyként szedett le Sapu péntek reggel a buszról. Onnantól a szokásos rohanás: itt család, ott család, egy ebéd, egy vodka, egy vacsora, egy kis bor.

Még egy kis bor után, egy kis buli, a kis buli után jó lesz ébredés után még inni, még enni és még egy-két szórakozó helyre elmenni :) Nózy még egyszer nagyon köszönöm Morrisonst és mindenkinek, aki megjelent a mi kis szombati gyülésünkön (Zorám, Ildim, G) :-* Ettikém, neked a vendéglátást, nagyon feltöltöttetek!

Erről, ha megengedtek egy pár mondatot - szólok, nem leszek rózsaszin csupaszirup ezúttal. Régóta nyomja a lelkem és persze, akinek nem inge...az vegyen blúzt. Hónapok óta gyüjtögetjük a "kedvenc" mondatainkat otthon maradt ismerőseinktől, barátainktól...többek között a "neked könnyü ott kint", a "mikor jössz legközelebb", a "ha hallasz valamit szólj' má' léci", illetve a "nem éri meg külföldre menni" és a "na, most nem jó, de LEGKÖZELEBB ÖSSZEHOZUNK VALAMIT" vezeti a listát.  

Csak tőmondatokban szeretnék hirtelen ezekre reflektálni: 

1. Nem, baromi nem könnyű nekünk egyedül. Ki lehet próbálni. (Jah, ahhoz ki kellene jönni...)

2. Krakkó-Budapest távolság pont ugyanannyi, mint Budapest-Krakkó. Szóval, aki látni szeretne, jöhetne ide is...jaaaaa, hogy ahhoz ki kell venni szabadnapot, macerás, pakolni, nagymamát kire hagyjuk a hétvégére és olyan hosszú a buszút. Tényleg? Súgok: nekem is.

3. Hallok. Keresünk magyarokat. Nem egyszer, nem kétszer és nem háromszor "szóltam". Facebookon, személyesen, privát üzenetben. Jaaaa, hogy "telefonos" munka? Jaaa, hogy nem lehet milliókat keresni? Jaaaa, hogy dolgozni kell és kiköltözni? Akkor máris jobb a seggünkön maradni, panaszkodni és hozzátenni, hogy "nektek milyen jó ott kint". És nem, "esetleg valami más nincs" - nem én fogom az önéletrajzokat szórógatni más pozikra, oké? Ez van, ebben tudok segiteni, de akinek derogál a telefon, legyen szives megkimélni a kivánság listától, de a továbbiakbban a panasz és irigykedő áradattól is. Köszönöm.

4. Maradjunk annyiban, hogy nekem de. Nagyon is "megéri" itt lenni. És lehet, hogy nem (csak) a "klasszik, magyar" értelemben = pénz. Ugye. Akinek "nem éri meg", maradjon otthon és sok sikert kivánva fejezzük be a beszélgetést. 

5. Legközelebb. Ahham...ez olyan szeptember környékén lesz. Ha lesz. És nem, nem fogok 22 találkát bezsúfolni két napra, amikre persze majd én rohanok a helyszinre. És lehet, hogy "nincs legközelebb" - rémlik, tavaly januárban majdnem megdöglöttem. Szóval a polcom és a bugyrom is tele van a "de hiányzol, mikor jössz, na majd jól találkozunk" dumákkal, majd a végén "pont nem jó, pont nem most, pont majd máskor" és "majd legközelebb". Ami nem jövö héten lesz. Csak annyit kérek, a luft bullshiteket hagyjuk el. Nem kell. 

Tényleg, akinek nem inge, kérem skippelje ezt a bejegyzést. Egy kicsit tele van a hócipőm sok mindennel és sok mindenkivel és igen, van olyan, hogy nekem sem megy a feltétlen jópofa mosolygás. Remélem azokat, akik közel állnak a szivemhez és segitenek a nem épp vidám napokban, nem bántok/bántottam meg. Távol álljon tőlem. Szerintem azok, akik fontosak, úgyis tudják :-* 

De ez már eléggé régen kikivánkozott.

Ui.: ha már borul a bili. Tudom, hogy nem csak a barátaim, ismerőseim olvasnak, akkor hadd üzenjek azoknak is, akik egyébként sunyi módon tiltottak Fb-ról (de azért info morzsákból böngésznek, mert az ő életük annyira szánalmas és vállalhataltan, hogy valakiéről beszélni kell). Attól, hogy szőnyeg (virtuális fal) mögé rejted/rejtitek, hogy milyen kétszinü, alakoskodó, felszines "cukibogarak" vagytok, attól még nem lesztek kevésbé szar alakok. Ti is tudjátok és én is :) Törlés ide, vagy oda. Ennyike.

Porszivó, OTP, Netia (internet)

1. Porszivó

"Tisztelt hölgyem/uram, kedves ügyfélszolgálat!

Egy rettentően égető kérdésben szeretném a segítségüket kérni. A sztorihoz hozzátartozik, hogy két cicával élek, tehát a porszívózás és az aközben kifejtett erő igencsak jelentős.
Így történt hát, hogy hétfő reggel sikerült kettétörnöm a gégecső és a fém, csatlakozás közé ékelt pisztoly-tömlő-műanyag valamit (a biztonság kedvéért csatolok képet, nőként kérem nézzék el nekem, hogy nem tudom a pontos technikai/szakszót)

A helyzet az az, hogy jelenleg Lengyelországban élek és bizony itt kb. nem is hallottak az én kis porszívó márkámról: Vinchi VS 201 economy plus, tünemény kis piros, ami megment a macskaszőrtől való végzetes fulladástól (na jó, nem ennyire drámai a helyzet, de talán mégis...)

Érdeklődni szeretnék, hogy van-e bármi esély arra, hogy a fent megnevezett és csatolmány képen látható műanyag vackot megvásároljam, rendeljem, vagy esetleg teljes csövestől kell. ha igen, lehetséges-e és megoldható-e a sürgős szállítás Krakkóba, vagy ha más nem, egy magyarországi címre?
Vagy adjam fel, gyászoljam krokodil könnyek közepette az én kis piros Ferrari-mat és vagyonért vegyek új életmentő készüléket?
És, jó vásárlóhoz híven, ha nem bánja, a piszkos anyagiakra is rákérdeznék...

Előre is nagyon köszönöm mihamarabbi megtisztelő válaszukat,

tisztelettel,

Ildikó"

2. OTP

"Tisztelt hölgyem/uram,

kérem engedje meg, hogy érdeklődjek egy mai napon kapott SMS után, mely "kártyához kapcsolódó további költség" cimen jelent meg a telefonomon, 6703 forintról szólt. Legjobb tudomásom szerint nem kértem semmilyen kapcsolódó szolgáltatást, sem új bankkártyát. Remélem, hogy tévedésről és nem az "éves kártyadijról" van szó, mivel a fent emlitett összeget "csöppet" sokallanám egy két-három éve nyomott kártyára, melyet gyakorlatilag csak magammal hordok. Kopást, kezelés költséget és egyéb ügyintézést ez Önöknek nem jelent.

Köszönettel várom mihamarabbi válaszukat,

Ildikó"

3. Netia

"Dear Sir/Madam,

in connection with my previous bill, I would like to ask your help. I guess my contract expired: previously I payed 39 zl/month for the internet, and now it went up for 60zl/month. I would like to ask you, if its possible, to change back - as a reliable client - to a special offer.

Im waiting your kind reply,

Ildi"

Várom a válaszokat.

(időpont kocsinak lefoglalva...)

Az elmúlt öt napban: véresre fúrták az ínyem (igen, sokadik kör fogorvos), összetört egy konyhai székem (szegény Carney alatt), eltörtem a porszívócső műanyag csatlakozását, vettem egész drágán két head set-et, hogy ne vezetés közben beszéljünk (persze nem működnek), körmös vendégem lemondta a hétre, szó szerint (kis hijján) alámszaladt egy futó ma délután (kocsival voltam), két diákom ma megbukott, a hálószoba ajtóm kiszakadt tövestől, elhagytam az új gyűrű órámat (de meglett) és lepadkáztam Dezső lökhárítóját (félig leszakadt). 

MÉG VALAMI?!

Hogy jót is meséljek, nem ám akármilyet: megvolt az évi első Közös Krakkói Konferenciánk :))) Arról majd kicsit bővebben később, legyen most annyi elég, hogy <3 <3 <3

Megfőztem életem első brokkoli krémlevesét (vettem botmixert), most készül a rakott cukkini - igen, nagy talány...odafigyelek a kajára. Nem, nem hiúsági, pusztán egészségügyi okokból. De, abból nagyon...:/. Lajosnál vacsoráztunk olyat, hogy majd kettéállt a fülünk, Szomszédokat néztünk és fájósra röhögtem a képemet :D

Vasárnap este pedig tök lengyelül (de tényleg!) rendeltem taxit hétfő reggelre Fancynek, és mit ad Isten: megjött és el is vitte a kért helyre :)

Még nem volt olyanom, de szerintem most igen. Egy, azaz egy órán keresztül, szó szerint az agyamig fúrt a doki ma...végül nem úsztam meg szuri nelkül, úgyhogy még bôgtem is...

A nôvér majdnem a torkomba ejtette az UV köttetô lámpát és rálépett a nyálelszívóra, szóval folyt minden mindenhova. De a doki ügyes, nyugi.

Szóval most, hogy kiment az érzéstelenítô, fáj ám az egy órás tátika showtól rendesen az állkapcsom. Nyitni nem nagyon tudom, így az ásítás "kicsit" problémás (evésrôl nem is álmodok)

Ami még rosszabb, hogy mindketten annyira elfáradtunk, hogy csak az egyiket tudta megcsinálni....jövô héten újabb kör. De, talán még mindig jobb, mintha húznák (nah azokról hallottam ám rémeket).

Oke, oke: tudtam, hogy mélyen vannak ezek a bölcsek, de, hogy kb. a torkomban?!

A fenének kell ilyen okosnak lennem...

Olyannyira, hogy kb. azt sem tudom, mikor, milyen nap van és hova megyek. De, ez persze jó hír ám, véletlenül sem panasz.

Röpke felzárkóztatás: otthoni gyors vizit igazi érzelmi hullámvasút volt. Egyrészt nagyon nagyon jó, másrészt eléggé megviselt. Nem kezdek el politizálni, sem nem fogok rázendíteni a "persze, mert divat szidni Magyarországot" lemezre...mindenesetre értek szíven és pofánvágó élmények. A villamoson, Blahán, körúton tébláboló bolondok, szegények és hajléktalanok látványához egyszerűen képtelen vagyok hozzászokni...tudom, önzőség, de nem tudom és fogom ezt soha elfogadni, hogy ennek "így kell" lennie...és szokj vagy szökj. Nekem, ugye az utóbbi...

Szűkkörű, de annál minőségibb találkáim voltak: család, Ettike, Nozy és Fancy kávé/ebéd is összejött, szóval volt szeretet dömping bőven. S, hogy folytassam a szívmelengetést - puszta önző okok vezérelnek tehát - idén szépen sorjában csábítom (vagy erőszakolom?:P) ki hozzám a szívemnek fontos embereket. Teszem mindezt "merénylet" formájában, amolyan maffia szerű, visszautasíthatatlan ajánlatként - azaz szülinapi ajándék jegyekkel. Vagy csak, tényként megveszem, tehát nincs mese, jönni kell és kész ;)

Ennek köszönhetően, már augusztusig kb. tele a naptár, ki-hova-mikor és miért fog utazni, igazi átjáróház lesz Európa, azon belül is Krakkó ;)

Ha már "maffia" - képzeljétek, tegnap voltunk szabaduló szobában: Eni, Lajos, Pawu és én. Egy kisebb technikai bakit leszámítva (tudtuk a kódot, de a széfet másikra állították) egy kis segítséggel kijutottunk. Hiába, baromi okosak vagyunk :P Utána ellátogattunk Karolina szülinapjára, amolyan otthon ülős, nyugis, iszogatós este volt.

Nem is baj, hogy most nem csaptunk bele, jövő hétvégén ugyanis Húsvét és irány Bogunice, utána meg jönnek fiaim és bizony szét fogjuk rúgni a táncteret :P

Meló - előző csoportom sikeresen levizsgázott és - ki hinné - máris itt az új, első hetet már le is tudtuk. Okosak, figyelnek, csak egy srácra haragszom nagyon. Az egy dolog, hogy pofátlanul fb.-ozik egész nap, de rávilágított, mi az a mozdulat, amivel ki lehet engem kergetni a világból. A vállrángatás. Amolyan nyeglén, "ki nem szarja le", "whatever" stílusban...beszélek hozzá, visszakérdezek, majd vállrándítással elhesegeti a témát, hogy "nem tudom a választ", avagy mikor rászólok, hogy tán lesz szíves bezárni fb-ot, közli, hogy "jóóóvamááá". Fúúúúúdefúúú

No mi van még. Holnap folytatom fogorvos kört, múltkor mondta, hogy be kell tömni bölcselet fogaimat,hát nosza, essünk ezen is túl. Az előző Mica hónap volt, most Dezső hónap jön. Tegnap voltunk lecsekkoltatni őt vizsgaállomáson, mert amíg otthon voltam, Pawu használta és azt mondta, szerinte a futómű rendetlenkedik, hangos. Hát ne tudjátok meg, ismét rájöttem, szörnyű anya leszek. Dezső "csak" egy autó, de hogy rázták, tették, vettek, toszogatták, túráztatták azt hittem, a szívem megszakad, szó szerint oda sem tudtam nézni.

Mi lesz, ha majd a gyerekemnek adnak szurit?!?! Tuti elájulok...Node, a lényeg, hogy Dezső köszöni szépen remekül van, sőt. A szerelő srác el volt ájulva, hogy alul-belül mennyire rendben van a kis szentem, ugyanakkor pár korrekciót javasolt: katalizátor csere pl nem árt. Akkor én gyorsan hozzáfűztem, hogy a csomagtartó zár is meghalt teljesen, továbbá szegénynek a homlokát már igazán rendbe kellene hozni - hámlik ugyanis a fényezés.

A festés még tökéletes alatta, de hát mégis. Amíg Dezső a saját lábán jár - márpedig, a korát nézve és, hogy még mindig csak 163 ezer van benne - még legalább 5 évig fog, addig bizony kívülről is gondozni fogom a kis testét, nehogy elkezdje enni a rozsda. Ennek és tavasz örömére kapott is a vizsgaállomás kirándulás után egy viaszos, nagy mosást, úgyhogy ragyog, mint Salamon t.ke.

Apróságokkal tele a hét: posta, fogorvos, Eni új kis lakását is meg szeretném nézni, lehet Gabi is jön körmözni, utána irány Bogunice, fiúk, majd én haza szülinapra - remélem embert is tudom csábítani ez alkalommal ;) Továbbá kár is lenne tagadni: apám lánya (is) vagyok. Leszedtem kis laptopomra Windows 10-et, azt kell, hogy mondjam, nem rossz...határozottan nem rossz. Már, nem feltétlenül a program, hanem "amit tett" a kis gépemmel - pl most is arról írok és tudja követni a gépelési tempómat (ami azért nem lassú). Úgyhogy egyelőre parkolópálya az új laptop, amíg ez a pici dell működik, nyúzom.

Jaj, és ha már tönkremenetel...a kis gyűrű órám kaputt...teljesen...mechanika...de ne aggódjon senki - Ettike, bocs, rossz hír :P - már meg is rendeltem az újat. Gyászoltam is rendesen...de végül: nem volt könnyű megoldani az utánpótlást. Fancy ötletének köszönhetően a gyárnak írtam egyenesen, és majd elájultam: válaszoltak, nem is akármit. Van olyan kis ezüstös nekik raktáron és elküldik nekem Hollandiából Lengyelországba. Durva, mi? Igen, továbbra is imádom az internetet :)

További jó hírek: láttuk a héten többször is a napocskát :3 Jóóóó, tegnap éjjel még azért fázott a senekem szoknyában (kissé elhamarkodtam az örülést), de napközben már egészen 10-15 fok is van, a Zolitól kapott vadi új napszemüvegemet is fel tudtam már avatni :) Szóval fényterápia ezerrel.

És végül, de nem utolsó sorban még valami...Otthoniak..kérlek mindenki mazsolázza ki a neki szánt sorokat: többetekkel beszéltem és valami nagy átrendeződés van, csupa csupa rossz dolog történik mostanában...:( Egyrészt tudnotok kell, hogy kereshettek bármikor, akár beszélgetés, akár más téren való témakörben (amiben csak tudok segíteni)...nagyon nagyon sajnálom a történteket és, még ha messziről is, de küldöm az energiát. Ez is el fog múlni...higyjétek el...a baj csőstől jön..nekem is volt ilyen korszak, és bárkinek lehet még...sőt. Biztos, hogy lesz is. Maradjatok erősek, okosak, szépek: koronát megigazít, fejet felemel, nagy levegő, és előre!

Amit lehet, zárjatok ki, másokért nem lehettek folyton idegbetegek - mondom én...ugye. Node...értitek.

Sok sok puszit, erőt és ölelést küldök. Nemsoká találkozunk megint és széjjel ölelgetlek titeket :-* 

Plusz bónusz kép, ide a végére, hogy jó kedvetek legyen :PPP (Köszönet Lajosnak a pulcsiért :-*) (A rapper krumpli a legvagányabb a háttérben. Ez biztos. És nem, nem proli, egy kicsit sem:D - de)

Jáj, bizony, túléletem életem első lengyel fogorvosát. És igen, poliron, tisztitáson voltam. No meg persze éves csekkoláson.

A szép csiszolás, fehérités megtörtént, szóval uwaga (lengyelül vigyázat:D), hollywoodi mosoly vakit.

Nem mondom, hogy kellemes délutáni séta a történet, de nem is volt annyira vészes, sőt, szerintem az ára is teljesen rendben volt. Szeritem otthon sem lenne ócsóbb.

Csoportom jövő héten hétfő-kedd-szerda vizsgázik, szokásos idegbaj és idegösszeomlás kerülget, de ez már csak igy marad ;) Izgulok a gyerekeimért, na...

Sürü lesz a hét, h-k-sz vizsga, utána haza egy villámra találkozni családdal, szülinaposokkal. Akik közül az egyikre ma különösen büszke vagyok ;)

CsókPuszi

Szervusztok kedveskéim, nos egy nagyon gyors, öt perces bejelentkezés...rég jártam erre, bocsánat. Mentségemre szóljon, hogy három napja próbálok ide képeket feltölteni és beszámolót írni, de úgy tűnik, mégsem sikerült megjavítanom a kis laptopomat - vagy csak lassítja megint valami, bentről meg képtelenség egy sort is írni...nemhogy gondolkodni, összeszedni magam. (vagy csak blog.hu felülete ennyire gyenge...nem tudom, majd utánajárok)

Szóval: megjártam Dublint. Gondolom sokatokban előtör, a "juj de jó, kaland, utazás, juhééé, de jó a Micának". Gyorsan tegyük helyre a dolgokat: nem nyaralni mentem, munka miatt küldtek ki. Ráadásul nem is rám voltak kíváncsiak, szóval csere-ló-helyett a szamár effektbe kerültem (ami azért nem esik annyira jól...ugye). Mondanom sem kell, az utolsó percben szóltak - borultak körmös vendégek és minden egyéb tervem. Zum Beispiel, az évben első közös hétvégét együtt tölteni Pawuval és persze "Valentin napra is szarunk, úgyis minden nap az". Szóval azt hiszem, így azért kicsit árnyaltabb a kép. Az már csak a személyes problémám, hogy mindehhez repülni kell...

Már maga kijutás sem volt egyszerű: természetesen felszállás előtt 2-2,5 órával előbb kivitt minket P a reptérre (egyik dublini kolléga még itt volt, úgyhogy együtt röppentünk vissza. Szerencsére egy sorral előttem ült, így nem kellett szembesülnie rettegő tekintetemmel). A reptéren a lengyel srác - igen, reptéri check-in-nél szigorúan kérte a vízumomat...hogy parancsolsz?! Halkan kisegítettem, hogy a magyar útlevelemmel - MÉG!- Eu-s állampolgár vagyok...magyar nem ukrán. Összeráncolt szemöldökkel sutyorgott először egyik, majd másik kollégájával...végül nehezen, de elhitte, hogy valóban: Eu-s országból való vagyok. Végre, a szállodában - egyben

A biztonsági ellenőrzésnél nemcsak a cipőt és az övet kellett levenni, de még valami papírdarabbal is végigsimogatták a karom - ezelőtt sosem láttam ilyet. Nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem, mégis mi a fene ez? A leányzó elmondta, hogy ezzel bizony mérgező anyagot keresnek (ezek szerint magamra kenem, vagy mi?). Hiszitek, vagy sem, jött egy harmadik kapu is, ahol pedig az volt a baj, hogy a fotómon nincs rajtam szemüveg, egyébként meg hordom. Hiába vettem le, nagyon csúnyán méregettek, de végül átengedtek.

A gépbe szállás majd' egy órát késett, már-már kezdtem reménykedni, hogy megúszom a repülést, végül persze csak bepassziroztak minket. Komolyan, ezek a Ryanair gépek olyanok, mint a túlzsúfolt konzerves dobozok...

De felkészültem filmekkel, olvasnivalóval, rágcsával a füleimre - ahogy azt vérbeli parázónak illik. (Amúgy a Lego filmet néztem meg, zseniális:D)

A landolás utáni tortúra sem volt piskóta - nem tudom, azt gondolják, hogy a levegőben kicseréltek?! (hogy újra kell ellenőrizni mindent). Elindultam Micaként és landolok Sáriként, vagy mi? Egy szó, mint száz, éjfélkor szúrópróba szerű, Vágó István kérdéseket vágtak hozzám: hol lakom, anyja neve, születési dátum, milyen cégnek dolgozom, mennyi ideig maradok, utazás célja, stb, stb. Csak úgy záporoztak jó ír angolsággal a keresztkérdések, miközben a monitort csekkolták, hogy kamuzok-e - szerintem egyébként a bugyiméretemet is jobban tudják, mint én, akkor mi a fenének ez a felhajtás? (értem én, csak költői kérdés)

Annyira fáradt voltam, hogy kicsit izgultam, hogy a saját név kérdésnél már elbukok...de végül nem. Pénteken, ezek után persze frissen, fiatalosan indulhattam is be a cégbe. Ahogy sejtettem, az ég világon semmi, de semmi értelme nem volt, hogy ott voltam: igazi sales bullshit-et kellett végigülnöm, mosolyognom (én és a sales...kac-kac)

Node. A rettentően pesszimista induláshoz képest egészen viselhető volt a történet. Nem mondom, hogy jól éreztem magam és azt sem, hogy szívesen visszamennék. Mondjuk úgy, hogy lehetett volna rosszabb is és legalább kipipálhatom a listámon, hogy ott is voltam. Röviden összefoglalva: Dublin egy nulla. Egy baromi drága, unalmas, hideg, lelketlen, szürke, nulla. Jah, és persze esős is - nem mintha Krakkó maga lenne a fény városa, félreértés ne essék, na de azért na...

Kezdjük ott, hogy minden ugyanannyiba kerül, mint itt, Krakkóban, csak épp euróban. Súgok, a váltó momentán 4,5 az euró és a zl között. Csak, hogy forintosítsuk...az átlag taxi utam - kb tíz perc kocsival - 20 euró körül mozgott, ami barátok közt is 6000-6300 forint. Ugye. Egy pohár sör, 7-10 euró....tessen csak forintosítani. Ettem egy kis pizzát, egy kis brownit és ittam egy üdítőt, ezt is úgy hívják, hogy 20 euró - aki nem hiszi, fotót is készítettem a blokkról. Szóval, szó szerint pofáraesés...persze, lehet jönni, hogy "de a fizetések is annyival jobbak" - csak mondom, hogy azért annyira nem. Sőt. A lengyel-német lányok, akik pl kimentek a csapatuk feloszlatása után, nem kapják meg azt az összeget euróban, amit itt kaptak zl-ban. Mindez azt jelenti tehát, hogy jócskán csökkent a rés a megkeresett összeg és annak értéke (vásárlóértéke) között.

Készítettem képeket a városról, ha vágre engedi a drive-om megosztani, akkor felteszem majd ide nektek a linket. Ha láttatok már valaha egy Hugh Grant filmet, vagy amolyan igazi brit- angol valamit, akkor ragadjátok ki az egyik kockáját és sokszorosítsátok. Nah, az Dublin. Minden ház pontosan ugyanúgy néz ki: alacsony, tégla házacskák, egészen elképesztően szűk fehér ajtókkal és ablakokkal, egymás után, sorban... ennyi.

Persze, nekik is van  is van "kastélyuk" - ami kb fele akkora sem, mint itt a wavel (ami már eleve tized akkora, mint az otthoni vár...szóval, kb semekkora. Ahogy ők is mondták: legoland. Zsebre tudod vágni az egészet). Van hozzá egy "hú de nagy" parkjuk, ami kb. akkora, mint otthon a Bem tér kétszer, vannak szép egyetemeik - az tényleg szép - meg turistacsalogató Váci utcájuk, tök egyforma ír pubokkal. És kb. ennyi. Három, azaz három villamosvonaluk van, el tudjátok képzelni, ez mennyire pezsgő városi életre utal.

Amire olyan nagyon büszkék, hogy ott van a tenger. Csak mondom, hogy a Balaton, az augusztusi kiszáradás szélén, döglött angolnákkal is szebb képet mutat, mint az ő "tengerük". Szürke, hideg pocsolya. Ne gondoljátok, nyáron sem más...koszos és hideg, de baromi büszkék ám rá. Fáradtan tájékoztattam őket, hogy a tenger az kék, homokos partja van, bele lehet menni és egyébkéntismegkülönbenis. Ha már tenger, akkor pálmafák, nemde? (olyannyira semmi, hogy még fotót sem készítettem róla...ÉN! "TENGERRŐL"!)

A mendemonda pedig határozottan igaz: ott nem csinálnak mást az emberek, mint isznak. De szó szerint. Pénteken kimozdult a csapat, én pedig csatlakoztam hozzájuk. Baromi jó zene ment, nyilván a lábamban volt a boogie. Mindenki ül a senekén, és iszik. Mikor szerényen megkérdeztem, hogy nem kellene-e mégis bemenni a tánctérre, olyan csúnyán néztek rám, hogyazt hittem, menten elsüllyedek. Válasz: igyál még..."de nem szeretnék inni"...nem baj, igyál még, itt ez a szokás. És tényleg. Lengyel leányok mondták, hogy gyakorlatilag képtelenség kimozdulni kollégákkal, vagy kb. bárkivel, bárhova. Vedelnek, mint a gödény és pont.

Akármennyire kerestem, nemzeti kajákat nem találtam, tényleg csak fish and chips, saját gyros gyorskajáldákkal volt tele minden. De, hogy jót is meséljek: a szálloda maga volt a gyönyör (reggeliztető személyzet közül kettő is magyar volt) és az emberek is általában nagyon kedvesek - gondolom, mert mindenki atom részeg...vagy nem tudom :) Tényleg a jobb oldalon van a kormány, amitől őszintén szólva halálfélmemem volt minden kocsiban és persze a konnektrorral is megjártam: mert hogy nem ám az itthoni sima van, hanem három fogú izé.

1. Esik. Megint. 2. HOL ÜL MÁR?!?! WÁÁÁÁ

Jó volt látni, hogy azért a dublini központban is emberek élnek és nem félistenek, ráadásul sokkal rosszabb körülmények között, mint mi :P Szóval Krakkó: Dublin - 2:0. Hétfőn és kedden a cégben voltam, a remek pénteki előadásból készítettünk - azaz carból - várat. Kedd délután indult a repülő vissza...fél háromkor jött értem a taxi és este tízkor "már" landoltam is Krakkóban (oké, ez dublini idő szerint kilenc, de ez barátok közt is 6,5 óra). Az étlen-szomjan csekkolás, a rohadás nagy reptér, a majd másfél órás check-in csúszás, valamint a 40 fokos döglesztő meleg a gépen egy "kicsit" kikezdte az idegeimet (és emellé persze a repülés ténye). Egyetlen jó momentumot találtam: van a reptéren egy nyitott söröző és ott lehetett dohányozni. Illetve igen meglepő kezdeményezést is láttam: becsületkasszás ásványvíz. És igen - én is - fizetnek rendesen. Döbbenet, mi?! 

Továbbá találtam giga toblerone-t a reptéren, úgyhogy gyermekkorom ízét is gyorsan bepakoltam a maradék eurókból.

Éjfélre "már" ágyban is voltam és "juhééé" szerda reggel nyomás ismét cégbe, ahol már az új csapat várt. Az előzőhöz képest igazi felüdülés: bár igencsak megy a susogás, de baromi okosak. Gyorsan veszik a lapot, könnyen lehet nekik súgni, társak a tréningben. Ez alól csak egy-két, már régebben nálunk dolgozó kolléga kivétel, akiknek akkora az arcuk, hogy alig fér be az ajtón, de legalább "jó példával" járnak elől a nyúbik előtt, hogy lehet köpni a másik kolléga munkájára, ha már itt dolgozol 1-1,5 éve.

Sebaj...nagy küzdelmek voltak a héten: szabadnapért, dublini taxipénzért, új workflow továbbképzésért, szóval nah. A világ visszaállt a szokásos rendjére.

Ami még újság, hogy kezd körvonalazódni a nyaralás fiúkkal, elképesztő izgis - és drága - lesz, de nem érdekel:) Tenger, velük, mi, hárman...oh te jó ég:)

Mit meséljek még...nem is tudom. A nagy laptop teljesen meghalt, ahogy van, koki elektronika, minden elszállt egy éles hang kíséretében, most a kicsiről írok, amit kb sikerült gatyábaráznom. Szülinapomra lehet elgondolkodom egy normálison...ez a picurka még bírja, csak gyakran kell kitakarítani, de mit várok igaziból: pöttöm cuki kis dell és már több, mint hat éves (jézusom...hat éves?!:D)

Hirtelen ennyi - szerintem elég is volt most belőlem.

CsókPuszi

(További képek itt)

Január. Ez tuti. Tiszta diliház. Szó szerint.

Egyrészt csupa jó dolog miatt: most lesz az első hétvégém - igen, februárban - hogy csendben, nyugalomban, egyedül töltöm. No, mert jött Lajos barátom, majd Carney, majd Nozy szivem csücske és persze voltunk Bogunicében is. Szóval jah. 

A csoport pedig...végül 14 ember landolt a kezem alatt, jövö héten vizsgáznak...illetve vizsgáznának. Nem kamuzok...viszont túl sok mindent sem irhatok: kicsinálnak. Szó szerint kicsinálnak. Nem (csak) a figyelmetlenség, a fegyelmezés és a felfogás beli nehézségek...egyszerüen úgy érzem magam, mint egy óvódában...szájba rágok, könyörgök, rajzolok, sirok, nevetek, súgok...és egyszerüen nem. Nem. Megy. Teljesen el vagyok keseredve...szinte vért hányok, annyit beszélek és közben röhögcsélnek, késnek, kamu hasfájással hazakéreckednek, puskáznak a quizen és miután szó szerint elmondtam a megoldásokat, a szájukba rágtam, lediktáltam...sikerült átlag 80%-ot elérni...

Hát lehet ilyen?! Most komolyan...? H lediktálom a helyes választ, mindössze be kell seggelni. Már letettem arról, hogy megértsék..."csak magold be". És igy sem...ennek köszönhetően két napja olyan fejfájás gyötör, hogy kiesik az agyam a helyéről, a szemem ég...ha most nem kapok agyvérzést tőlük, akkor soha.

De, hogy a jó dolgokról is szó essen:

Tegnap olyan lazacos tésztát főztem, hogy ihajja! Sőt, a fiúk látogatásakor az éjszakába is belecsaptunk, nem is akárhogy:) Volt városnézés, karaoke, étterem, volt felesezés (nekem pezsgő), tánci reggelig, csaló taxis, Pawu rosszul lett bulin, haza.

Szomszédok nézés Nozyval, döglés délig, csokimúzeum, szóval minden mi jó. Természetanya is kegyes volt hozzánk, olyan plusszok röpködnek, mint otthon március-áprilisban :)

Na mi van még...jah, igen! Az első szemesztert lezártuk a céges lengyellel, képzeljétek: még igy is, hogy a diákjaim kicsinálnak, hogy hasogat a fejem, hogy rendes kaját csak fotón látok (vagy ha Pawu belém tömi), sikerült 89%-ot hoznom:) Ez akkora lökést adott, hogy elterveztem: idén megcélzom az alapfokú nyelvvizsgát. Tudom, tudom...minek alapfokról papir, kutyát nem érdekel, stb...de szerintem baromi vagány lenne, ha tudnék ilyet villogtatni ;)

Hirtelen ennyi...lassan rohanok, mert újabb meeting lesz, közben fel kell(ene) készitenem a csoportot a hétfői nagy mérközésre...no meg persze magamat is.

Emellé a körmös lányok seregéről nem is mesélek, mert az jó és kikapcsol, de vannak.

CsókPuszi

Csak egy gyors bejelentkezés, főleg inkább képes, a nagy rock and roll indulása előtt.

Holnap ugyanis 20, igen, HÚSZ embert fogok összeszedni a recepción, ebből 15 lesz az én gyerekem. Leszámítva a táncos időket, soha ekkora közönség előtt még nem produkáltam magam (lehet a szüleimnek volt igaza, hogy színésznőnek - vagy ügyvédnek - kellett volna lennem?!)

Szóvalazvanhogy. Nemrég értünk haza Bogunice-ből, tudjátok, P szülőfaluja, Szilézia régió. Nagyon vártam és összességében jó is volt: friss levegő, ropogó hó (ilyet sem nagyon láttam még képeslapon kívül), falusi kutyák agyondajkálása, óbégató lengyel kék szemű család, séta erdőben csodaszép kutyával :) De...gyerekek..tudom, hogy én agyon urbanizált, igazi városi liba vagyok...dehát na. Szó szerint kocogósra cidriztem a fogaimat két napig :( A házban az emeleten nem volt jó sem a fűtés, sem a meleg víz, sőt: este, mikor bedugtam a töltőre a telefonomat, még a szomszéd szobában lévő konnektor is szikrázott, furcsa sercegő hangot adott - nah akkor visítottam P-nek, hogy jöjjön gyorsan (főleg évforduló közeledtével "kicsit tartok" feldobni a bakancsot)

Szóval volt remegés a hidegtől és ijedtség bőven - ráadásul ismét bebizonyosodott, hogy engem nem szeretnek a gyerekek...unokaöccse tök cuki, olyan 9-10 hónapos körüli baba. Jön-megy, tök jó fej - persze kék szemű:D - de nyilván, amikor felvettem, 3, azaz három másodpercen belül kezdett el sírni...valaki igazán megmondhatná, hogy mi az Isten nyila van az aurámban, amit az utolsó vad, kódor kutya- macska is imád, a gyerekeket viszont kiveri a víz tőlem...

Pedig nem nyávogok, nem gügyögök idiótán, stb... (lehet, pont ez a baj...). Remélem a sajátjaim majd azért nem dobálnak meg rohadt paradicsommal és kakival. 

Szóval holnap indul a hajtás, szinte minden hétvégére - és egy- két hétköznapot leszámítva - már betábláztam magam. Most hétvégén jön Carney, sokszoros nagy bulit tartunk, utána Nozy jön ha minden igaz, hét közben pedig tágítom a fejeket és készítem a csodakörmöket. Legújabb dilim a körömnyomda - majd lehet videókat is fogok készíteni, de most kész a mosás és már este tíz van, amikor is lövik a pizsit...szóval, csak pár kép ide, nektek:)

Csókpuszi