Tények és gének. És egyikkel sem vitatkozunk. Node, ami plusz infó:

Összességében - de már meséltem - az élet olcsóbb. Viszont mindennemű "szépészeti beavatkozás" (értsd kozmetikus, fodrász, manikűr, szempilla) nem túlzok: duplája, triplája, sőt, négyszeres ára az otthoniaknak! Félreértés ne essék, nem a lengyel Zsidró szalon honlapját és nem is egyet böngésztem végig.

Összehasonlításképp: Otthon egy vágás-vasalást Juditomnál "megúsztam" mondjuk 5-6 ezer körül. Ez itt 130 zl-nál indul (*80 Huf kb). Tehát lőhetjük kb. 9 ezer forintra. Otthon egy géllakk mondjuk - nyilván helytől is függ - vegyünk 2500-4000 között. Itt lazán beírnak rá 100 zl-t. Ami ugye barátok közt is 8 ezer forint. Egy körömépítés 200-300 zl közé tehető (16 ezer tehát minimum, de annál inkább több), otthon mondjuk 6 ezer HUF.

Azzal tehát, hogy itthon, magamnak készítettem el a körmeimet kb 500-600 zl-t spóroltam már most. Valószínűleg ezért nem járkálnak olyan sokan "extrém" körmökkel vagy frizurákkal...

Szempilla otthon 6-8-10 ezer körül kijön. Itt nem hiszitek el! 400-450 zl, tehát 32 ezer forintról indul!!!

Tehát magyar hölgyeim, hiába drágálljuk - mert valljuk be, sokszor tényleg a keresetek arányaihoz képest annak tűnhet - bizony mi megfizethető áron szépülünk (szépültem). Itt a szónak a legszorosabb értelmében LUX-US. 

A miértekre még nem találtam meg a választ: kevés a szakmunkás, tényleg mind vérprofi olimpiai díjas, megfizetik a szakmunkásokat - és nem lenézik, ugye....vagy űrmilliót kell fizetniük egyéni vállalkozóként, hogy nehogy éhen haljanak (mert nyilván itt le is adózzák rendesen). Szóval X. Majd utánajárok. De, hogy pofán vertek a számok, az tény.

Ezért most hajfestékben ázva, (mert a tőfestést nyilván én is meg tudom csinálni) de bejelentkeztem fodrászhoz. Minimál korrigálásra. A hónapban "ez lesz a luxus" és a kihívás, tudniillik nem nagyon beszéltek angolul.

Bocs fiúk, ez egy ilyen csajos, ám annál fontosabb és informatívabb poszt volt.

(ui.: pénteki moziról két szó: Interstellar. Nekem nem jött össze a főszereplő a karakterrel és valószínűleg magyarul sem értettem volna sokat a feketelyuk-űrkutatás-időutazás-dimenziók-atomfizika-relativitáselmélet-sokszögből, hiába hála Sapunak és Tacikának, bizony sok sci-fit láttam. Angolul még nehezebb volt. Látványra oké, csavaros, de szerintem túl hosszú - 3 óra. De aszondják, a társaság a lényeg, az pedig klassz volt, uh az első mozi is pipa)

Naszóvalazvan, hogy mielőtt azt hinné bárki is (a bejegyzésekből), hogy mindig, minden rózsaszín tejes-habos-szivárvány-napsütéses, akkor van egy hírem. Nem. Csak nem szeretek panaszkodni. De, hogy a "persze, máshol biztos kolbászból a kerítés" elméletet kicsit megtörjem, kivételt teszek és a nehézségekről is beszámolok.

Tegnap volt a napja először, hogy igazán, de úgy tényleg, nagyon szükségem lett volna egy box órára. Vagy jógára. Vagy bármire, ami mozgás és levezet. Nyilván fel is néztem a munkahelyhez legközelebbi center honlapjára, amiből egy kukkot sem értettem...még Google fordítóval sem.

Gondoltam sebaj, majd nézegetek kikapcsolódásként lakáshirdetéseket...lehet tippelni, mennyit értettem belőlük.

Node, egy nőnek akkor is a legnagyobb kikapcsolódás, ha vásárolni, illetve szépészkedni mehet. Fodrászt már említettem. Honlapjuk nyilván lengyel...ahogy a fodrászok is. És nem, nem beszélnek angolul. Tehát egy caros időpontért is segítséget kell kérnem - a kívánt frizurát pedig hogy fogom majd elmagyarázni, már bele sem gondolok.

Hasonló a helyzet az orvosi vizsgálatra való online bejelentkezéssel.

Egy szó, mint száz: leesett, hogy míg a bérletfeltöltést és egyéb, kisebb-nagyobb akadályokat megugrottam, összességében eléggé ki vagyok szolgáltatva segítőmnek. Ugyanakkor nyilván neki is van saját élete, programjai, elfoglaltsága az engem való pesztráláson kívül. Plusz nem szeretek (sokat) kérni. Hívjuk szívességnek, segítségnek, bárminek.

Az elmúlt négy évben egész jól megszoktam, hogy így vagy úgy, de kb. mindent meg tudok oldani. Mert egy erősokosfüggetlentanultbátornő ugye így tesz. Itt viszont úgy tűnik, a legkisebb dolgokhoz (lsd fodrász időpont) is segítséget kell kérnem. Az érzés fura, ijesztő, elbizonytalanító, szokatlan. Nem jó.

Így végül hirtelen felindulásból elkövetett körmöcskével, főzéssel (megint!) és hajmosással telt az este. 

A mai szürke, csendes vasárnapra két hírem is van: 1. főztem. 2. utca cicát szelidítettem.

Mivel kialudtam magam, kb rendben is van minden, a hűtő viszont kongott az ürességtől, elvezettem Lidlibe. Előtte okosan teljes listát készítettem azokról az alapanyagokról amiket ismerek, és kb. már próbálkoztam velük. Ennek ellenére káposzta, pirospaprika, és végre igazi tejszín, gomba, kukorica, lazac, csirkehús és darálthusi is beugrott a kosárba.

Első, igazi, hivatalos főző próbálkozásom: rakat hagyma, szalonna, piros paprikás-pörkölt alap. Kimosott káposzta és kész. Asszem. És persze mérhetetlen mennyiségű tejföl. Egész ehető, csak kicsit maradt savanyú. Igazából már a próbálkozást is nagyra értékelem. Magamtól.

Továbbá egyre biztosabb vagyok benne, hogy én vagyok (az egyik) "állatokkal suttogó". A szomszéd telken több makkát is láttam már, de nem nagyon közeledtünk. Mígnem ma: Lidl után megláttam egy egészen viccesen foltos orrú mintás, Olgi méretű kis izét. Köszöntem - mint mindig. Ő pedig hangos miákolás közepette rohant felém a kerítésig. Naná, hogy kibontottam neki egy, az én gyerekeimnek szánt konzervet. Falatozott is belőle lelkesen, két nyafogás között pedig áttúrta a kis fejét a kerítésen. Nem, nem én molesztáltam és nyúltam hozzá, Olgihoz hasonló technikát alkalmazva csak kinyújtottam a kezem, hadd közeledjen, ha akar. Akart. 

Dö beginning of a bjútifull frenccsip.

Végre megtudtam, miért árulnak Krakkó belvárosban lépten-nyomon plüss sárkányokat. A mese szerint egy sárkány tartotta rettegésben a várost (akkor még csak falut), persze sok-sok lovag odaveszett az ellene küzdött csatákban.

Mígnem egy egyszerű szegény srác kitalálta, hogy jó fűszeres "étellel" (azaz, birkabőrbe csomagolt szurokkal és kénnel) meg kell kínálni, és mikor a szomját oltja a Visztulából, le lehet rá csapni. Így is tett -mesélte kísérőm. Wikipédia szerint viszont annyit ivott, hogy szétrobbant a szörny. Igazából mindegy is, a Happy End a lényeg:)

A mese és a plüss hegyek láttán azt gondoltam, óóóóóóriási monumentális szobrot állítottak a sárkánynak. Őszintén: a méreteit tekintve csak a pisilő kisfiú (Brüsszelben) volt nagyobb csalódás :P Az viszont elég rock and roll, hogy tényleg tűzet "okád" bizonyos időközönként.

A sztori cuki, a város cuki, sőt a folyón úszkáló hattyú és kacsa sereg is, no meg a "hollywoodi" csillagok is a folyóparton.

Kedves, hangulatos sétás, sokáig alvós, étteremben ebédelős, nyugodt szombat.

A vásárlásos - lengyelül- elsőkről már beszámoltam, az elmúlt napokban újabbakon "estem túl".

Sikerült átvennem Z postáját, egy könyvet. Itt utcán álló, nagy fém doboz szerűségekbe - amolyan postafiók- kérheted a csomagot. Kapsz kódot sms-ben, odabattyogsz, beütöd és a gép kiköpni. Klassz, mert nem kell aggódnod a postai nyiltvatartás illetve az utánvétes papír otthonhagyása miatt. Sima ügy.

Az első munkába vezetés után az első nagyobb forgalomba is bevetettem magam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak urban legend a "szörnyű krakkói forgalom", úgyhogy nem is mondom. Mert tényleg az:) Időben pont ugyanannyi volt, mintha BKV-ztam volna, igaz, kényelmesebb és izgalmasabb, de igyekszem tartani magam és nem elkurvulni, azaz tegnap és ma megint a tömegközlekedést választom.

A második autós próbálkozásra azért volt szükség, mert munka után mosodába mentem és nem kevés cuccom volt, de inkább rengeteg. Majdnem eltévedtem (de, csak majdnem!), parkolás ezúttal sima ügy volt és két szabad gép is volt, uh well done minden.

Szintén nagy ugrás volt a héten, hogy első, igazi, rendelésre készült körmöcske is megszületett:) Instant love. Natúr kis téli csillámmal.

Első Lidliből (!!!-hehe) származó szerelem ruhámat is megvettem. Azt hiszem,  kép magáért beszél, ezért nem is szaporítom a szót, miért ugrott be a táskámba.

A sok elsőt megfejeltem: tegnap voltam először szoliban, ma leszek először moziban és kapaszkodjatok! Itt kint, immáron bizonyítékkal először sikerült lencsevégre kapnom, hogy Olgi az ölembe jött. Aki ismer, ez tudja milyen nagy dolog, így ezt sem ragozom túl.

Az első autószervízt is sikeresen megugrottuk, téli gumi projekt pipa, lassan az első igazi orvosi vizsgálaton és első lakásnézéseken is túl kell esnem és persze újabb bérlet feltöltésen. Tudniillik holnap jubilálom (15-e) a két hónapot. Jah, és az első szabikérő papírt is leadtam. Még nem kiabálom el, hogy leszek karácsony környékén, csak halk infó volt ez részemről.

Szóval challage-challange hátán, szó szerint. Sőt, fodrászt s tervezek...node, arról később. Most csak gyors, képes-rapid bejelentkezésre ugrottam fel.

Mivel is indulhatna jobban egy magamfajta rajongónak a hétfője mint, hogy a Queen legújabb albuma megjelent. Szívem csordultig boldogsággal, szemeim könnyekkel.

Első telefonomat ma németül (!) ejtettem meg, pörgős nap zárásaként pedig a legutóbbi challange-t fokoztam. Úgy felbuzdultam a legutóbbi sikeres, lengyelül történt cigi vásárláson, hogy gondoltam: lesz, ami lesz! Megpróbálom a telefont is.

A srác a buszmegállóban lévő bódéból már jól ismer, gyakori vendége vagyok munka után. Legutóbbi angol próbálkozásunk nem volt túl sikeres: 10 zl-s feltöltést kértem a telefonomra és csak 5-öt sikerült, nekiveselkedtem hát. És IGEN! Megkaptam a kért cigit és a 10 zl-t a telefonomra.

Tudom, tudom, nem volt több talán tíz, egybefüggő szónál (tehát, egy kétéves gyerek szintjén még nem vagyok), a srác mégis megtapsolt...annyira meghatódtam, hogy majdnem elpityeredtem. És ez nekem tényleg nagy dolog.

A négy nyelven beszélő nap után - a lendület kitart. Eldöntöttem, hogy a hétvégi sikeres téligumi projekt után autóba ülök holnap reggel és elvezetek melóig. Na jó, annyira azért nem nagy a szám, mert kedden szünnap lesz lengyeléknél, tehát valószínűleg kevesebben lesznek az utakon, nademégisazért.

Azt hiszem, rég voltam ilyen büszke magamra. ÖrömEBódottág. 

Pénteken azt hiszem kompenzált a Karma, Sors, Buddha, Allah, Isten, hívjátok, aminek akarjátok.

A hét első négy napján gyakorlatilag azt sem tudtam, hol áll a fejem. Egyik nehéz ügy jött a másik után (kettő még mindig a nyakamon van), a héten már melóval is álmodtam, annyira foglalkoztatott a megoldás...tudjátok, amikor keresed és keresed és keresed, és mindegyik ötleted zsákutca, csak nem hagy nyugodni. Esténként szó szerint csak annyira voltam képes, hogy hazavonszoltam magam, folyt a nyálam és bambultam Agymenőket, vagy játszottam a tablettel. Node!

A pénteki napom:

1. Munkába menet gondoltam, kipróbálom, mennyi maradt meg a fejemben a lengyel appnak köszönhető "tanulásból". És igen, sikerült LENGYELÜL CIGIT VÁSÁROLNOM!. Tíz centivel a föld felett lebegve hagytam el a boltot. Tudom, tudom, kb 7 szó volt az egész, de mégis. 

2. Befutott egy közepes ügy, nagyjából tudtam, merre kell elindulnom. Mentorom tanácsolta, várjak még, hátha a rendszer megoldja magától...és mit ad Isten, pár óra elteltével helyreállt a világ rendje, fel is hívtam a hölgyet aki olyan hálás volt, mintha legalábbis csodát tettem volna:) Pedig tényleg, még a klaviatúrához sem nyúltam.

3. Következő eset már nehezebb volt, sőt. Eddig is tudtam, hogy egész jó a vizuális memóriám, de ezúttal tényleg csak és kizárólag ennek köszönhettem, hogy el tudtam navigálni az urat, szó szerint tök vakon.

4. Igaz mini, de nagyon nagyon fontos quiznek (és munkatársaimnak, akik segítettek kitölteni) köszönhetően további tudásra és jogokra tehetek szert

5. Találtunk téligumit, amit reményeim szerint már ma fel is szerelnek az én kis Dezsőmre.

6. Igaz, kezdő szintű, de abban a kategóriában talán komolynak számító vállveregetést kaptam a főnök sráctól.

Úgyhogy nem tudom milyen energiák mozogtak tegnap, de az biztos: az eddigi talán legsikeresebb napomat zárhattam.

Igaz, kicsit taknyosan, kicsit szemégősen, kicsit piros orrosan és fejzúgósan (ezért igen, MOST TEÁZOM és Neocitránozom), de megérte - vigyorogva és bár hulla fáradtan, de "siker energiával feltöltve" hajtottam álomra a fejem.

...és akkor túléltem a igazi dolgozós, hardcore első hétfőt:) Nem mondom, hogy nem a senekemen veszem a levegőt - mert de - , de elképesztő izgalmas, pörgős, olykor (részemről) bosszankodós, VALÓDI MUNKANAP volt a mai.

De nem panaszkodom (egyébként sem), mert ezt megelőzte egy igazán pihenős, klassz, kikapcsolódós hétvége. Sorrendben:

Pénteken volt Halloween buli a csapat egyik felével. Mondanom sem kell, kellőképp csúnyák és hangosak voltunk:) Ahogy annak lennie kell. A házibuli "alapozás" annyira jól sikerült, hogy igazából mire a városba értünk, már ténferegtünk a fáradtságtól - hiába, a pénteki buli átka. Cserébe szombaton - majdnem egyhuzamban - délutánig aludtam. Hogy miért csak "majdnem"...

A szomszéd ugyanis ismét - mint minden hétvégén - kizárta szerintem a kutyáját az erkélyre (legalábbis, annyira élesen hallani szerencsétlen vonyítását, csaholását, ugatását, hogy szerintem az erkélyen fagyoskodik), aki szó szerint, de tényleg! Szó szerint egész nap úgy üvöltött, mint akit nyúznak. Egyrészt az állatvédő, másrészt a kicsit hajfájós ébredős, harmadrészt AZ EGYÉBKÉNT IS MENJ MÁR A FENÉBE, HÉTVÉGE VAN méltatlankodó énem igencsak felhúzta magát rajta. Mivel nem az "én lakóközösségem", ezért természetesen nem keresem a bajt, de ez nem az első, és félek, nem is az utolsó ilyen "zajos" hétvégénk volt a kutyussal...

Egészen a zuhanyzásig és egy mackóig jutottam, így Enikő jött át lányoskodni egy kicsit. Készítettem neki szép lila körmöket, utána alvásig Big Bang Theory-t néztem.

Hasonlóan "aktívan" telt a vasárnap is:) Délelőtt kicsit tettem-vettem, csomót mostam (már tényleg sebes a kezem és leszakad a derekam, úgyhogy le a kalappal nagyanyáink előtt) és végre jutott időm a saját kezemre és egy nagyon kedves lengyel lánynak tett ígéretemet is be tudtam váltani - azaz, készítettem neki Batman-os gyűrűt.

Délután Enikővel bementünk a városba - illetve, mentem volna, ha nem akad el az összes létező villamos, mit ad Isten pont az én megállómban:) De, hogy hű legyek új életemhez és ezek szerint kisimult(abb) énemhez, nem felhúztam magam rajta, hanem a ragyogó napsütésben gyalog indultam neki a 4-5 nemistudomhány megállónak. Hiába, a BKV átok itt is elért.

Egy Isteni vacsi után hazagurultunk és folytattam a sorozatolást...nagyjából ennyire voltam egyébként is kalibrálva a hétvégén.

A héten remélem - kis segítséggel - de letudom a téligumi projektet, szegény Dezsőért megszakad a szívem, hogy ott árválkodik egyedül az udvaron...persze minden reggel megsimogatom a motorháztetőt, de hát, az mégsem ugyanaz, mintha együtt rónánk az utakat...Plusz felfedeztem, hogy hol van szoli a közelben és a multisport kártyámat is megkaptam végre, uh nagy challenge-k jönnek ismét. (Persze a bérlet ismételt feltöltése után).

(Villamos nyente, dugó alakul...csendes vasárnap délután:D)

És persze - mint mindig - új dilit is kitaláltam. Régi klaviatúrából fogok ma este gyűrűt készíteni - nem, nem vagyok kocka! (na jó, egy kicsit lehet:)) és tegnap este találtam egy klassz appot, a "hogyan tanuljunk játékosan lengyelül" címűt. Vagy nem ez a neve. De mindegy is. Úgyhogy tabletet is beizzítom és okosodok. Ez a terv. 

Osztán simán lehet, hogy fogom magam és kettő perc múlva elájulok a rekamién.

Jó okom volt ám az eltűnésre. De tényleg.

Kezdjük ott, hogy valamelyest - na jó, még tényleg nem tök komolyan, csak úgy játszásiból - beleugrottam a mélyvízbe (vagy inkább löktek?:P) és rég nem érzett adrenalin öntött el. Amikor először megijedsz, utána töröd a fejed, nyomozol, majd rájössz és MEGOLDOTTAD. No, hasonlót éreztem anno, újságíróként is.

Persze, ez tök más terület, de hasonló skillek kellenek hozzá. És ugyanolyan eufória tölt el egy-egy sikeres akció után:) (És továbbra is csendes ámulattal és hódolattal figyelem a "nagyokat", hogy mennyi mindent tudnak, amiről nekem még kb. gőzöm sincs)

Osztán ami teljes egészében kitöltötte az elmúlt pár napomat: az én szivárvány-napsugár-legesleg-Edim és Orsika látogatása. Sajnos úgy jött ki a lépés, hogy csütörtök-péntek bent voltunk dolgozóban, ráadásul a fagyos szentek is beköszöntöttek, de ez sem tompíthatta örömömet és lelkesedésemet:)

Csütörtök este egy kis pub-ban nyaláboltam össze őket, itthon kicsit felmelegedtünk, iszogattunk, pénteken munka után pedig benéztünk egy "üdítőre" a városba:) Mivel egész nap nagy volt a jövés-menés (nekik) sőt, még olyat főztek is nekem, mire hazaértem, hogy tüzijáték volt a számban, nem csúsztunk bele nagyon ;) Csak, olyan nőiesen. "Egészen" Kasimierz-ig jutottunk, tovább képtelenek lettünk volna "vissza BKV-zni".

Mindenesetre egy vicces "Google randiba" sikerült belecsöppenni - mókás, amikor lengyel srácok egy kanyi hangot nem beszélnek angolul és telefonon keresztül pötyögik be a mondanivalójukat. Hiába, a 21. század...ugye.

A szombat teljes valójában előttünk állt. 

Nyakunkba vettük még a wc ajtót is (olyan hideg volt), utána meg a várost. Volt Wavel, csoki manufaktúra, zapikanki (vagy mi) főtér, gigaburgerező, Soplica, Freddy Krueger, fagyi (!!!), igazi donut és persze az elmaradhatatlan Kasimierz <3 A nap végére örültünk, hogy levehettük a cipőt és a meleg lakásban dünnyöghettünk, úgyhogy szó sem lehetett falkirúgó buliról. (Nem csak a 20 éveseké a világ, mi?:P)

All in all, többet láttam a csajokkal a városból, mint eddig összesen:) És több magyar szót is hallottam, mint otthon a Blahán. Elképesztő, hogy megszállták hazám fiai ezt a kis várost.

Vasárnap korán keltünk, hogy elérjük a többieket és autóba pakolhassam az én lányaimat...:( Itthon visszafeküdtem még egy kicsit, csilli villi kitakarítottam, este pedig forró csoki, majd Comedy Central nézés egy nagyon kedves ismerősömmel. Úgyhogy, azt hiszem, úgy volt kerek egész a hétvége, ahogy annak lennie kell.(Csak még mosodába kell eljutnom megint valahogy.)

A hétre csendes, téli VisszahúzódomMertBaromiHidegÉsKödVan napokat tervezek. Ma bevásároltam kicsit és nemsoká nekiállok főzni (ha-ha, igen), Enikővel szeretnénk egy csajos délutánt valamikor és persze a szokásos ügyintézésre (téli gumi, kontaktlencse, tablet tok vásárlás) is sort kell kerítenem valamikor. Halloween buli ha lesz, lesz, ha nem, hát úgyis jó. Otthon nem voltam nagy rajongója.

További, személyes megjegyzések "kis naplómnak": kiesett egy kő A GYŰRŰBŐL. Levettem. HH - bár gyanús momentumok voltak, de továbbra is csend. És itt is van P. 

És tényleg! Hiszitek, vagy sem: tegnap este a krakkói operában voltam. Úgy bizony! Egy egészen fantasztikus, korábban előttem ismeretlen jazz énekes pasas koncertjén. (Richard valaki, sorry, képtelen vagyok megjegyezni a nevét).

Egyik nagyon kedves munkatársam ajánlotta fel a jegyet, az egyik csaj, akivel ment volna ugyanis lemondta, "így a nyakán maradt".

Újabban "igen ember" lévén nyilván rábólintottam és egy szenzációs este kerekedett belőle:) A táncolós, andalító, romantikus jazz koncert után még a városba is bementünk vacsorázni - egy klasszik amerikai típusú étterembe vitt az utunk, ahol akkora a hamburger (és úgy általában az adagok), mint a fejem.

A jó kedvemet az sem vehette el, hogy annak ellenére, hogy '"én megmondtam, hogy induljunk el időben", lekéstem az utolsó villamost. Vállrándítás, taxi hívás és már otthon is voltam éjfélre:) Igen. Én. Hétfőn. Éjfélre.

Az épület maga kicsit sem emlékeztet Operára. Sem a mérete, sem a stílusa. Igen kicsi és nagyon modern az épület (Krakkóhoz talán nem is illene nagyobb:))

...és a változásokról

- Korábban sosem ittam töményet/felest. Itt ízlik.

- Korábban sosem teáztam (csak, ha halálomon voltam). Itt ez is okés.

- A lépcsőzéssel ki lehetett kergetni a világból. Harmadik emeleten lakom lift nélkül - én mondom, hozzá lehet szokni.

- Ha csak tehettem, otthon autóval jártam. Itt kicsit sem érzem megterhelőnek a "BKV"-t. (még)

- Amitől otthon korábban felrobbantam volna (elment az utolsó villamos, "nem megmondtam, hogy....", "már megint nekem van igazam..."), most elmosolyodom, játszi könnyedséggel felülemelkedek és megoldom.

- Amit otthon szó nélkül tűrtem és csak csendben marcangolt (kirakat emberek, kirakat barátságai és kirakat élete), ma inkább szánalmat vált ki belőlem. (Nem, nem "felsőbbrendűt")

- Spontánabb lettem. Könnyebb igent mondani. Ez is jó.

- Nem gondolom meg kétszer (nem kell meggondolnom kétszer), hogy szeretnék-e lazacot és mozarellát/fetát vacsorázni. Megveszem és kész. Mert megérdemlem.

- Rengeteg, korábban alig-alig hallott mondattal találkozom. (erről korábban már írtam, nem ismétlem magam)

- Furcsa szembesülni egy-két otthoni ember fél-irigységével, fél-megjegyzésével, fél-beszólásaival. Nem, nem fogok bizonygatni továbbra sem semmit. (Noha otthon igen sokszor tettem)

- Igenis baromi jól el lehet lakni (sőt, imádom!!!) fele akkora lakásban is, mint amilyenben korábban éltem.

- Megkapom hamarosan a Multisport kártyámat és igen, újra sportolni fogok.

Ezeket a sorokat nem dicsekvésnek szántam. Sőt:) Aki ismer, tudja, hogy ezek miért fontosak. Aki meg nem, az úgysem olvassa a blogomat (lehet más sem:))

Azt hiszem, kezdem megérteni - vagy legalábbis érezni - az utat, amit Edi mutatott nekem...