Gyorsan szeretnék tisztázni valamit. Nem azért vagyok itt, mert muszáj. Nem is azért maradok, mert muszáj. Nem azért fogyasztok és vásárolok lengyel termékeket, próbálkozom a nyelvvel, mert muszáj. HANEM MERT SZERETEM.

Mivel egy engem befogadó országról van szó, nyilván megnézek, kipróbálok dolgokat, nyilván megpróbálok én igazodni és asszimilálódni - már amennyire a "spanyol" bőrömmel és mediterrán habitusommal ez lehetséges:)

Úgy tünik, másnak ez nem annyira evidens. Tegnap döbbenten hallgattam egy évek óta itt élő lány (igen rövid és velős) "kommentjét": UTÁL MINDENT, AMI LENGYEL.

Nokéremszépen, akkor:

1. Haza lehet menni (direkt nem irom, milyen nemzetiségü a hölgy, mert ez most nem is érdekes).

2. Kipróbáltad egyáltalán? Próbálkoztál egyáltalán? Akár a nyelvvel, akár a termékekkel, akár a szokásokkal, zenékkel, ételekkel?

3. Akkor viszont rohadtul fogd be!

Mert az, hogy én már-már szerelmes vagyok a GoClever telefonomba, hogy Ziaja hercegnőnek becéz Pawu, hogy próbálkozom a nyelvvel, hogy igenis megnézem, hogy "polski product"-ot vegyek le a polcról, lehet, hogy nem természetes mindenkinek. Nekem az. Egyrészt, mert kiválóak, másrészt, sokkal olcsóbbak, mint a "neves, agyonhipe"-olt márkák. Aki nem hiszi, próbálja ki.

Ez volt az érem egyik fele. A másik: rájöttem, az, hogy a leányzó szavai sziven ütöttek, valójában jó jel. Számomra ugyanis azt jelenti, hogy jól érzem magam, otthon érzem magam, szeretek itt élni és szeretem a lengyel embereket - igy aki ezekre megjegyzést tesz, rosszul esik. 

Nem (volt) nehéz magamévá tennem az itteni légkört. Nem mentem át kultúrsokkon, hiszen az otthonival elég egyező a lengyel kultura - bezzeg ha Indiába költöztem volna mondjuk! :) Na szóval, nem sokban különböznek, mint mi, igazából egy "ilyen is lehetne Magyarország" képet mutat nekem (most) Lengyelország. Olyan "dejólennehailyenlenneotthonis". Szóval, nagyon hasonló a kettő, mégis más...

Egy szó, mint száz:

No, hát - bármilyen hihetetlen - tombol a nyár. Néha én is. Mikor, miért, de többnyire azért mennek a dolgok:)

Nem is tudom már hol hagytam abba legutóbb a mesélést, ezért megpróbálok minden témakört érinteni, ami érdekel(het) titeket.

Melóban immáron a harmadik csoportomat nyúzom - hogy csoport, az kicsit túlzás, mert egy, azaz egy darab legénykét kaptam a mostani körben. És igen, neki ugyanúgy az első betütől az utolsóig mindent el kell magyarázni, mintha csak egy egész stadionnyi ember fejébe akarnám verni. A második turnus lánykáim gond nélkül átmentek, ezzel a sráccal viszont kicsit küzdök.

Tegnap volt egy nagy beszélgetésünk, amit bevallom, még gyakorolnom kell. Nem megy nekem ez a "szigorú tanár néni" stilus, de nála össze kellett ráncolnom a szemöldököm, ugyanis nem figyelt, flegmázott és szerintem fogalma sincs, hogy milyen klassz helyre került és mennyire szerencsés. Igy "sajnos" rá kellett piritanom, ugyanakkor kis "humán motivációt" is bevetettem: leküldtem a leendő (?) kollégáihoz, hogy ismerkedjen, lássa, hogy van már asztala és várják...lekopogom, de ma reggel már sokkal lelkesebben jött be, hogy alig várja, hogy végre dolgozzon, stb. Meglátjuk:) Másfél hét múlva izgullhatunk érte.

Voltam ám oly sok idő után otthon is. Igaziból jó is volt, meg nem is - kb. mindig ugyanaz a lemez. Jó látni a családot, ugyanakkor baromi hosszú, fárasztó és költséges az út, pláne egyedül, kocsival...nah, szóval megszenvedtem, kifizettem, de nem is ez volt most a lényeg, hanem, hogy megszeretgessem családot és egy- kété barátot, barátnőt.

Kifejezetten egy lánykának örültem nagyon, aki állandó olvasóm itten ;) Legyen annyi elég, hogy elképesztő büszke vagyok rá, hogy úgy ugorja az akadályokat, ahogy. Csak igy tovább!

Mik vannak még...? Állandó és egyre több körmösvendég, cicák szokásos - Puszedli büntet (bár lassan már oka sincs, csak úgy, hobbiból ereget a fürdőszoba közepére, hadd takaritsam), Olgi rambói magasságokba emelkedett, olyan bátor:)

A két meló (tanár néniskedés és körmözés) között pedig igyekszem időt találni a magánéleti részre is. Meglátogatott pl. uncsitesóm, Márti is - körmözös, nagy evős, strandolós csajos napokat töltöttünk együtt, volt itt Pawu családja is, velük arborétumban és állatkertben voltunk, munkatársakkal strandolunk, jövő héten pedig életem első krakkói igazi igazi zenei fesztiváljára is kimegyünk! Tudom, biztosan nem "A SZIGET" lesz - amire btw teszek magasról, de már nagyon várom.

Egyébként minden a szokásos, mosok, főzök, takaritok, vezetem a kis (nem létező) háztartásom, dolgozom - sokat - alszom - kevesebbet - cicákat, barátokat és Pawut dajkálok. Szóval na :) Csak pár soros szösszenetre futotta most is, csóköleléspusziii

ui.: továbbá tudom, adós vagyok egy touloni "nyaralás" beszámolóval is, de nem visz rá a lélek, hogy leirjam részletesen, igy legyen annyi elég, hogy tanuságos, fájdalmas és hosszú volt. Ugyanakkor persze napsütéses és hálás is, de összességében nem mondhatom - sajnos -, hogy életem legjobb egy hetét töltöttem franciáknál.

amikor barmennyire is megfogadtam, hogy nem fogok itt politizalni, kenytelen vagyok tabletet ragadni (ezert elnezest kerek, az ekezetek kicsit bajosan mukodnek).

Na szoval az van, hogy elegge ossze vagyok zavarodva az otthoni helyzetet latva. Ismerek ugyanis multi cegnel dolgozo, francia szarmazasu, igencsak csokiboru fiut. "Aki elveszi ugye a munkat" - a helyzet az, aki anyanyelvi szinten beszel franciaul, palyazzon a helyere batran. Tehat, az en munkamat biztosan nem veszi el. Ahogy en sem vettem el a lengyeleket - nem igen tudnak magyarul. 

Es akkor ott vannak a kedvenc gyrosos es kinai boltjaim. Feltetelezem, ok sem "Kovacs Bela" neven lettek anyakonyvezve. Nem tudok es nem is szeretnek ettermet, boltot uzemeltetni - igy az en marha nagy karrierem Magyarorszagon nem kerult veszelybe. Aki pedig langost szeretne enni, nem hozzajuk fog menni. Gondolom. (De azert az uszitok is csak beternek egy-egy gyrosra hozzajuk nyilvan)

Es akkor ott vannak a munkat nem kereso\talalo,ideiglenesen nalunk allomasozo, mai divatos szoval elve "migransok". Namarmost, ha nem beszel kukkot sem magyarul, hogy is vehetne el a munkam? Jaaaa, jut eszembe: hiszen " nem is akarnak dolgozni, csak naplopok". Akkor, hogy is van az "elveszik a munkankat" plakat?

El kellene donteni: most kell neki, vagy nem? Es, akkor mar azt is "el kellene donteni" eppen kit utalunk. De, mondjuk, ugy igazan, ne csak kicsit, jatszasibol. Hanem akikre azt mondjuk szivbol, hogy "dogoljenek meg". No, ha ez megvan, akkor gondoljunk egy pillanatra 1933-ra. Megvan? Valami remlik?

Az ilyen dontesek miatt kellett tobb szazezer es millio embernek meghalnia a tortenelem soran. Kezdve a keresztes haborukon, a nacik nepirtasan es a veres kommunizmuson at szeptember 11-ig. Jah ertem, oket utaljuk es dogljenek meg es " fujfuj de gonoszak, hogy tehetnek ilyet", de azert minket ne utaljanak annyira, hogy onkentes merenylot kuldjenek a harmas metro egyik szerelvenyere. Szoval, en, feher europai nokent szivbol gyulolhetek, de engem ugyanmar ne bantson senki? Hogy is van ez?

Ugy van ez kerem, hogy mindenhol vannak jo es rossz emberek. Minden orszagban es minden korban voltak velejeig romlott seggfejek. Es voltak aldozatok. Ertem? Aki nekiall kategorizalni es besorolni, a hitleri utat valasztja. Amit ugye feher europai noket elitelek. He?

Es az a szociologiai kutatas vajon feltunt e valakinek: egeszen egyszeru az osszefugges egy orszag gazdasagi helyzete es az epp "utalati szint" kozott. 1984 konyv, ket perces gyulolet megvan? No, akkor mar erted. Ha megvan az ellenseg, feszultseget le lehet vezetni es akkor epp nem az aktualis hatalom ellen lazadsz. Hiszen, Euroazsiaval allunk hadban. Jah, nem is, inkabb utaljuk Oceaniat. Teljesen mindegy, hogy kit es mikor, csak ne figyelj a sajat nyomorodra es a feletted allo hatalom elnyomasara. Ne tunjon fel neked, mennyire szar is az eleted. Nyilvan a zsidok tehetnek rola, hogy lusta voltal leerettsegizni, ahogy a ciganyok tehetnek arrol, hogy egy konyvet nem vettel a kezedbe. A meleg szomszedod hibaja, hogy a 100. oneletrajzodra sem hivtak be interjura. Oh, hogyne: a gepfegyver elol menekulo afgan kisfiu tehet arrol is, hogy te a ValoVilagon nottel fel. (A korrupt, gazdasagi es egyeb helyzetek termeszetesen hatassal vannak mindenkire, de melyebb kozgazdasagi es tarsadalmi reszletekbe sem kedvem, sem energiam nincs belemenni)

Persze, az EU hibaja, hogy magyar gazdak tonrementek. De azert tartod a markod, ha palyazati penzeket osztanak.

Nem, kerlek alassan: a sajat eletedert te vagy a felelos. Ha elcseszed, akkor is. Tudom en, hogy sokkal egyszerubb (en is voltam kisiskolas, tudom milyen ez a kifogas) "de bezzeg a Pistike" felutessel kezdeni. Ahogy a szuleidet sem erdekelte, ugy engem sem. Hogy mikor epp kit hibaztatsz vagy utalsz azert, mert 1. Bedolsz a kormany hecckampanyanak, 2. A Kurucinfot olvasod 3. Egy-egy esetbol altalanositasz. Avagy ne adj Isten szimplan egyik ismerosodet utalod meg, mert "bezzeg neki jobban megy".

Mert ha mar a borszin kerdesnel tartunk: hofeher bortonor vert felhalottra egy szegedi lanyt legutobb. Jaaaa, az "biztos mas teszta". Nem, rohadtul nem az. Mikor erjuk mar meg, hogy nem melegek-nem melegek, ciganyok-nem ciganyok, menekult-nem menekult de nem is ferfi-no kerdesekrol van szo?! Emberekrol es problemakrol. A vilagon mindenhol.(!)

Es mondjuk az epp a facebookon uszito nagymagyar szetnezne, latna: nem az afgan kisfiu miatt lesz vege a szaros eletenek, hanem a globalis felmelegedes, a szemethegyek, a kiirtott allatok, az olajfoltok, a viz veszes fogyasa es a tulnepesedes miatt fog kurvagyorsan megdogleni. Jah, hogy kerem a fatol kellene latni az erdot.

Es ha mar EMBERI problemak, akkor emberi megoldasok kellenek. Emberseges modon. Tisztesseges modon. Aki bunt kovetett el, buntessek meg. Aki raszorul, annak segitsenek. Aki szeretne dolgozni, az hadd dolgozzon. Ennyire egyszeru.

Tovabba...azt hiszem, mindannyiunk csaladjaban van olyan nagyneni, nagybacsi,nagyszulok testverei, akik elmenekultek Magyarorszagrol...vagy a masodik vilaghaboruban, vagy 56-ban...de mekkora szerencsenk volt nekunk, magyaroknak, hogy akkor nem huzott Kanada es Ausztria szogesdrotot...valoszinuleg egyikonk sem lenne most akkor ott, ahol.

Es nekem mekkora szerencsem van, hogy a magyarorszagi esemenyek miatt nem belyegeznek meg (nem altalanositanak, ugye...), nem neznek ostoba nacinak, vagy gondoljak, hogy lopok ("ne lopj magyar" tablara emlekszunk remelem) es nem toloncolnak haza. 

Ui: a svedorszagi helyzetrol nincs eleg informaciom meg, igy azt nem kivanom idekeverni. Es nem, nem a tulzott idealista, gigaliberalis nyalam csordult tul. Csak az igazsagerzetem.

Koszonom a figyelmet, kozszolgalati Micust olvastatok (noha nem is annyira szepen es osszeszedetten fogalmazva, mint egyes publicistak velemenyet...de ez mar nyomta a szivem egy ideje)

Jók is, meg rosszak is - mikor melyik. 

Voltam nyaralni, volt nálam unokatesóm, voltak összezördülések, ember (barát?) elvesztések, kellemes esték, munkahelyi események...

Szóval, mint mindig, elég sok minden.

Momentán mandulagyulladással próbálom átadni az új lányaimnak a tudást, felkésziteni őket a vizsgára és közben szépitem a környékemen lévő cuki lányok körmeit, szóval kicsit - nagyon - el vagyok úszva, ezért ne haragudjatok.

Amint tudom, utolérem magam és mindenkinek mindenre válaszolok és természetesen a fotós-élménybeszámolókkal is érkezem.

Ölelés, puszi

Mielőtt elröppenek Franciaországba és megint nélkülem - illetve a beszámolóim nélkül - kell átvészelnetek egy teljes hetet :)

Noaszondjahogy. De, milyen jó volt, hogy az előző posztomban elkiabáltam a nyarat: azóta ugyanis 15 fok van és szakadó eső.  Tényleg, nem viccelek. Kezd teljesen kikészíteni - csak a keddi utazásom gondolata tart életben. Úgysem hiszitek el, ha azt mondom, hogy ma is kabátban és CSIZMÁBAN VOLTAM. Június. Végén! WÁÁÁÁÁ

Addig még azonban valószínűleg életem egyik legnehezebb napját kell menedzselnem, túlélnem, azaz, a hétfőt. Lányaim ugyanis holnap írják meg a nagy, zárókvízt, majd a gyakorlati rész első felét. Ez nem csak nekik, de nekem is, mint "tanárnak" vizsga lesz. Miközben javítom a kvízt, ki kellene választanom és persze megoldanom a gyakorlati feladatot. Majd miközben azt javítom, velük kellene lennem a gyakorló hívások alatt és személyes beszélgetést is kellene folytatnom mindenkivel az eddig elért eredményekről.

Egyelőre elképzelni nem tudom, hogy a viharban leszek szó szerint három helyen...lenne még hétfőn német, pakolás, takarítás és kezdhetek becarni a repüléstől. És életem első blablacar élményétől. Igen, mindezt egy nap alatt. Kedden délelőtt 13-kor ugyanis irány Horány! Jah, nem: Toulon!

Lánykákkal való napokról röviden: IMÁDOM:) Nemcsak a terméket, amit oktatok, de őket is. Nagyon jó diákok, nem lehet okom a panaszra: időben jönnek, figyelnek, kérdeznek, aktívak. Egy-két lányzóért aggódom csak, hogy meg tudják-e ugrani a lécet. És nem, mert hülyék, hanem mert elképesztő figyelmetlenek és túlstresszelik magukat vizsgahelyzetben - mondom ezt én, höhö. Amivel továbbra sem tudok megbarátkozni, azaz elképesztő mennyiségű adminisztráció, ami ezzel jár. Alig, hogy hetedikén landolok ismét Krakkóban, már bemelegítve vár a következő csoportom.

Az igazat megvallva tartok tőle, hogy ez a nagy pörgés igencsak átírja a nyári terveket...pl. fiúkkal Gárdony, otthon aug. 20 tűzijáték és P-vel is szerettünk volna egy hosszúhétvégét a hegyekben...de ezen még ráérek később aggódni, csak tény: nem nagyon örültek már ennek a két nap kihagyásnak sem, mondván, nincs nagyon helyettesem. Ami egyébként tök klassz, hogy fontos vagyok (és annak is érzem magam), csak így nem akarok másokat terhelni és a diákjaimért is aggódom kicsit, ki veszi át őket.

De, nem csak munka van ám, szórakozás is:) Voltunk Boginyicében keresztelőn, röplabdameccset néztünk, Ryneken volt a Szent Iván éji mulatozás, tűzijáték, fagyizás, kipróbáltam egy itteni, lángosnak nevezett ételt...hát gyerekek, tudjátok, hogy nem vagyok válogatós, de ezt a felénél otthagytam. Jó, mégis mit vártam: kebab-pizzeriában árulták "magyar lángos címén". Esélyt kellett adnom neki, de be kell látnom: car volt. Nagyon. Szegény P-t is rábeszéltem, hogy biztos jó lesz...hát nem volt az.

Tegnap este grill party volt P szülinapja alkalmából, felettünk pedig légiparádé. Tökre sajnálom a krakkói városi szervezőket. Tényleg mindent megtesznek, hogy szórakoztassák és a szabadba csábítsák a népeket: múltkor sárkányfeszt, a Szent Iván éji hacacáré, ezen a hétvégén repcsik jönnek-mennek, és mindig, mindig, de tényleg mindig az idő húzza keresztbe a számításaikat. Jah, volt Kolorowe fest is, csak mi akkor voltunk a strandon :D 

Az egy hét távollétem alatt - jogos a kérdés - ki fog vigyázni a kölykökre. Anyu jön ki várostnézni, nyaralni és így, egy füst alatt: nekik lesz szállásuk, nekem bébiszitterek, cicák ismerik és szeretik, így mindenki jól jár. Én is nyugodtan nyaralok és ők is.

Voltam múlt héten - először veszekedni, majd alkudozni - Luxmedben. Ez a privát egészségügyi izénk. Illetve, mondjuk úgy, kellene, hogy legyen. 10 hónapja vagyok itt lassan (JÉZUSOM!), és egyszer sem vettem igénybe a szolgáltatásukat. Többek között, mert nem volt szükségem rá - koppkopp - illetve mert az online rendszerük, annak ellenére, hogy többször regisztráltam és személyesen is voltam bent, nem engedett be. A recepciós kislány igencsak kihúzta a gyufát, mikor ötödszörre kértem MIHAMARABB időpontot nődokihoz, és lehetőleg ne munkaidőben. Negyedjére is három hét távolságban, 12:00-ra ajánlgatott üres helyet. Nem volt mit tenni, elmentem hát priváthoz. Igen, pénzért. Sokért.

Mivel lehet, hogy fiúk is olvasnak, ezért nem részletezem a történteket, de maradjunk annyiban, hogy a kivizsgálás után még a torkom is fájt...szerintem hentes és mészáros táblára simán lecserélhetné a nőci a cégért az ajtón. A lényeg, hogy július 10-én megyek majd a Luxmedhez vissza, és akkor remélem, már normálisan foglalkoznak velem és nem pattanok le a pötit értetlen recepciós kislányról.

Továbbá ki kell emelnem, hogy Krakkó illetve Lengyelország még mindig tud meglepetést okozni. Apró, de olyan gesztusok, hogy elájulok és minden alkalommal összekulcsolom a kezem és hálát adok az égnek, mennyire szerencsés vagyok.

Az első lengyel ajándék könyvemről más meséltem. Két hete kajálok és rohanok a parkoló autók között, egy középkorú pasas megállt, elengedett és mosolyogva hozzátette: smachnego! (jó étvágyat). Potyogott ki a számból a kaja, úgy köszöntem meg neki és rohantam is tovább. Ez után a pub mellett, ahol néztük a röpi meccset üldögélt egy pár 40-50 év közötti pasas. P-vel fotózkodtunk, mire az egyik azonnal kiszúrta, hogy tuti nem lengyel vagyok. Igen. Sálban, kabátban, csizmában...

Szó szót követett, kiderült, hogy a nagymamája magyar volt és persze: lengyel-magyar két jó barát, és elismerősen tapsoltak és kacsintottak P-re.

Ez mind semmi: csütörtökön rendeltünk pizzát. Szósszal. Nos, a futár srác elfelejtette, de legalább nem is számolta fel. Nyammogunk nagyban, mikor megcsörrent P telefonja. A futár volt, elnézést szeretett volna kérni, hogy nem hozta a kért öntetet, így  VISSZAHOZNÁ A 2 ZLOTY BORRAVALÓT, amit adtunk neki...HOGYMICSODA?! Nem elég, hogy elnézést kér, de még -az egyébként megérdemelt borravalót, mert kedves volt és gyors - visszahozza?!?!?! Ilyen a világon nincs...

Komolyan, néha azt hiszem, kandi kamerával vesznek és nézik, mit szólok ezekhez a jelenetekhez...s, hogy mit szólok?

Örül a szívem, hogy itt élhetek <3

Azt hiszem, ideje egy újabb beszámolónak, zajlik az élet, mint mindig. De - az itt-ott felbukkanó káoszt leszámítva - továbbra is minden percét élvezem :)

Nézzük csak, mikről nem meséltem...

Sok sok hét után volt ismét Krakkó-Varsó találkozó, C szívem csücske tiszteletét tette kis ékszerdoboz városkánkban. Pont arra a hétvégére esett sárkányfesztivál, ezért - is - gondoltam, gondoltuk, hogy inkább ő jöjjön, Varsó nem szalad el, mi is tudunk később menni. Mivel érkezésének éjjelének nagy részét végigbeszélgettük, így szombatra inkább alvást szavaztunk, kicsit lambadáztunk a városban.

Szerettünk volna Enikő grillpartijára menni, de kétszer, úgy elkapott minket a zuhé, hogy szó szerint folyt a víz a balerinámból. Az esti vigadság előtt kénytelenek voltunk visszajönni "Újpestre", majd vissza a városba. Nagyon örültem, mert többen is csatlakoztak hozzánk, egész szép kis társaság kerekedett. Megnéztük a sárkányeregető műsort, volt tűzijáték, óriás-sárkány-lufik, tömeg, fényjáték - szerintem csodálatosan színvonalas és látványos programot rittyentettek.

Ezután bevetettük magunkat Kazimiersbe, ott is a Secret gardenbe felesezni, sörözni, dumálni. Táncolásra nem nagyon volt igény/erő, hamburgerezésre viszont annál inkább, így egy Norbi 1-es óriásburgert még leküldtünk az este végén, de így is fél négyre estünk ágyba. Vasárnap már sajnos MENT VISSZA A BUSZ (ami vonat, csak én képtelen voltam első alkalommal megjegyezni, így megmaradtunk a busznál :P), így csak egy gyors Atelier estebédre futotta - tudjátok, a csodakertes egyik kedvenc helyem. Míg odaértünk és parkolót találtunk, több, mint kalandos volt, ŐŐŐŐRÜÜÜÜLEEET KÁOSZ DUGÓ volt az egész városban, nem kicsit vette ki az idegrendszerünk. 

Elintegettem az állomáson és már indult is másnap a rock and roll. Azaz, a junior trénerkedés. Első hét lett volna a bemelegítés, de mindenki annyira el volt havazva, hogy nem nagyon mertem zavarni senkit, így inkább saját szorgalmi feladatokkal telt. Node, a "ménkü" be is csapott most hétfőn, azaz, nyolcadikán, amikor is jött az első csoport. Nem részletezem, mert a felére azt hinnétek, hogy kitalálom, a másik felét meg rettenetesen unnátok. Legyen annyi elég, hogy a klasszik tanár néni részét imádom, szuper jó fejek, 6 lányt kaptam. Nyilván a terméket is szeretem, amit oktatok, így nem nehéz lelkesednem nekik - remélem, tudást is sikerül a fejükbe paszíroznom :) Node, az összes többi Benny Hill show, ami ekörül a csoport körül megy?! No, az már néha nálam is kiverte a biztosítékot. (Egy kis zenei aláfestés hozzá)

Nyilván a papírmunkán és a technika ördögén csúszott el sok mindent - nem tudom, hogy "ez normális" jelenség e, vagy csak én voltam/ vagyok peches, de tény: ami elromolhatott, az el is romlott. Ennek ellenére segítőm, másik tréner lány ahol tudott, ugrott, intézkedett, mégis sokszor falakba ütköztünk, de improvizálással mindent megoldottunk, szóval a hét második felére kb. helyreállt a rend. Csak, hogy egy történetet meséljek: első nap elhagytam őket:D

Igen, nyilván. Nem is én lennék, ha nem. 7. emeletről leküldtem őket az 5.re, mondtam, hogy nemsokára megyek, várjanak lent, egy másik kislányt még összeszedtem. Mire leértünk, se hírük, se hamvuk. Végigrohanom az ötödiket, sehol senki. Felrongyolok a hatodikra, nyilván nincsenek. Így vissza hetedikre, de még mindig sehol. No, első gondolatom az volt, tuti kirúgnak, első nap elhagyom a diákjaimat, hát ilyen a világon nincs, nyilván csak én lehetek ennyire béna:D

Mígnem Isteni sugallatként, átmentem a C épületbe (ahol egyébként semmi dolgunk nincs), hát nem ott üldögéltek a recepción, mint verebek a dróton?:D Úgy visszazavartam őket a mi épületünkbe, hogy csak porzott utánuk a szőnyeg. Mivel az ötödiken lehet átjárni a két épület között, gondolom addig-addig kolbászoltak, míg átcsordogáltak véletlenül, s mivel az volt az egyetlen pont amit ismertek, inkább leültek ott. A lényeg, hogy minden jó, ha vége jó, de ez csak egy, a sok bénázásom közül.

Mert, hogy persze HR-re le, vissza fel, át a helyemre, le a többiekhez, közben 6 nő hat fele rohangál, terelgetem őket, mint a kiscsirkéket.

(Bogunice naplemente)

Ennek ellenére szerencsére nekik nem tűnt fel, hogy ugyanolyan kezdő vagyok ebben a témakörben, mint ők. Az egyik lány ugyanis megjegyezte, hogy tuti száz csoportom volt már, annyira profin csinálom :3 Khihi, töredelmesen bevallottam, hogy valójában ők az elsők <3

Egy szó, mint száz, az első hetet túléltük - ők is, én is. Teljes létszám megvan, nem kóboroltak el, órákon ügyesen részt vesznek, első kvízeken egész jó válaszokat adtak, szóval van remény. Egyik szemem sír, a másik nevet, ha a turnus végére gondolok. Amikor vizsgáznak ugyanis én Edikémmel leszek Zs-nál, tehát, nem leszek itt velük, hogy szorítsam a kezüket és lelket öntsek beléjük. Szóval, számolom már a napokat a nyaralásig, ugyanakkor szíjjel fog vágni az ideg, hogy nem vagyok mellettük. Node, ez még odébb...

Addig is örülünk a nyárnak és a napsütésnek, el sem hiszitek, hogy végre flip-flip papucsban és nyári ruhában mászkálok! Tíz hónap kockává fagyás után végre, végre, végre itt a jó idő :) Ehhez mérten a programok száma is gyarapszik.

Tegnap például voltunk strandolni, egy közeli kis bányató szerűségben. Nem volt halálos hideg, de azért még melegnek sem mondanám - jó jó, ha azt nézzük, hogy június eleje van, akkor ippeg ideális. Csudigyönyörű igazi természetes színű kékes-zöldes, körbe sziklákkal...:3 Klassz kis nap és hely volt. Leszámítva a gyökér parasztokat, akik azt hiszik, hogy erdőben bármit megtehetnek.

Úgy, mint vízbe dobálni csikket illetve bozótba hajigálni a kiürült sörösüveget...hiába, minden országnak megvan a "maga gyökér" rétege...mondjuk az arányok fontosak. Ha otthon lettem volna, tuti összeszedem a szemetüket és leteszem a törölközőjük mellé. Udvariasan szó nélkül persze. De így nem.

Ez után A búcsúbuliján fröccsöztünk, beszélgettünk. Nem semmi a lány, Krakkóból fogja magát és átcuccol London mellé. Csak úgy. Pikk-pakk fejest ugrik :) 

Múlt hétvégén Bogunice-ben voltunk megint, családi happeningen. Most a kisbaba névadó-keresztelő micsudija volt. Ezúttal csak jöttünk-mentünk, nem aludtunk ott, mert szombaton Juventus meccs volt és azt ugye P-nek muszáj volt itthon néznie egy pub-ban :) (baba mellett mégsem üvölthetik a Forza Juve-t:D)

Amíg ő meccselt, addig én a többiekkel vacsiztam, Z mamája és barátnője ugyanis átjött Bécsből. Klassz volt látni, hallani, hogy bizony 50 felett is van élet, de még milyen! Utazós, kalandos, nyitott - otthon nem sűrűn láttam, hallottam ilyet...:/

Keresztelőn

Mit meséljek még...? Nem is tudom, minden napra jut valami. Tegnap pl. majdnem teljesen lengyelül sikerült taxit rendelnem, elmondanom, merre szeretnék menni és, hogy hol álljon meg a sofőr. Mégis csak van értelme a tableten tanulásnak ;)

Sok puszi Kedveskéim, a szokásos platformokon elértek, addig is: nyár, D vitamin, fényterápia!

Korábbi bejegyzéseimből sejthettétek, hogy "valamire készülök", babonából nem akartam elkiabálni semmit, de ma már örömmel oszthatom meg veletek: junior tréner lettem!

Nem, nem mentem el másik munkahelyre, sőt. Cégen belüli pályázás volt, nem kis unszolás után végül én is beadtam a derekam és megpróbáltam.

Az úgy volt, hogy korábban 2-3 beugrós tréning órát már tarthattam kedvencebbik termékemből (GMB), mondanom sem kell, mennyire élveztem:) Kb. 15 ember előtt kellett magyarázni, bohóckodni, figyelmet fenntartani, azaz: tanítani őket. Ugyanis ők is hasonló newbiek, mint én voltam szeptemberben, tehát vizsgázniuk kell majd. Tehát nem csak időtöltésről, de bizony okosodásról is szólt a történet. 

Az egy dolog, hogy én nagyon élveztem, de nem tudtam, hogy a közönség mennyire és főleg, mennyire értette, amit nagy elánnal magyarázok. A múlt hét pénteki céges bulin a kis spanyolok sorra estek a nyakamba és hálálkodtak, hogy mennyi mindent megértettek és mennyire nagyon szeretnek, és ugye ugye visszamegyek még hozzájuk?! (náluk voltam amolyan "vendégtanár").

Jó, nyilván, be voltak csípve (és az elején azt hitték, én is hispánia szülötte vagyok), mindenesetre nagyon jól esett a lelkemnek. Akkor még nem sejtettem, hogy a főtréner fülébe is jutott/juthatott ennek a híre, "mindössze" határozottan célozott rá, hogy meg kellene pályáznom a belső pozíciót. S bár a szám nagy, az önbizalmam kevesebb, így hezitáltam...de végül, próbáljuk meg alapon beadtam én is az önéletrajzomat az utolsó percben. 

Két, igencsak embertpróbáló interjú kör után pedig mindössze 30 másodpercben "megbeszéltük", hogy hogy éreztem magam az interjú alatt, mit csinálnék másképp, hümmögött, majd közölte: "Welcome on board". Kezet ráztunk, én elpityeredtem, majd el.

Szóval, pont annyit tudok a részletekről, mint most ti:) De, majd lassan letisztázódik. Ami biztos: június 1-el a tréner csapatot erősítem. Ennyi. Hogy mikor lesz új csoport, a trénereknek van-e tréningjük, hogy melyik tanár mellett fogok segédkedni, hol fogok ülni, hogy, s mint, mikor, mettől, meddig, miért....X. Na jó, a mettől meddigről van infóm, elvileg fél éves a pozíció, de gondolom utána meglátjuk/megláthatjuk.

És, hogy miért pityeredtem el? (Edi szerint hiperérzékeny vagyok:))

Nos...ismertek, tudjátok jól, hogy az elmúlt tíz évben sokat és keményen dolgoztam. Mindig szívem-lelkem beleteszem a munkámba, cégbe, pozícióba, épp ahol vagyok. És mégis...egyik, azaz egyik helyen sem tudtam ilyen-olyan okok miatt előrelépni. Vagy nem volt hely, pénz, lehetőség, vagy egyébként is, hovatovább előre. Ha meg igen, tudjuk...ki, kinek a kicsodája. Mindenhol voltak gondolataim, ötleteim, amiket vagy meghallgattak, vagy nem: de a végeredmény mindig ugyanaz volt. Inkább maradjak csendben és csináljam a dolgom. 

Itt, életemben először nemcsak, hogy kérdeznek, meg is hallgatnak, kíváncsiak rám és meglátták, hogy lehet, több is van bennem. És nem elég, hogy meglátták, még lehetőséget is adnak, pedig nem vagyok senkinek a senkije. Sőt. Sokan szorítottak, segítettek, még többen ugrottak a nyakamba a hír hallatán..szóval, ember legyen a talpán, aki nem hatódik meg.

Egy szó, mint száz, ez nekem nem "csak" egy új lehetőség, ez nekem egy bizonyíték, hogy igenis lehet, hogy igenis akarni kell és meglehet, hogy "nem velem volt eddig sem a hiba". Mindössze a környezet volt más...ugye.

A csütörtöki nagy hír után még két kezecskét elkészítettem, majd szó szerint elájultam, pénteket még lenyomtuk, tegnap sokáig aludtam, Budapestről érkezett R és kolléganői/ismerősei, Enikővel és Alízzal is összefújt a szél, ma meg egész nap körmöztem, hajat festettem, szépítkeztem.

Hála égnek holnapra szabadot vettem ki (kellett kivenni), így végre tudok ügyintézni. Hiszitek, vagy sem: akármennyire is nagy keresztény ország, Pünkösd hétfőn bizony dolgoznak. Nem baj, legalább nyitva lesz minden, ami nekem kell :P

Repjegy már lefoglalózva, Pawu ma szavaz, lakás szalad, mosás mindjárt kész és közben szövögetem a jövő hétvégi és nyári terveket.

...mögöttünk, ugyanis tegnap kb. 35 kilométert bicikliztünk!

Mondanom sem kell, ma úgy megyek, mint egy cowgirl, aki becsinált a gatyájába, de nem baj, megérte:) Ahogy tavaszodik, úgy próbálunk meg mi is egyre több időt a szabadban tölteni. A múltkori csapat bowling és Critical Mass után megfogadtuk, hogy elnézünk Tynec-be/re/hoz/hez/höz. Ez egy kis település Krakkótól balra, lefele, úgy 10-15 km-re. Amolyan Szentendre feeling. 

Végig a Visztula mellett, klassz bringaúton tekertünk, igaz, széllel szemben - mellyel nem csak pipilni, de tekerni sem az igazi. Az ígért 20 fok helyett szerintem jó, ha a 15-öt karcoltuk, ráadásul pénteki céges buli után "kicsit fájt is a hajunk", de, ahogy Á mondta: itt minden nap ünnep, mikor süt a nap és luxus lenne kihagyni. Így ígéretünkhöz híven neki is vágtunk és azt hiszem, egy pillanatra sem bántuk meg (na jó, mikor lüktető popóval tekertem haza az emelkedőn, akkor egy kicsit :P)

A csupazöld útról, a csodás folyóról és az apátságról rengeteg képet készítettünk, de azokkal nem traktállak most titeket.

A hét igen sűrű és izgalmas volt, a jövő hétről nem is beszélve. Most csütörtökön például "túléltem" életem első, teljes napos tréningjét. Cuki spanyol csapatnak tágítottam ismét az elméjét, remélem sikerrel, mert eléggé el vannak veszve. Pénteken ugye céges buli, csütörtökön leszedtem Á körmét, jövő héten újra teszem, ahogy Enikőét is, lesz Eurovizió nézés Zolinál és holnap a nagy meghallgatás. Ujjak keresztben és halkan visszatartja kérem mindenki a lélegzetét egy óra körül. 

Jah, miért is ne lett volna: céges némettel újabb kavarom volt. A B2-es tanár ugyanis kb. 3 mondatomból (hazaút és éjjeli riasztó üvöltés után, szerda reggel) messzemenő következtetést levonva közölte, hogy "nekem nagyon nehéz lesz a csoport" (wtf??!!), ezért inkább a kezdőbbe küld. Nem mondom, hogy nem sértett vérig - mert de. Nincs sok mindenben ugyanis önbizalmam, de nyelvek kérdésében igenis. Pláne, ha németről van szó. Ráadásul, ha Pawu - aki anyanyelvi német és tanított is - bőven bátran azt mondta, hogy jó vagyok B2-re, akkor nekem egy nevemet sem tudó nőci ne közölje, hogy a vártnál sokkal kezdőbb vagyok, mert nem. (És, ebben igenis objektíven lát ő engem). A lényeg, hogy a hátam mögött megbeszélte a B1-es nővel, hogy akkor ő fogad...köszi. 

A lényeg, hogy hétfőn meló után még az is lesz, noha a ami főtréner nőnk még nem bólintott rá és tuti kiborul, ha megtudja, hogy a "háta mögött ment a szervezkedés". Zárójelben, én is kivoltam. 

Szóval német, Eurovízió, két kezecske és máris péntek újra, amikor is October (?!) sörfeszt lesz. Hiába, a lengyeleknek sem kell indok - vagy hónap, évszak - hogy bulizzanak, sört igyanak :)

Hirtelen ennyi jutott eszembe, kész a második adag mosás mára, indítom a harmadikat, porszívó és főzök - evésen, bevásárláson és délutáni szundin már túl vagyok. Hiába, a hétvége ezzel - is telik.

Ami még újság, hogy csütörtökön leültettük a főbérlőt és a kedves feleségét - ezúttal nem szarkasztikusan írom, tényleg a nőci a jó fej, a pasas viszont igazi ütnivaló seggfej. A lényeg, Pawu kerek perec közölte, hogy Ildi nem szereti, ha hülyének nézik (nem tudom biztos jól betenni az elemet a riasztóba, és azért üvöltött. Ugye). Továbbá az elmúlt négy hónapban lássuk be, igen sok és kellemetlen dolog történt, így "igazán jól esne", ha együttműködnének és nem az lenne az első, hogy tuti én bactam el valamit.

A pasas nagy sóhajtozások és ujjdobolások közepette puffogott, asszony viszont nagyon megértő volt. Ő is elismerte, hogy "igen peches" időszak volt, nem is értik, hiszen "évekig nem történt semmi probléma a lakásban". De, hogy megnyugodjak, elmondták, hogy felszerelték a házra a főventillátort, így már a tutibbnál is tutibb a Co kérdés, a mosógép jól szuperál, a beázásról nyilván nem tehetnek (egy percre sem gondoltam, hogy igen), szóval valamelyest sikerült dűlőre jutni, hogy ők sem szeretnék, ha elköltöznék, én sem szeretnék és próbáljunk meg kulturáltan együttműködni. Ámen.

Ihajja, honnan is kezdjem...?

Ezúttal talán nem (csak) időrendben, inkább témakörökben szedném össze az eseményeket - csak, hogy ne legyen mindig egyhangú a blog :P

Meló

Körülbelül két héttel ezelőtt egy új csoport röpke fejtágítására kértek fel. Elképesztően jól esett, hiszen - a mindenki más által utált és mostohagyerekként kezelt, ám a szívembe zárt - termékről volt szó. (Talán Olgi is azért nőtt pont a szívemhez, mert "senkinek nem kellett és annyira kis elesett volt" :)). Nah szóval, alig egy-két óra alatt összeszedtem a gondolataimat majd kiálltam a színpadra 10-15 újonc elé. Nem mondom, hogy nem volt tele a gatyám - mert de - de iszonyatosan élveztem minden percét.

Nos, hogy ők mennyire, arról csak halvány sejtéseim vannak, de első körben örültem, hogy "túléltem". Hazalátogatásom után viszont újabb meglepetés ért: team leaderem mondta, hogy "lehet többször is felkérnének hasonlóra" a tréner csoportból. Természetesen hangosan bólogattam - olyannyira hangosan és természetesen, hogy szerdán, alig az esedékes tréning előtt két órával kaptam két prezentációt és egy "sok sikert" felkiálltást és bedobtak a mélyvízbe. Négy, azaz négy órán keresztül kellett fenntartanom a figyelmet, szórakoztatnom a nagyérdeműt és lehetőleg a legtöbb tudást beleszuszakolni a fejükbe. 

I-MÁD-TAM!!! (Hirtelen időugrás): kb. egy hónappal ezelőtt már láttam, hogy lehet Junior Trainer pozicióra jelentkezni, dehát...ki vagyok én, ugye? A termékismeretem még csak-csak, de az önbizalmam (igen, a nagy pofám ellenére) nem sok. Hiába kérdezte kétszer az aktuális csoport vezetőjének trénere, hogy "biztos nem érdekel???", annyiraszor csóváltam a fejem, hogy "ááááhhhh...nem hiszem, hogy menne". Közben persze a torkomban dobogott a szívem, hogy de mennyire nagyon szeretném...további fejleményekről később, ha már lesz miről :)

Lakás

Alig, hogy kedd éjjel hazaestem hulla fáradtan (20 gyerek üvöltötte végig a buszutat), egy gyors zuhany és mit ad Isten, természetesen megint elkezdett visítani a Co riasztó. Oké, rutinos rókák lévén, kinyitottuk ablakot, de csak szólt...akkor nosza, éjfélkor nekiindultunk a külkerületnek, hátha találunk új elemeket. Találtunk. Hazavittük. Kicseréltük. Csend volt. Egészen 5 órát. Majd reggeli kávé - és ihajj, újabb visítás. No, akkor telt be a pohár!

Azonnal írtunk főbérlőnek, hogy se ablak, se elem, se az Isten nyila nem segít már ezen a riasztón, visít, OLDJÁK MEG!!! Mindeközben már elkezdtem lakást keresni...a tegnapi nap fejleménye: főbérlő szerint momentán az volt a baj, hogy ÉN ROSSZUL TETTEM BE BIZTOS AZ ÚJ ELEMET A RIASZTÓBA, EZÉRT PÁR ÓRA ALATT LEMERÜLT ÉS EZÉRT SZÓLT ÚJRA. Nos, az a nagy büdös helyzet, hogy 31 évesen talán a + és - jeleket meg tudom különböztetni, tehát, behelyezni is be tudtam az elemeket. Ugye.

Viszont a hisztim, fenyegetésem és a videófelvételek hatására végre feljebb eszkalálta a problémát és ígéretet kaptunk arra, hogy az egész ház, főkémény kivezetőjéhez egy plusz ventillátort szerelnek, ami még inkább segíti majd - a nem létező? - légáramlást. A kedd éjszakai fejlemények után kettőt Pawunál aludtam...és lehiggadtam. 

Nyilván azonnal elkezdtem keresni lakásokat, főbérlő igencsak lobogtatja az egy évre aláírt szerződést (én mondjuk nem olvastam benne, hogy btw néha meghalhatok. Egy kicsit. Ugye) és bevallom, a hócipőmbe sem kívánom a költözködést. Ismét. Szóval tényleg ez lenne az utolsó dolog, amit szeretnék, de szó szerint agyvérzést kapok attól, hogy mindent bizonygatnom kell, hogy mindig én vagyok a hülye. Együttműködő és tényleg értékelem az erőfeszítéseket, amiket tesznek, csak miért kell mindig hozzátenni, hogy "oké, oké, megnézzük, de egyébént te basztad el"?! A lényeg, hogy lesz jövő héten egy nagyobb beszélgetésünk, ahol már nem kínálom kávéval, hanem igen szigorú és határozott feltételek fognak elhangozni.

Otthon

Múlt héten pénteken, azaz május elsején elindultam haza (Magyarország haza). Talán két szóban tudnám összefoglalni: érzelmi hullámvasút. Minden szempontból.

Elképesztően tanúságos volt: kiket, hol, hogy értem el, volt fontos, hogy lásson, ne lásson, ki, mire készült, nem készült. Félre ne értsetek, nem rossz szájízzel írom, csupán meglátásként jegyzem fel.

Borzasztó volt látni a várost, hogy hogy szétverték, a pisiszagban úszó hajléktalanok között lavírozni a Moszkva tér környékén és, teljesen elveszettnek érezni magam, hogy mikor, mire szállok fel és hol kötök ki a városban.

Ugyanakkor rengeteg élmény, JÓ ÉLMÉNY ért. Szívem megtelt Edikével, szülőkkel, szülői barátokkal, tesóval és olyan rég nem látott, ám szívemnek kedves ismerősökkel/barátokkal, akiknek a távolság és az esetleges ritka kommunikáció ellenére fontos volt, hogy lássanak, megöleljenek, hozzanak egy kis virágot, csokit, megigyunk együtt egy kávét (a pocakom pedig hazai koszttal).

Tündéremék és Krisztáék például elképesztő hősként verekedték fel magukat Pestre és tartottak ki velem a hideg, a béna szórakozóhelyek és a még szörnyűbb zene ellenére az este végéig.

Kedveskéim, és mindenki más: aki tudja, kire gondolok, az tudja:) Köszönöm! Köszönöm, hogy vagytok, hogy van kihez hazamenni, hogy mindenki egyéni nyűgje, baja, rohanása ellenére fogadott. <3

Szóval, egyszer nagyon otthon, máskor nagyon idegenként éreztem magam...furcsa.

Sok mindent és mindenkit elengedtem, vagy pont, hogy még szorosabban magamhoz öleltem.

Budapest - illetve mondjuk, a látkép - még mindig csodás, klassz a Margit hídon sétálni és a Margit szigeten üldögélni...hiányzik a Római és hiányzik Szentendre...de a sok szegény, rohanó és ilyen-olyan okok miatt "lecsúszott" ember, a kutyakakis és mindenféleszagú utcák viszont kevésbé.

Krakkó

A visszaút Krakkóba maga volt a rémálom. Húsz, azaz húsz gyerekkel voltam 8 órán keresztül összezárva. Ismertek, előbb olvadok el egy kölyökkutyától, mint egy babától (persze, kérdés, kinek a babája:)), de ez azért mégiscsak sok. Fizettem az útért, nem is olyan nagyon keveset (jó, nem egy ökör árát, de azért na). A velük utazó tanár/szülő persze a marha nagy liberális, mert a gyereknek mindent szabad felfogás mentén persze egyikre sem szólt rá. A tizedik fülsüketítő AAANYAAAAA, NÉÉÉÉÉZZZZDDD, NÉÉÉÉÉZZZDDD, AAAANYYAAAAA, NÉÉÉÉZZZZ MÁÁÁÁRRR IIIIDEEEEE után anyuka kedvesen odaböffentette: Gergőke, lehet, hogy valaki pihenne.

Igen bazze. LEHET. VALAKI. Mondjuk én. És ez csak az egyik Gergőke volt. A másik 19 még ennyit sem kapott...de persze előbb szállhatnak fel, előbb tehetik be a csomagot, és egyébkéntismegkülönbenis, iskolás csoport. Engem meg ez baromira nem érdekel. Amúgy. Szóval nem kicsit vágott rottyra az utazás, majd a riasztó, majd hajnalban kelés - végre elindult céges német:)) - majd tréning, majd Pawuhoz cuccolás, majd főbérlő...

Szóval amennyire nagyon klappolt minden a hazautam előtt, annyira éreztem szétcsúszva a talajt alattam visszaértemkor.

De nem baj, lassan mindent és mindenkit a helyére teszünk :)

(Pl. holnap a szülinapi bulimat ;))

Oké, nem érdekel, hogy Húsvétkor, még nagy pelyhekben szakadt a hó és, hogy múlt hétvégén még télikabátban cidriztünk éjszaka a taxira várva. Eldöntöttem: tavasz van. És jóság. PONT (igaz, Edikém?:))

Ehhez mérten, mint maci a barlangjából, én is előmásztam - és nicsak, programok hada fogadt város (és ország) szerte.

Két hete megmutatta magát a tavasz (majd jól el is bújt megint), így kirándultunk egy nagyot Z, N, Á és én. Olyan 150-200 km-re Krakkótól, keletre vettük az irányt. Lancut, Rreszesów és Tarnów, Krakkó útvonalon töltöttünk egy rövidke-hosszabbacska hétvégét.

Mint tudjátok, nem vagyok egy múzeumi papucsban csoszogós típus, de meg kell hagyni: ami szép, az szép. A kastély maga az otthoniakkal nem szállhat versenybe, a télikertje és az orchidea háza viszont annál inkább! Elképesztően csodálatos mediterrán, szépséges, illatos kis üvegházak ezek, már ott a lelkembe férkőzött az idei tavasz.

Visszafele Tarnówban megnéztük Bem apó "mauzóleumát". Legalábbis, ők annak hívják. Igazán nem szeretnék ünneprontó lenni és én tényleg elhiszem, hogy a vallás/hit fontos (ő ugye áttért iszlám hitre, ha jól tudom), de azért na. Az, hogy az  - állítólag - egyik nemzeti hősüket "nem vette be a lengyel föld", már egy költői túlzásnak érzem. A látványt, ami fogadott, pedig inkább felháborítónak, mint lenyűgözőnek nevezném.

A vallási áttérés miatt nem temették el, hanem - és itt jön a lényeg - állítólag "mauzóleumot" állítottak neki (én ezt egyébként egyel magasztosabbnak érzem). Illetve, éreztem, egészen addig, amíg meg nem láttam.

Míg az útikönyv szerint egy csodás parkban található, virágos-halas-kacsás nem tudom milyen tóba helyezett oszlopokon található sír, ehhez képest: egy szeméttől bűzölgő, mocsaras kosztengert, galambok által agyonc*rt kőhalmot lehetett látni. Illetve, még nagyon látni sem, hiszen olyan magasra tették, hogy véletlenül se férhessen hozzá senki.

Én, mint a budapesti Bem tér "őslakosa", gondoltam, megnézem, tisztelgek előtte, meg ilyesmi...de leginkább összeszorult a szívem, hogy "így kell viselkedni egy állítólagos nemzeti hőssel"?! A környező park tényleg nagyon szép volt, be is túrtunk egy gofrit - volt lángos is, de ahhoz még nem voltam elég bátor, de összességében nem ezt vártam volna szegény Bem apó "mauzóleumától".

Heti összefoglaló

Az ezt követő dolgos hét után múlt héten A szülinapot ünnepeltünk (ismét télikabátban), a taxikkal továbbra sem vagyok/vagyunk kibékülve.

(Na jó, néha én is készíthetek tükrös-selfies képet, hogy ne felejtsetek el:P)

Itt sem restek másfélszer annyit kérni ugyanazért az útvonalért, vagy, ne adj Isten el sem mennek érted...

Viszont, jó hír, hogy a főbérlő végül kicserélte a mosógépet, egy igazi álom kis készüléket kaptam. Gyors, halk, majdnem szárazra centriz, szóval erre nem lehet panaszom. A Co riasztóra sem...ugyanis működik.

Olyan jól, hogy péntek este megint bekapcsolt...nem részletezem a pawlovi reflexeimet és a reakciómat...(azonnali halálfélelem, remegés, pánikszerű ablaknyitás...). "Semmi" nem volt, valószínűleg ippeg a minimumot érezte a kütyü, de kérdem én: ha már a Holdon voltunk (állítólag), tényleg normális az, hogy két, egymást követő zuhanyzásra máris "elfogy" a levegő/szellőzés és bent ragad a lakásban ez a gyilkos sz*r?!

És értem én, hogy régi házak és azt is, hogy itt alacsony a légnyomás, meg szmogos, meg minden lakásnak ez kötelező kelléke - mert nekik ez valahogy tök általános jelenség - de én valahogy, még mindig nem tudtam ezzel a visító (noha életmentő) hanggal megbarátkozni.

Szerencsére Pawu itt volt nálam, szóval tudta, mit kell tenni. Ablak kinyit, Micát megnyugtat. 15 percen belül még csak nyoma sem volt problémának, sikerült mindent azonnal elhárítania - kivéve, hogy még másfél órát remegtem...jöhet a kérdés: még mindig nem gondolom, hogy el kell költöznöm?! Sajnos nem. A baj ezzel az egésszel csak az, hogy ahogy körbeérdeklődtem, Krakkó szerte mindenhol gázos bojler működik. Ezzel nem is lenne parám, én is olyan lakásban nőttem fel, sőt utána a körúton is az volt. 

És - nem tudom, az építészeti tehetségeknek, vagy egyébnek köszönhetően - ez valahogy itt tényleg egy "teljesen elfogadott, általános jelenség", hogy "jah, néha beriaszt, szellőztetni kell és kész". TÉNYLEG?! Nekem valahogy rohadtul nem evidens...szóval, a helyzet az az, hogy még újra neki is állnék összecuccolni, lakásmizériát végigvinni, akkor sincs rá garancia, hogy máshol "nem pippel néha be a riasztó"...No, de hagyjuk az ijesztő témát, folytatom inkább vidámabbakkal.

Feltöltődés

Mint említettem volt, a munka mellett egyre több program esik be, Június 4-én DUB FX jön, június 8-án pedig Faith No More. Ez a koncert naptár része (jövő pénteken pedig indulok ugye haza, magamat ünnepeltetni:D).

Tegnap, a tomboló 25 fokban pedig megrendezésre került itt is a Critical Mass. Az otthonihoz képest nyilván sokkal sokkal (talán tizede) kevesebben voltunk, de a hangulatot így is megteremtettük és megnyitottuk az idei szezont. Nagyon örültem, hogy többen is csatlakoztak invitálásomra, klassz kis bringás társaság kerekedett. Megismerkedtünk csomó új emberrel, magyar párral, lengyel csajjal, fél magyar-fél lengyel sráccal, csomó közös téma, közös tervek, már most beszélgettünk bringás kirándulásról (10-15 km-re Krakkótól állítólag van egy cuki kis tó, egy kolostorral és csodálatos kilátással).

Továbbá a jó időnek hála felrobbantak a fák is, szerintem hamarosan nyitnak a botanikus kertek és az állatkert, nincs mese: bele kell vetni magunkat a krakkói parkokba. Igaziból el sem hinnétek, mennyi és mennyire csodálatos van itt! Nagyon nagyon szeretik a zöldet. Tegnap például nem győztem számolni, hány nagy park mellett mentünk el, sőt, még mókust is láttunk a fák mellett rohangálni. Szóval, annak ellenére, hogy "de szmogos város" és sajnos többnyire mordori időjárás van, amikor épp megmutatja magát, akkor csodálatos. 

Az egész napos tekerés után egy igazi Benetton reklámba csöppentünk Pawuval. Enikő BBQ partit szervezett a nála lévő kis kertbe, szülinapját megünneplendően. Volt olasz srác, kanadai és UK lány, magyar lányok, lengyel leányok és fiúk, "Never have I ever" játék, isteni sült hús, csodás csillagos ég, és FRÖCCS (jó magyar leány fröccsöt iszik nyáron. Ugye).

Egy szó, mint száz, bringáztunk, garden partiztunk, ma körmözök és az Oscar-díjas lengyel filmet megyek megnézni moziban. Bár óriási botrány volt itt belőle, talán érdemes benevezni rá, hogy mégis eszik-e vagy isszák ezt.

Lassan a nyári menetrend is összeáll, szóval, már csak Mother Nature-nek kell megkegyelmeznie és ránk mosolyognia. Én ugyanis már azt teszem. Most ő jön.