A tegnapi első, vezető- és mosótúra igen kalandosra sikerült - jó-jó, nem is nagyon vártam mást:)

A mosoda 2 km-re, légvonalban tök egyenesen (lakástól) található, gondoltam bemelegítésnek megpróbáljuk Dezsővel. Már az odaúton konstatáltam, hogy a GPS csakazért is azon a hídon akar átvinni, amit lezártak (szintén felújítás miatt), így az évek alatt szerzett - és igen hasznos - vezetői rutinommal sikerült kicseleznem a rakparton és másik hídon átevickélnem. A kütyü persze csillapíthatatlanul veszekedett velem, hogy rossz irányba megyek.

Parkolóhelyet egy párhuzamos utcában találtam, úgy 20-25 m-re, így erre panaszom nem lehet. Belépés után inkább egy kávézó, mint mosoda fogadott - cukin kis berendezett asztalkás, bárpultos, amolyan délután beülős hely. Alig, hogy odaértem közölték, hogy legalább fél órát kell várnom, mert minden mosógép foglalt. Ám legyen, okos lány lévén készültem olvasnivalóval és minden telefont, tabletet maxra töltöttem, addig is hasznosan teljen az idő alapon. 

A fekete turnus a megadott időn belül el is indulhatott, a fehér rucikkal teli zsák azonban jóóóóó sokáig árválkodott. Addig kértem egy kávét, rácuppantam wifire, szóval, elvoltam....mondták, hogy még 20 perc és jöhet a fehér....21 perc után odasétáltam, óóóóhhhhhjaaaaj, másét indították el, így további 40 perc várás....grrrr. No, akkor kértem ki a második kávét.

Végül többször 10-20-40 perces csúszás után a fehér outfitem is zötyöghetett a mosógépben. Szó szerint rám sötétedett, mire végeztem. Alapvetően nem bántam, a szombatot erre szántam és a pénteki buli miatt egyébként is képtelen lettem volna nyálcsorgatáson kívül bármire:)

Bepattantam Dezsőbe, irány haza. Persze GPS a lezárt hidat preferálta, "majd azt én tudom" alapon, az egyébként BKV-val ismerős úton elindultam haza. All in all, legyen annyi elég, hogy a 2 km-es utat sikerült kb. 10 km alatt megtennem, úgy összekavarodtam. Mikor előtte soha nem látott Decathlon és pláza hegyek fogadtak (amolyan Budaörs szerűen, külváros érzéssel) kezdtem aggódni, gondoltam inkább rábízom magam a GPS-re. Vissza a városba, persze híd lezárva, oda-vissza kavirnya, de végül átjutottam a folyón, így nagy örömömben meglátogattam a közeli Lidl-t is és még be is vásároltam. Úgyhogy jó szokásomhoz híven, mint egy felmálházott szamár estem haza. Ez a tortúra kb 4,5 óra volt.

Este Agymenők bambulásával, kis Skype-pal és légzéssel telt, úgy kiszívott a nap, így remélem körmözés mára marad, mert már szörnyen nézek ki:P

A hétfői záróvizsga után alig volt időm feleszmélni, máris fent ültem az emeleten a "nagyok" között. A korábbi megállapításom továbbra is él: ELKÉPESZTŐ PROFIK! A nap nagy részében a mellettem ülő - hívjuk mentoromnak - srác mozdulatait lesem, jegyzetelek, oktató videókat nézek, mini kvízeket töltök ki és hasonlók. A héten már 2-3 e-mailt is kiküldtem - egyelőre ennyit merek bevállalni.

Vannak, akik az osztályból már élesben beleugrott a lecsóba, őket csak halkan, irigykedve lesem, milyen bátrak...:)

Tegnap céges buli volt, nem tudom, hogy az újak örömére, vagy egyébként is, mindenesetre óriási táncolás és tömegbuli kerekedett. Azt hiszem, nem éreztem még ennyire összehangoltnak és jól működőnek, de főleg jó hangulatúnak egy ekkora (óriási) csapatot...nagyon klassz volt közöttük állni. Remélem hamarosan én is 100%-os tagja lehetek ennek a remek "kis családnak":)

Sok újság ezen kívül nem történt a héten, megy minden a maga kis rendjén (hacsak nem az, hogy bár ötödik nekifutásra, de sikerült feltöltenem az automatánál a bérletemet egyedül). Az első szabad hétvégémen - azaz ma és holnap - kicsit magamra koncentrálok...elkészítem a körmeimet, takarítok és már összepakoltam a cuccom a mosodába, úgyhogy szerintem jól kipróbálom:) Jah és ezzel egy időben Dezsőt is újra beröffentem...meglátjuk, hogy tudok közlekedni ebben a "világhíresen nem autóbarát" városban (hányszor tévedek el, hány feltúrásba megyek bele, stb.) Lehet összekötöm bevásárlással...igen, ezek (még) itten nekem igen nagy és fontos dolgok/kihívások.

A héten elhangzott egyébként több olyan mondat is, amiket korábban nem, vagy csak igen ritkán halottam...

(Kezdődött ugye a "szeretnénk, ha jól éreznétek itt magatokat" meghökkentő welcome kijelentéssel, íme a folytatás):

- Büszke vagyok rád

- Szeretném, ha sokáig maradnál velük Krakkóban. Igazán egyedi (unique) vagy!

- Nagyon szép vagy

- Irigyellek

(ui.: jah, és már hárman is azt hitték - állítólag a kiejtésem miatt -, hogy francia vagyok...ki érti ezeket?!:))

Tudom, tudom, rég nem írtam, ne haragudjatok! Elsodortak a vizsgák, utazások, tanulások és persze pánik hegyek. 

De megpróbálom kronológiai sorrendben visszaidézni az eseményeket:)

Október első napjaiban megvettem a vonatjegyet haza. No nem ám olyan egyszerű projekt, mint amilyennek hangzik. Először is nagyon nehezen találtam meg a kasszát - nem, nem a peronok mellett, sokkal inkább egy pláza felé vezető kis aluljáróban található. A hölgy ippeg, hogy beszélt angolul, kicsit izgultam, hogy nem az október 3-i budapesti, hanem mondjuk október 9-ei müncheni járatra kapok jegyet. Sparnight-ról persze lecsúsztam, de kézzel-lábbal megértettük egymást, így nem volt más hátra, mint október 3-án kizúzni és vonatra szállni.

Limbó hintó és otthoni szélvész rohanás

Amennyire ijesztőnek hangzik a 11 órás vonatút, pont annyira nem az. Jó, nem borsószem királykisasszonyoknak való, a hálókocsi ugyanis inkább emlékeztet egy élő embereknek tervezett krematóriumra (bocs), mint utazófülkére. Gyakorlatilag egymáson, tepsi szerű kis "ágy" lapok vannak felszerelve, a legalsóbba kellett betetriszeznem magam. Ismeritek az átlag vagon magasságát. No, abba "három emeletet" szuszakoltak be, tehát felülni sem nagyon tudtam, így fél fekvő, fél ülő pózban kúsztam ki a felettem alvó francia idős bácsi alól.

A pályaudvari plázában azért el lehet lötyögni indulásig

Nem tudom, hogy a zötyögéstől, mert halálra zabáltam magam (direkt - kajakóma) az út előtt, vagy mert a fáradtságtól már nem láttam, de meg kell hagyni, nagyon jót aludtam. Háromszor ébredtem fel, akkor is csak rápillantottam az órára és már vissza is szundítottam. Cseheknél Barbara Streisand show-s rádiót találtam a telefonomon, azt pl. kifejezetten élveztem.

Igen, cseheknél. Hogy miért megy arra a vonat, arról Szlovákiát tessék megkérdezni. Úgy tűnik, nem csak autópályáik/útjaik nincsenek, de vonatsínre sem telt (?) (vagy pedig a nemzetközi járat megtervezőjének édesanyját csókoltatom). Így a 400 km-es, légvonalban tök egyenes utat Prága-Bécs-Bp kerülővel tettük meg. Mert csak. Hát ezért 11 óra. Ennyi erővel akár Párizsig is elmehetnénk, ha Miskolcra szeretnék eljutni...

Otthon alig több, mint 24 órát töltöttem, de ebbe belefért családozás, barátozás is (jó, nem sokat aludtam, úgy 6 órát, de nagyon feltöltötte a kis lelkem :3), sőt, visszaútra pakolás is.

Ezer kép közül is felismerném és tudnám, ez hol készült :3

Vasárnap 11 körül ugyanis már indultunk is vissza Apuval Krakkóba. Őt is eléggé megviselték a szlovák kanyarok, pedig ha valaki, hát ő igazán rutinos vezető/utazó - akkor gondolhatjátok, én hogy kivoltam első alkalommal?! Szlovákiában megálltunk ebédelni, egy kóbor cicát dajkálni és repültünk is tova. Fél hét körül már itthon koccintottuk a megérkezés és a körmös cuccaim örömére:) Igen, végre kijöttek velem, hétfőn az volt az első dolgom, hogy rendbe hoztam magam 4 hét után! (bocs fiúk, tudom, ez nektek nem mond semmit, de nekünk, csajoknak ez igenis nagyon fontos:)) És nem utolsó sorban, mint kikapcsolódás - ami valljuk be, most igen rámfér - is tökéletes. Igaz, a csodalakáskát már így is csurig töltöttem, de ez It is a must volt.

Ahogy meglátták a kifejezetten a munkahelyi izgalom örömére készült karmocskáimat az itteni lányok, sorba álltak, hogy ki mit szeretne. Azt hiszem, Micart nem halt meg, csak átalakult ;)

Könnyebb ügyintézés=könnyebb élet

A héten sok sok apróbb és kevésbé apró dolog történt. Például HORDHATOM A SZÍNES RUHÁIMAT, Simpsonos cipőmet a munkahelyen és tegnap sikerült az első záró vizsgám:))) Új irodába költöztünk és elhangzott: szeretnénk, ha jól éreznétek itt magatokat! (körbenéztem, hátha kandikamera vesz valahol, mert még sosem hallottam ilyet előtte:D)

Ezen kívül jött kéményseprő bácsi valamit lemérni. Itthon tettem-vettem-TANULTAM, mikor csengettek a kaputelefonon (???!!!!). Felvettem, de nem szólt bele senki (mégis ki a fene jönne hozzám, pláne bejelentés nélkül???). Kettő perc múlva motoszkáltak az ajtónál..no, akkor már eléggé megijedtem. Ahogy az öreg, félős nénik, kikukucskáltam az ajtón és megláttam az őszhajú, kéményseprő bácsit létrával. Nyilván lengyelül kezdett magyarázni valamit, én pedig angolul-kézzel-lábbal nye múvje pu polszki - ugye. A lényeg, hogy mutogatott befele, elég hivatalos ruciban volt, hát mit tehettem, elhittem, hogy az, aki. A konyhánál és a fürdőben megnézett valamit, majd távozott is.

Akkor ez volt az a kriksz-kraksz, amit kiírtak a bejárati kapura:) Halkan tenném csak hozzá, ez munkanap, este 6-7 körül volt. Nem délelőtt, nem délben. És nem telt három hónap értelmetlen egyeztetésbe, levelezésbe, veszekedésbe és fenyegetőzésbe a kéményseprős vizsgálat. Ugye.

Hasonló meglepetésben volt részem tegnap az ING banknál. Kicsit hosszú és felesleges is lenne leírni a problémámat, amivel hozzájuk fordultam, de a lényeg, hogy gyakorlatilag 15 perc alatt megoldotta nekem azt az ügyintéző, amit elképzelésem sem volt, hogy hogy fussak neki (ELSŐ FIZETÉSEM - HIHI - valószínűleg később lett jóváírva a számlán, mint vártam, viszont valahogy sos szerettem volna megoldani egy fontos tranzakciót). Két apró papírdarabot adott (nem, nem egy esőerdőnyit!) aláírtam és slussz passz. 

Indiai utazás

Végre befejezték a villamosjárat felújítását, így kipróbálhattam az új útvonalat munkába. Már nem két busz, hanem egy villamos-egy busz kombóval. Sajnos első reggel elszálltak abbéli reményeim, hogy így könnyebb lesz. Az 50-es villamos ugyan 5 percenként jön, viszont fele akkora, mint a combinó, de legalább kétszer annyi ember szeretne rá felszállni. Illetve nem is szeretne, fel is paszírozzák magukat (én is). Gyakorlatilag fulladásig tömött a járat. Ugyanakkor ismét meg kellett állapítanom, hogy képtelenek közlekedni.

Az egy dolog, hogy sokan vagyunk, de TÉNYLEG MINDENKI AZ AJTÓBAN ÁLL MEG. Ha le szeretne valaki szállni, nem szállnak le, majd vissza az ajtóban állók, hanem, mint akit odacövekeltek, pánikszerűen kapaszkodnak és földbe gyökerezik a labuk. De akkor is, ha már lehetne levegőt kapni és úgyis még öt megállót megy. Nem! Nincs az a buga úr isten, hogy ő arrébb menjen.

Weiter rock and roll

A múlt heti téli-fagyos-jajúristenmegfogokfagyni idő után viszont visszaköszönt egy kicsit a nyár. Csodálatosan ragyog a nap, igazán klassz sétálós idő van. Valakinek biztosan, mert nekem sajnos megint nem:( Mivel hétfőn lesz a nagy záró teszt, így szobafogságra ítéltem ismét magam. Tényleg kell...egy kis kimenőt engedek csak, Enikőnél lesz (ő nézett rá gyerekekre amíg otthon voltam:))  ma este egy kis borkóstolós-sajtos összejövetel.

Hétfőn tehát vizsga, kedden már mélyvíz. Na jó, azt mondták a srácok, hogy az elején nem annyira, de én biztos annak fogom érezni:) Csak halkan jegyzem meg a "véletleneket" - csodaszép lila-rózsaszín a mi részlegünk. Ugye.

                                                Tanulok

Előtte még kicsit mosogatok, ruhákat szortírozok (megtaláltam ugyanis a keresett mosodát, majd leírom, milyen volt - nem szeretném előre lelőni a poént:)), mert sajnos az elmúlt egy-két hétben nem sok időm volt ilyesmire.

És, mivel úgyis az lenne mindenkinek a második kérdése, hogy hogy vannak a cicák, így csatolok róluk is egy képet - remélem elég meggyőző bizonyíték, hogy működnek és minden a legnagyobb rendben ;)

(ui.: bocs azoktól, akik már látták a képeket FB-on, ezek állnak rendelkezésre illusztráció céljából :3) 

Tegnap - a hétvégi ladies night ;) - után ismét vissza a rock n roll-ba. Részvizsga 82%, amiben nagy adag mázlifaktor és csukott szemmel ikszelgetés is volt (úgyhogy annyira nem vagyok magammal megelégedve, erre nem alapozhatok). Elsőre klassznak hangzik, mert részvizsgának 75%-nak kell lenni, másodikra viszont nem annyira, mert nagy vizsgán 85%-ot kell elérni. Túléltem első próba telefonhívást is, nem mondom, hogy nem izzadtam, mint k...na jó, úgyis tudjátok :) Arra nem is nagyon kaptam minősítést, ami nem tudom, hogy jót, vagy rosszat jelent-e...de a lényeg: pipa.

Nem, a városból még mindig nem láttam semmit:)

Viszont: Tesco házhozszállítás itt is megy, nem is akárhogy! Az otthon, .hu-ra történt korábbi regisztrációm itt is él, és annak ellenére, hogy én 30 perc alatt találtam meg a bejáratot, ők elsőre idetaláltak. És persze sokkal olcsóbb volt, mint otthon (nem, nem azért írom, mert a "szemét nyugati propaganda megszédített", hanem mert tényleg. Kérésre blokkot is mellékelek). Szóval pipa.

Igaz, 2,5 órámba tellett (ne kérdezzétek...40 perc buszvárás, 20 perc villamos várás, 20 perc pályaudvar keringés, stb.), de sikerült vonatjegyet vennem péntekre - tudniillik családi ölelgetős hétvégére it is a must, hogy hazamenjek. Igaz, többet fogok vonatozni és vissza autózni, mint amennyit kb. otthon leszek, de ezt most nagyon szeretném és nagyon fontos. Jegy - pipa.

Mostam. Kézzel. Pipa.

Főztem. Azt hittem, szeretem az indiai szószt. De rájöttem, hogy nem. Majd arra is, hogy lehet mégis. Pipa.

Most már a lengyelek is kezdenek fázni reggelente - nem vagyok UFÓ - pipa.

Telefont újfent sikerült feltöltenem pénzzel annak ellenére, hogy a néni (sem) beszélt angolul. Pipa.

A villamosmegálló az utca végében már kezd emberi formát ölteni, úgyhogy a remény továbbra is él, hogy az 1 órás munkahely oda és 1 vissza időmből le tudok faragni. Sokat.

Kezd lemerülni és zselés takonnyá válni az agyam/testem....a július közepe óta tartó hol fizikai, hol szellemi, hol és/vagy lelki kimerültség/hajtás attól tartok, kezd a tetőfokára hágni...pedig....(!)

Továbbá egy pár további, hétköznapi megfigyelés:

- A villamos egy sávval beljebb áll meg, mint az autók, tehát, keresztezni kell egymás útját. És ők megállnak.

- Ahogy a zebránál is.

- A jelzőlámpák visítanak ha zöld, majd szaggatottra váltanak, ha villog- oder piros jön (jah és majdnem mindenhol jelezni kell) az átkelési szándékot). Szép gesztus.

- Bárhol, de tényleg: BÁRHOL TUDSZ CIGIT ÉS ALKOHOLT VENNI.

Azt hiszem, most kezdem megérteni ezt a mondást igazán. Tudniillik: nem értek itt egy kanyi szót sem. De tényleg. Sem a rádióban a híreket, a közlekedési infót, de még csak a nagyobb - esetleg politikai tartalmú - plakátokat és az utcán magukban (vagy épp hozzám) beszélő bolondokat sem. Semmit.

És, bár másfajta - hívjuk stressznek - nyomás, elvárás, izgalom ugyanúgy "nehezedik rám" és tölti el minden porcikámat, mégis kisimultabbnak érzem magam. Nem az euró árfolyama, vagy az otthoni politikusok hajmeresztő szövegei/ötletei/fenyegetései, esetleg bunkó (ex)munkatársak miatt rándul görcsbe a gyomrom. Nem:) Hanem, hogy melyik buszra szállok, sikerül-e a vizsgám illetve most, hogy ideér-e egyben az első Tesco házhozszállítás.

S bár korábban is nyilvánvaló volt, hogy "túl sok mindent veszek magamra" - vagy hívjuk, a lelkemre - sokáig nem tudtam kizárni azokat a tényezőket, embereket, eseményeket, híreket, amik csak ártottak nekem. És mivel ÉRTETTEM MIRŐL SZÓL, óhatatlanul is hatottak rám. Itt viszont, ha akarnám sem érteném egyelőre, hogy miről van szó. (EGYELŐRE:))

Tudom, sokan azt gondoljátok/gondolhatjátok (joggal), ez a "gyáva struccpolitika": nem tudni, nem hallani - és ezáltal nem foglalkozni vele. Akkor legyen így, vállalom. Jó nem tudni sok mindenről :)

1. Nem túl köszönős népség. Sem a házban, sem a boltban, sem a folyosón nemigen böfögnek vissza, ha rájuk köszönsz - mondjuk, eddigi tapasztalataim alapján igaz ez a "többi keleti" országból származókra. Ha nem, hát nem:)

2. Az autók megállnak a zebránál, ha gyalogosként kelsz át

3. Nagyon kevés a bicikliút (Krakkóban legalábbis)

4. A buszok menetrendje igazából csak tájékoztató jellegű. Nagyjából köze nincs a táblán szereplő járatoknak a valóban érkezők időpontjához. Ez gondolom a gigaléptékű dugóknak köszönhető (Cserébe a villamosok szuperek, pontosak, szépek, tiszták)

5. Annak ellenére, mennyire színes és multikulti város, nem igen látsz "európai fehér bőrű" náción kívül mást. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy nincs sarki kis kínai bolt és nem érzek minden második sarkon gyros-tzatziki illatot.

6. Ha több orosszal, ukránnal, lengyellel, és/vagy szlovákkal kerülsz egy társaságba, nem nagyon figyelnek arra, hogy te nem beszéled a nyelvüket. Míg mi kínosan ügyelünk arra, hogy a "magánjellegű beszélgetést is" inkább angolul folytassuk egymást között - az illem, ugye - addig nekik teljesen egyértelmű, hogy kukán állsz ott. Részemről nem sértődés tárgya, puszta megfigyelés:)

7. Hivatalos: a pénzüket soha nem fogom megszokni. A Gazdálkodj Okosan méretű papírpénzek és a fém - inkább gyöngyöknek, mint fizetőeszköznek beillő mütyűröktől kiborulok. Még csak két hete vagyok itt, de már egy tonnányi "fillért" cipelek mindenhová. Eddig is bankkártyás voltam, node most aztán még inkább.

8. Ahogy sejtettem: ők is nagyra értékelik, ha legalább két mondatot igyekszel makogni lengyelül:) Ami egyébként elsőre nekem úgy hangzik, mintha gyerekek gyorsan és félhangosan suttognának, továbbá mindent "lekicsinyítenének". Minden - ka, - ke, -i-re végződik. Nem laptop, hanem laptopy. Cuki, pici laptop - ugye :)

9.Hiába éri el éppen a 10 fokot a hőmérő higanyszála, az itt élő szúnyogok is jetik. SZÉTCSÍPTEK! Hogy hogy maradtak életben októberig a 10 fokban, azt nem tudom, de, hogy itt is szeretnek ezek a vérszívó dögök, az sicherfix. 

10. Böcsülettel fizetnek a BKV járatokon. Szinte tömörülnek a járműveken található automata előtt (jó, amúgy is egy tömörülős társaság:)), hogy ki tud előbb jegyet venni. Ellenőrökkel viszont még csak egyszer találkoztam, úgyhogy biztos nem azért teszik ezt, mert "rettegnek" a szervektől. Hanem mert tényleg. Megveszik.

11. Nem szelektíven gyűjtik a szemetet. Munkahelyen még csak-csak, de pl. a mi háztömbünk is egybe szór mindent - bevallom, ez kicsit fáj a lelkemnek.

Nyugi, nyugi, semmi pánik - bár részemről egy kicsi:)

Úgy tűnik, másfél hét az életemben az a limit, amit nagyjából meleg kaja nélkül kibírok (oké,oké, Atelie-ben lecsúszott egy tészta, egy leves és a hétvégén sült krumpli), de úgy amúgy normális kaja hidegen kívül nem nagyon. Szóval beadtam a derekam és ma főztem - ha-ha, igen.

Két választásom (ill. három) van ugyanis: vagy a drága canteen-ba megyek, vagy szendvicset eszem. Oder - szülők jótékony heti ellátmánya híján - nekiállok és kutyulok valamit. Most ez utóbbi mellett döntöttem.

No nem kell megijedni, Jamie Oliver babérjaira azért még nem török, csak az egyetlen ételnek futottam neki, amit még anno, Andriskától lestem el. A világ legegyszerűbb, szójaszószos csirkéjét rittyentettem ma össze, kukoricás rizzsel. Holnapra de klassz lesz!:)

Tudom, sokatoknak ez nem "nyúz", de nekem nagyon is, ezért "meg kellett örökítenem".

Túl vagyok az első levélen, az első ellenőrrel való találkozáson, az első vendégemen, az első nagyobb ivászaton, az első hétvégén és az első vizsgán - előbbi kettőről már meséltem, jöjjön a többi.

Múlt héten pénteken nem csak szívem egyik legkedvesebb csücskével vacsoráztam az Atelier-ben (amit, mióta Zoli megmutatta nekem, csak "paradicsomnak" hívok), de csapatot is építettünk a diáktársakkal egy nagyon klassz félrocker-félpub micsodában a belvárosban. Igazából csütörtökön (Encivel) és pénteken engedtem magamnak kis kimenőt, mert a mai vizsga baltája már lebegett felettem.

A (z első) hétvége az eső, takarítás, kis mosás (kézzel ám:)), FŐZÉS és tanulás jegyében telt - alias szobafogság (az azért elég kemény, hogy inkább főztem magamnak, mint, hogy tanuljak, igaz?!). Ennek ellenére úgy érzem, amennyire az angol és IT tudásom engedte, ráhajráztam a mai napra.

Így azokra a kérdésekre, hogy "na, milyen a város, milyenek a kollégák és mit láttál eddig" továbbra is az a válaszom, hogy nagyon semmit. Mindenki nagyon tanul, siet haza, de ez így is van rendjén. Holnap újabb kvíz, pénteken még egy részvizsga, szóval nincs ám városnézés, lébecolás, bulihegyek. Majd ;) A mait sikerült megugrani.

A jövendőbeli kollégáink mögé néha beülhetünk "hallgatózni" (szó szerint), de napközben nem nagyon zavarjuk és nem is nagyon zavarhatjuk őket kérdésekkel. Szegények így is fognak kapni eleget tőlünk, kopaszoktól pár hét múlva. Apropó, rég voltam ennyire büszke arra, hogy magyar vagyok: megkaptuk a múlt heti statisztikát és bizony a Hungary szócska mellett egy korona volt, ami nem véletlen - a mi (ill. a jövőbeli) csapatunk teljesített a legjobban:) Így talán még nagyobb a nyomás, hogy minél többet tudjak és tanuljak, hogy fel tudjam majd velük venni a ritmust. Igaz, ijesztgettek, hogy amit a betanuláson mutatnak, az kb. a jéghegy csúcsa, szóval ha már ez ilyen keménynek és komolynak tűnik, milyen lesz később?! :o

Noha többnyire nem tartom magam buta lánynak és igencsak ONLÁNY vagyok, egyik másik nap igazán sutának érzem magam...

Egy szó, mint száz, a mellékelt ábra alapján nem csak helyesek és kedvesek, de vérprofik is az itteni "öregek" (ami csak a tapasztalatukra vonatkozik szigorúan, magasan én vagyok a rangidős - nem, nem röhög!)

Az első hétvége után az első kockára fagyáson - szíjjel ázáson - is túl vagyok. Hogy mennyire északiak és jetik, arról már meséltem. De afelett, hogy míg kint 15 fok van és 19 fokra állítva gőzerővel megy a LÉGKONDI, képtelen vagyok felülemelkedni (?!?!?!). Úgyhogy a tanteremben szó szerint csizma, meleg pulcsi, már-már sapka kombó szükségeltetik a túléléshez. Én balga nem számoltam azzal, hogy a zuhénak hála ezt vizes ruhában igen nehéz lesz abszolválni. Az egyik lengyel srác is meg is jegyezte - milyen klasszul (lila-fekete) öltöztem ma fel, illik a szám színéhez:)

Úgyhogy divat-naptár-szokás ide vagy oda, én bizony előveszem a bundabugyit (mi lesz velem decemberben?!).

Mivel ma csak az "unalmas hétköznapokról" meséltem, ezért pár kölyök képpel is kiengesztellek titeket. Még a (z eső) kabátomat sem engedték levenni, már körbevettek és bekerítettek a kis testükkel. Olgi pedig nekiállt rágni a zsinórt. Csak úgy.

Jah, és még hogy a macskák nem okosak?! Tegnap felhoztam még egy bőröndöt a kocsiból, kettőt pedig levittem, órákra eltűntek az ágy alá (gondolom a bőrönd-utazás-doboz-órákra bezártság-tragédia-helyváltoztatás kombináció igen erős nyomott hagyott bennük). 

De all in all, azt hiszem, megnyugodott a lelkük és működnek, ahogy kell. Esznek, isznak, almot kaparnak, alszanak és játszanak. Szóval, előbb vagy utóbb, mindenki és minden a helyére kerül ;)

(ui.+1: most fordult elő először, hogy franciának néztek...(?!?))

1. Tényleg északi népek. Míg én reggel 7-kor (úgy 10 celsius fok környékén) őszi kabátban, sálban és sportcipőben várom a buszt, addig ők flipflop papucsban, miniszoknyában és maximum egy "tessék-lássék" kardigánban grasszálnak.

2. Minden villanykapcsoló fordítva működik, mint otthon. A "lefelé állás" jelzi, hogy felkapcsoltad (logikus, nem?)

3. Levelet kaptam lájf: megjött az első, nevemre szóló levélke - a bankkártyámmal

4. Tegnap először ellenőrökkel is találkoztam a villamoson. A kis mágneskártyát leplimmeli, megköszöni és kész. Amilyen sec percnek hangzik, pont annyi is (igaz, a fényképes kártyán nincs rajta a lejárati dátum, így azt majd mindig fejben kell tartanom, meddig van feltöltve a havi bérletem)

5. Míg az idegrendszerem jól (kifejezetten jól) viseli a változást, addig a bőröm lázad. Mondták ugyan sokan, hogy Krakkó az egyik legszennyezettebb (szmog) város, de mit nekem? Körúti lányon nem fog ki semmi és senki! Egyelőre úgy néz ki, hogy de: tinikoromban nem nézett ki ilyen borzasztóan a képem, mint most :(

6. Ahogy házigazdám mondta: tényleg nem tudnak a BKV-n közlekedni. Teljesen mindegy, hogy 3 vagy 23 megállót megy-e valaki, dafke az ajtóba áll, míg a közlekedési eszköz fennmaradó része kong az ürességtől.

7. A legtöbb helyen rettenetes a kávé - oké, oké, ízlések és pofonok, de azért na. (Áldom anyukát és az eszemet, hogy elhoztam a saját kis főzőmet:)). Itt a török kávé a divat, zaccos felfőzött majd leszűrt, engem leginkább fekete mosogatólére emlékeztető löttyöt isznak. 

8. Eddig csak egyféle sört próbáltam, nagyon lágy, finom, búzasör szerű - nem olyan karcos, Ászokos (bocs fiúk). Tetszős.

9. Az érméik és a papírpénzük is sokkal kisebb, mint a miénk. A fémpénzek leginkább játék mütyűröknek tűnnek, így a kasszánál, mint az öreg nénik, kiborítok mindent és próbálom kimazsolázni, mi-mi lehet.

10. Szórakozóhelyeken, pubokban, éttermeken nem ritka - sőt - , hogy egy, nagyobb koedukált mosdó van. Úgyhogy fiúk és lányok együtt állják és csacsogják végig a sort.

11. A bent dohányzó/nemdohányzó helyek viszonylag vegyesek. Több helyen szabad bent is. Amúgy.

ui. (azaz, személyes megjegyzés): tényleg az élet írja a legklasszabb forgatókönyvet:). És hétfőn már első részvizsga, úgyhogy szobafogság ON.